Burghardt Pál: „Mindig nők voltak mellettem”

Egyszerre buddhista jógi és sámán, de örök hippiként csütörtökönként 69 évesen is feltűnik a kocsmában, ahol körbeülik a fiatalok. A nagyváradi Burghardt Pál, ismert nevén Bugi Pali, már a kommunizmusban tiltott dolgokkal, karatéval, jógával foglalkozott, rendszeresen zaklatta a Szekuritáté, de fogást nem talált rajta. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin júliusi számában olvasható.)

Igaz, hogy a kommunizmusban is hippi voltál? 

– 1968-ban 17 éves voltam, és megjelent rólam egy cikk a helyi lapban, a Fáklyában „Pali, a megrögzött hippi” címmel. Büszke voltam rá, mert hosszabb volt, mint a Ceaușescuról szóló. 

– Honnan lehetett tudni Váradon a hippimozgalomról? 

– A hippik járták a világot, erre mentek Indiába, és ahol akadtak hasonlók, ott megszálltak. Hozzám is jöttek, így sok hippit megismertem. De olvastam is a hippimozgalomról, nem írták a legjobbat róla. Mert ugye az volt a jelszó, hogy Love, Peace, Freedom (Szeretet, Béke, Szabadság), esetleg a szabadság nem tetszhetett. A hippi bennem van most is, csak finomodott. Elvittek katonának, elkezdtem harcművészetekkel foglalkozni, de az elvet nem tagadtam meg soha. 

A hosszú hajad miatt figyelt fel rád a Szekuritáté? 

– A kommunizmus mindentől félt. Ami nem volt kommunizmus, azt figyelni kellett. Akkor feltűnt, ha a fiatalok csoportosan jártak, a hosszú haj, a miniszoknya. A 80-as években egy hónapig követett egy duba. Észrevettem, mondtam: menjünk hatan hat fele, lássuk, kit követnek. Hát kit? Engem. 

– Miért?

– Én voltam „minden rossz feje”. Már jógáztam, érdekelte a fiatalokat, kérdezgettek, magyaráztam. Gyakoroltunk is, sokan jártak hozzám, a szekusok látták. Karatéztam is, Karatés Palinak hívtak. Túl ismert voltam, ilyenkor a rendőrség is felfigyel rád. Bevittek többször a Szekuritátéra, de ki is engedtek. Az egész kommunista rendszert „végigettem”, Petru Grozát, Gheorghiu Dejt, Ceaușescut. Mindig ellenség voltam, amit büszkén vállaltam.

(…)

Hirdetés

Előtte is foglalkoztál keleti tanokkal. Mi volt a sorrend?

– A hippik mondták ki először azt a szót, „zen”, hogy mi a meditáció. Aztán jött a karate. 1974-ben kezdtem, a fekete övet négy év alatt kaptam meg, edző lettem. 1979-ben elgondolkoztam: nincs valami mélyebb? Lett: a jóga, de a karate és a kung fu is maradt. Hat évig vega voltam, 15 évig nem cigiztem, nem ittam alkoholt. A jógát is orrvérzésig gyakoroltam, de lényegesebbet akartam.

Lótuszülésben Kathmanduban, a Szvajambunath sztúpa árnyékában

Találkoztam egy indiai guruval, a kaula tantrát adta, de éreztem, hogy a buddhizmust kell gyakorolni. Öt éve még kungfuztam, de megfájdult a térdem, választásra kényszerített. A meditációt választottam, ezzel jobban járok.

(…)

– Sokat meditálsz, de a csütörtök esti kocsmázás azért megmaradt… 

– Neve is van: CSECS – Csütörtök Esti Csevegés. Miért? Nem akarom elveszíteni a kapcsolatot az emberekkel, a fiatalokkal. Nincs még egy ilyen korú a kocsmában, de engem elfogadnak, mert úgy beszélek velük, mintha közülük való volnék. Nem nyomatom a buddhizmust, de ha kérdeznek, buddhista szempontból válaszolok. Nem csajozok, a nők most barátaim. Régen sok barátnőm volt, ilyen idősen már nevetséges lennék. Amit lehetett, megcsináltam, tízszeresen is.

Fotó: Bozsik Mihály, Pap Melinda /Kiemelt képenOtthon, a meditációs szobában, rajta a buddhista jógik, nangpák viseletében. A nangpa szó jelentése tibetiül: az, aki befelé tekint.