Apa mindig tudja

A férfiból, a férjből a papír szerint apa lesz, amint gyereke születik. Ám a papírformán túl, mikor és hogyan megy végbe a változás? Októberi magazinunk alaptémája az apaság, a fenti kérdésre pedig két udvarhelyi édesanya, Kovács Eszter újságírónk, illetve Zörgő Noémi, magazinunk gyereknevelési szabadságán lévő főszerkesztője keresi a választ a mostani szösszenetekben.

A férfiból, a férjből a papír szerint apa lesz, amint gyereke születik. Ám a papírformán túl, mikor és hogyan megy végbe a változás? Októberi magazinunk alaptémája az apaság, a fenti kérdésre pedig két udvarhelyi édesanya, Kovács Eszter újságírónk, illetve Zörgő Noémi, magazinunk korábbi főszerkesztője keresi a választ a mostani szösszenetekben.

 Azt hiszem, nem túlzok, amikor azt mondom, hogy szülővé válni a legnagyobb kaland, amely történhetett velünk. Attól a bizonyos két csíktól kezdődően olyan, addig soha nem tapasztalt változások következtek, amelyeket nem cserélnénk semmire. 

Fotó: Csedő Attila

Nyilván mást jelentett ez nekem, és mást a férjemnek. Én érzelgősen, nagyon utánaolvasósan, kismamaklubosan és tornásan vártam a kislányunkat, ő pedig amolyan székely férfiasan, kevésbé bekapcsolódva a változásokba. Aztán az a bizonyos márciusi hajnal elindított valamit, ami – bármennyire is közhelyesen hangzik – napról napra apábbá teszi őt. Ez Flóra kisöccsének születetésével csak még inkább fokozódott.

Jó érzés látni őket együtt játszani, vagy hallani, ahogy a kedvenc gyerekdalokat próbálja lejátszani a xilofonon, és boldog vagyok, amikor a gyerekek apával szeretnének fürdeni, enni, levetkőzni vagy felöltözni, biciklizni, tornyot építeni, esetleg a nappali közepén piknikezni. És persze, ha a miérttel kezdődő végeláthatatlan kérdések valamelyikére nem tudom a választ, akkor sincs gond, mert „apa tudja, apa mindig tudja.” (Zörgő Noémi)

Gyermekkel ölében

Emlékszem a tekintetére: a csodálat és a hála. A kórházi folyósón, amikor egynapos fiát először fogta az ölében. Szinte hitetlenkedve: már itt van, tényleg? És a mienk? Szőke, persze hogy az. Vaksi szemekkel pislog az apjára.

Fotó: Csedő Attila

– Hibás a füle! – jegyzi meg, miközben a sajátjára mutat. A fülcimpája egyenetlen, akárcsak a csöpp gyermeké az ölében.

– Ez tényleg az én fiam! – neveti el magát, s a szemében látom... Neonfény, fertőtlenítőszag és a fehér gumipapucsok vinnyogása a padlón, s közben a szemeim előtt apa születik a székelyudvarhelyi kórház újszülöttosztályának várójában. (Kovács Eszter)

Kiemelt kép: pixabay.com

Aktuális lapszámunkat most itt kérheti >>> 

Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>