Van valami egészen különleges ebben a helyben. Olvasni, hogy van neki vonzereje, de szinte borítékolható, hogy az Olvasó egészen addig nem hiszi, amíg nem győződik meg róla. Talán attól érdekes, hogy itt azt érzi az ember, valóban a világ tetején van. Egy óriás tetején.
{hirdetes}
Az Óriáspince-tető Kovászna megyében, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy között található, szinte azonos távolságra. Három falu öleli körül: Sepsibesenyő, Maksa és Eresztevény. Lentről egy nem túl magas dombnak tűnik, de azt elég messziről látni, hogy több is van fent. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára épített emlékmű már kilométerekről – mindkét irányból – jól látható, alakzata igencsak csalogató, és semmihez nem hasonlítható.
Fotó: Ürmösi Levente Mihály
Én jól emlékszem az első alkalomra, amikor felmentem a tetőre, jól emlékszem, hiszen több ezren voltunk ott éppen akkor, mind háromszékiek, mind magyarok. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója apropóján ismerte meg több ezer ember, és csodálta meg a hely mitikus vonzerejét. Jól emlékszem a második alkalomra is: ekkor már a Székely Vágta előkészületei kapcsán mentem fel „az óriásra”. Azért emlékszem jól mindkét alkalomra, mert azóta is a kedvenc helyeim egyike.
Fotó: Ürmösi Levente Mihály
Engem nem csak akkor hívogat, amikor zajlik fent az élet, akkor is szívesen megyek fel, ha csak kitisztítanám a fejem. Az Óriáspince-tető az a hely, ahol az ember valóban azt érzi, hogy a lábai előtt hever a világ, belátni az egész Háromszéki- és Barcasági-medencét, pazar a kilátás, friss a levegő, leláncol a természet, amely körülvesz. A fotósok számára maga a paradicsom.
Fotó: Ürmösi Levente Mihály
S talán nem véletlen mindez. A monda szerint ugyanis egy óriás élt ezen a dombtetőn, akit megzavartak az emberek, ezért elköltözött onnan. Kincseit azonban nem tudta magával vinni, ezért várának pincéjében rejtette el őket. „A népi hiedelem az elköltöző óriásról azt sejteti, hogy a várat, melynek maradványait a legnagyobb székely még látta, jóval a székelyek betelepülése előtt építhette egy rég eltűnt nép” – olvasni a feljegyzésekben. Egy másik feljegyzés pedig azt véli igaznak, hogy a XIX. század harmincas éveiben egy szántogató székely ember alatt beszakadt a föld, az ember pedig egy sírkamrára esett. A régészeti kutatások két sírt tártak fel, ahol ülő helyzetben eltemetett emberi maradványokat találtak. Nyilván egyik monda hitelességét sem tudjuk igazolni, megcáfolni sem tisztünk, de kétség nem fér hozzá, valaminek kell lennie bennük, mert az Óriáspince-tető energiája semmihez sem fogható.
Fotó: Ürmösi Levente Mihály
Ma emlékhely. A tölgyfából felépített, tetején nyitott jurtaszerű emlékmű magában hordozza a székely szimbólumokat. Az emlékműhöz 12 faragott kapu vezet, ezek szimbolizálják nemzetünk történelmének egy-egy évszázadát, a küszöbökre erősített táblákon a legfontosabb történelmi eseménnyel. Madártávlatból egy virág alakzatát vehetjük ki, amelynek szirmainál egy kőoszlop található, ahol annak a településnek a neve és első írásos bejegyzésének dátuma olvasható, amerre mutat.
Fotó: Ürmösi Levente Mihály
Javaslom, ne csak eseményekkor látogassuk meg az Óriáspince-tetőt. Sokkal izgalmasabb a hely, ha egymagunkban vagy egy kisebb társasággal megyünk fel, hogy aztán „kiüljünk a domtetőre, s onnan nézzünk szerteszét”.
