Brassópojána: a barcasági síparadicsom

Gyerekkorom legkedvesebb emlékei fűződnek hozzá. Sosem volt gond reggel hatkor kelni, mert alig vártam, hogy csúszhassak a pályán. Itt szolgálták fel a világ legjobb hamburgerét, sokat kellett sorban állni, de utána minden perc élvezet volt. Nehéz volt megtanulni a láb közé tevős felvonót, de aztán mégiscsak megszerettem. Mára síparadicsom, Románia legfelkapottabb téli kikapcsolódási helye. Kedves Olvasó, elviszem Brassópojánára.

Télen zsúfolásig megtelik, de amióta a Spartan itt tartja romániai versenyeit, a nyári időszakban is felkapott helyszín lett. Nem csoda, hiszen egyedülálló környezete, friss levegője, páratlan látványa télen-nyáron szemet gyönyörködtető. A síelők számára maga a paradicsom, jól felszerelt, pályái a tanulópályától a fekete pályáig terjednek, kiépített, majdnem kifogástalan. Drága, igen, de a síelés nem olcsó sport. A megfelelő körülmények azonban ilyenkor is megfizethetetlenek.

A Keresztényhavas északi lábánál fekszik, Brassó egyik városrészeként tartják számon, legmagasabb pontja 1500 méter. Területén nyolc sípálya van, melyek összesen 24 kilométert tesznek ki; ezeket hét sífelvonó látja el. A síelés mellett lehetőség van egyéb télisportok gyakorlására, túrázásra, hegyikerékpározásra, sárkányrepülésre, lovaglásra. 

Kialakulása még a 14. századra eredeztethető, a 15. századtól említik Brassó egyik településeként. A természetjárás és a síelés térnyerésének köszönhetően a 20. század első évtizedeiben alakult ki az üdülőtelep. A feljegyzések 1895-ben jegyeznek síelőket legelőször a telepen, a következő évtizedekben megjelentek az első épületek, majd több turistaház, vendéglő, nyaraló, lakóház épült. Az 1950-es években átadott modern létesítmények nemzetközi szintűvé emelték az üdülőt, amikor pedig a teljes infrastruktúra kiépült, a település rohamos fejlődésnek indult, látogatottsága az egekbe szökött.

Nevének eredete is rendkívül érdekes, hiszen magasságaival ellentétben a pojána szó erdei tisztást takar, tehát magyarra fordítva a település neve Brassó-tisztást jelent.

Ahogy sok más vitát a történelem során, Brassópojána helytörténetét is Zsigmond magyar király határozta meg. Történt ugyanis, hogy a bolgárszegi gazdák kinézték állataiknak a helyet, de ezt sehogysem nézték jó szemmel a keresztényfalviak, akik magukénak tekintették a legelőt. A vitát a brassói városi tanács sem tudta rendezni, Zsigmond magyar király azonban jött, látott és döntött: a területet a brassói gazdáknak ítélte. A kiváltságlevél Polyánként, vagyis „a sík mező, melyet magyarul Polyán, németül Aw néven ismernek” megnevezéssel említi, ez Brassópojána területének legelső írásos említése.

Bár nem olcsó, tömegeket vonz
Hirdetés

A 19. század közepén nyilván Orbán Balázs is meglátogatta a helyet, A Székelyföld leírása című könyvében azt írja: „Pojána egy gyönyörű havasi láz (fensík), melynek nagy terjedelmű irtványain nyájak legelésznek szerteszét”. Üdülőtelep-jellege a 19. század második felétől kezdett kialakulni, és talán nem meglepő, hogy a Román Cserkészszövetségnek köszönhető rohamos fellendülése, miután nemzetközi dzsemborija alkalmából az akkori román király az áramot és a vizet is bevezettette a településre.

Az 1989-es rendszerváltás további lendületet adott a fejlesztéseknek: számos új panzió, villa, üdülőház épült, új utcákat hoztak létre, a sípályákat és a hozzájuk tartozó felszereléseket pedig európai szintre emelték. 2004-ben itt tartották a NATO védelmi minisztereinek megbeszélését, 2013-ban pedig itt rendezték a XI. Téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál egyes versenyszámait és záróünnepségét. 

A mai Brassópojána vonzereje talán abban rejlik, hogy gond nélkül megközelíthető, rendkívül fejlett, így teljesíti mindazon követelményeket, amelyeket a külföldi üdülőközpontok és síparadicsomok. Emellett mégis van benne valami otthonias, ha más nem, akkor az, hogy a legtöbb környékbeli síelő itt bontogatta először szárnyait.

Fotó: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. januári lapszámában jelent meg.