1797-ben Napóleon éppen elfoglalta Velencét, Teleki Sámuel Marosvásárhelyen létrehozta a Teleki Tékát, Kalotaszegen pedig egy névtelen mester megcsinált egy hozományos ládát. Ez a láda most a mi lakásunkban őrzi az emlék-kacatjainkat.
Nem, nem családi ereklye. Véletlen folytán került hozzánk úgy, hogy nem sejtettük, hogy ilyen régi. Egy kollégám, aki tudta, hogy szeretjük az ilyesmit, éppen felszámolta a dédmamájától örökölt bútorok egy részét.
Történt ez egy kalotaszegi faluban, úgy 10 éve. Szétnéztünk a továbbadásra szánt bútorok között, és végül egy másik hasonló láda társaságában megvásároltuk. Múlt századelőn festett, cifra kalotaszegi ládának néztük.
Aztán hazaérve, leszedtük a fedele belső részéről a ráragasztott régi képeslapokat és egyéb papírokat, s előtűnt az évszám: 1797. Alig hittünk a szemünknek, így megkérdeztünk egy szakembert, és ő igazolta, hogy ez valóban egy XVIII. századi hozományos láda, csakhogy: a külső festés rajta sokkal későbbi, legfennebb 100 éves lehet. Az 1700-as évek végén ugyanis még nem így festettek ládát Kalotaszegen. Ez is egy diópáccal bevont, egyszerű láda volt eredetileg. Javasolta, ha gondoljuk, vegyük le róla a festéket, és látni fogjuk eredetiben. De mi már így szeretjük.
És amit különösen szeretek benne, az az egykori menyasszony valaha volt hozományának a lajstroma, amelyet egyszer – az eltelt több mint két évszázad alatt – ebben a ládában tároltak. Éspedig a felirat alapján: 10 kiskendő, 1 kis tarisznya, 3 nagy tarisznya, 10 lepedő, 2 párnahaj, 6 szöszabrosz, 5 abroncsos abrosz, 4 damaszt abrosz, 1 fekete szedettes abrosz, 1 gyolcs abrosz, 18 hosszú kendő, 1 iszák. S ez csak egy menyasszony hozománya a – valószínűleg – sok közül, amelyet ez a láda őrzött.
Soha nem néztünk utána a láda pénzbeli értékének. Nem is fontos számunkra. És remekül illeszkedik az Ikeás bútorok közé, sorsközösséget vállalva monarchiás (polgári) ebédlőasztalunkkal.
