Nehezen járható hegyi úton, egyesbe kapcsolva ereszkedünk le a piricskei völgybe, a Kassay család fák közé rejtett családi paradicsomába. Itt azonban nem bosszúság az aszfaltút hiánya, sőt, előny is: fokozatosan lassulunk bele az erdei világba. Kassay Csongor ugyanis tudatosan álmodta úgy az aprócska erdei házat, hogy se térerő, se wifi, de még a vezetékes víz se emlékeztesse az otthoni életmódjára.
Szinte láthatatlanul a tájba simulva, délceg fenyők és barátságos mogyorófa-bokrok között rejtőzik Kassayék hétvégi háza: minden felesleges luxust nélkülöző, de kényelmes élettér az öttagú családnak, valamint Baracknak és Pálinkának, a két magyar vizslának.
A csíkszeredai nagycsalád nem akar kiköltözni a vadonba, de remek feltöltődést jelent számukra kint tölteni néhány napot a patakcsobogásban. Csongor felesége, Teri hagymát pucol a délutáni sütögetéshez, nagyobb fiaik, Vazul és Zoárd nyársakat faragnak a szalonnának. Zágon még totyogós, de már mondatokban kommunikál a családdal.
Az ablak a tévé
„Sokat járok külföldre, időre kell dolgozni, stresszes, aztán hipp-hopp lett három gyermekünk, ezért is kellett valami olyan hely, ahol el tudunk távolodni a hétköznapi élettől” – meséli az erdei lak történetét Csongor, aki maga tervezte a fából készült kuckót. „Kellett valami olyat alkossak, amibe végre nem szól bele senki. Sokszor van egy remek terv, de a megvalósulás teljesen más lesz, a végeredményt rengeteg tényező befolyásolja” – magyarázza a minden részletében kreatív erdei kabint mutatva.
„Amikor betoppant a világjárvány tavaly, kaptam egy ímélt, hogy ne készülődjek, mert egy ideig nem kell mennem sehova” – meséli Csongor, aki kiállítások, standok tervezésével és építésével foglalkozott mindaddig, amíg voltak rendezvények. Az erdei kabin tervei jórészt már megvoltak a fejében, a ház elemeit a saját műhelyében gyártották, majd kézi erővel rakták össze, mindenféle gép nélkül, a meredek oldalban.
„Szerettem volna a lehető legminimálisabb életteret, amelyben egy ötfős család elfér, és ez a 24 négyzetméter éppen elég. A nappali-konyha 17–18, az emeleti hálófülke 6–7 négyzetméter lehet” – mutatja az egyszerűségében nagyszerű lakot Csongor. Mint meséli, ötször festette újra a falat, amíg tetszett, amit látott.
A kényelem bonyolítja az életet
„Az otthonainkban mindenféle kényelemmel vagyunk felszerelve, van villany, vezetékes víz, de nincs ingyen. Nem csak azért, mert a számlát ki kell fizetni, hanem azért sincs ingyen, mert mind számon kér, megtalál, elromlik, elfagy, ősszel le kell engedned a vizet, töltsd újra a rendszert, stb. A kényelem bonyolítja az életedet. Ha pedig olyan a hétvégi ház, amely hasonló kényelmi szinteket biztosít, mint a lakóházad, akkor ugyanott vagy: nem fogsz relaxálni” – indokolja a vezetékes víz és gáz nélkülözésének tudatos döntését a háromgyermekes családfő. Villanyáramot napelemmel termelnek.
Csak néhány métert megyünk tovább az erdő fái között, amikor elénk tárul az alkotó ember kreativitásának másik csúcsa, formabontó „fabudi”, azaz kinti WC formájában. Mértéktartó szépérzékkel berendezett relaxációs hely könyvekkel és padlótól mennyezetig üvegfallal, kézmosóval, lefolyóval, virágokkal. Sehol egy derékszög – állapítjuk meg a hasogatott tűzifára emlékeztető helyiség láttán, de a kabin is trapéz alakú – jobban beengedi az erdőt a házba.
Otthon esélyünk nincs visszalassulni
„Nem az a célunk, hogy így éljünk egész évben, de kell egy ilyen hely, ahová el tudunk vonulni, ahol ki tudjuk próbálni, milyen. Ahol, ha kávézni akarsz reggel nyolckor, akkor tudod, hogy hattól melód van vele: fát vágsz, vizet hozol a forrásról, begyújtasz stb. Mindenki erről papol, hogy slow life, meg hogy vissza kell lassulni, de otthon esélyed nincs erre. Akkor van esélyed, ha az összes kényelmi funkciódat és minden nyavalyát, amit megszoktál az életed során, valamilyen szinten mellőzöd. Nem akarom én ezzel a világot megváltani, de a sajátunkat kicsit igen” – teszi hozzá Csongor.
A patak mellett ropog a tűz, a tűzhely köré rakott kövek hívogatnak, akár egy-egy kényelmes fotel. „Nem kell több. Nem kell bonyolítani a dolgokat, nem kell technika, nem kell semmi. Ezen a helyen legalábbis. Nekünk is jó kipróbálni, de a gyerekeknek is. Hogy tudják, létezik ilyen is. Ha eltöltesz itt néhány napot, nem fogsz megváltozni teljesen, esetleg ha hazamész, kicsit jobban fogod értékelni, ami otthon vár, hogy van otthon vezetékes vized, hogy milyen kényelmi szinted van ott. Ha azonban egymás mellé teszed a kettőt, lehet, hogy az értékrendszered megváltozik. A gyerekeknek pedig most alakul ki az értékrendje, úgyhogy jó, hogy ezt is meg tudják tapasztalni” – magyarázza Csongor, miközben dallamosan serceg a parázsra cseppenő szalonnazsír, és nincsen stressz akkor sem, amikor tűzbe ejti a szalonnát Zágon.
Mindegy, hogy mit és mikor
„Egyre kevesebb az olyan hely, ahol nem vagyunk szabályozva” – mondja a három fiú édesanyja. „Még ha nyaralni megyünk is, például egy szállodába, szabályozva van, hogy hánykor lehet ebédelni, hol szabad fürdeni stb. Rengeteg szabálynak kell megfelelni még egy elvileg pihentető nyaraláson is. Itt mindegy, hogy mit, mikor, meddig. Itt lassabban végzünk el dolgokat, itt kézenfekvő, hogy fát kell vágni, tüzet kell rakni, de nincs is annyi teendőnk, mint otthon, aminek neki kellene fogni. Két forrás van a telken, lehet belőlük inni, fürdeni, számunkra épp ez a mindennapokból való kiszakadás a pihentető. A fiúk bandáznak a többi gyerekkel, békásznak, bunkert építenek fenyőágból, nyilat, íjat készítenek, lándzsát faragnak – sorolja a térerő és wifi hiányának előnyeit Teri. De nem céljuk leredukálni a kényelmi igényeiket – csak időnként ki akarják próbálni a hiányát, feltöltődés gyanánt.
Ráérősen beszélgetünk a tűznél – mivel a völgyben nincsen térerő, nem csörög és nem pittyeg a máshol hiperaktív telefon. Hallgatjuk egymást, a fa ropogását, a madarakat és a patakot. Egy délutánra elkap a dán „hygge” életérzés, és már érzem a svéd „lagom” éppen elég filozófiáját is. A Wild’in kabin nem üzleti céllal épült, mégis, egyre nagyobb az érdeklődés iránta. Ugyanakkor Csongornak van még néhány ötlete és álma: hasonló szellemiségű közösségi tér, különböző alkotók számára.
Megnézzük télen is, és eljövünk egyszer éjszakára – fogadkozunk búcsúzáskor. A szalonna elfogy, a nyársakat a parázsra dobják a fiúk. Ne dobd el – mondom reflexből Vazulnak – jók lesznek következő alkalommal is. „Dehogy! Akkor is faragnak majd újat!” – emlékeztet az offline lét lényegére Kassay Csongor.
Fotó: Mihály László
korábban írtuk
Napfelkelte és állatmozi a rönkház ablakában
Hajnalban érkezünk a szencsedi farmra, hogy a téli nap első sugarait már a kandalló melege mellől élvezhessük a fenyők felett, a hatalmas ablakban. A gyógynövényeken és bogyós gyümölcsökön kívül szinte semmi nem terem meg az ezer méteres tengerszint feletti magasságban, mégis, mintha a paradicsomba érkezett volna, az az érzése a látogatónak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
