• Fotó: Olti Angyalka
A talajon még ismerős, hogyan tartjuk meg magunkat, mire támaszkodhatunk, és merre mozdulhatunk. Amint azonban elemelkedünk róla, ugyanaz a test egészen új feladatokkal találkozik. Másként kell egyensúlyoznunk, figyelnünk a fogásunkra, érzékelnünk a helyzetünket. A légtorna éppen ettől izgalmas: a mozgás közben a saját lehetőségeinkről is új tapasztalatokat szerzünk.
Mester Zsuzsa pilates- és stretchingoktató közel tíz éve foglalkozik olyan mozgásformákkal, amelyekben az erő, a hajlékonyság és a kontroll egyaránt meghatározó. A levegőben mindez számára is új dimenziót kapott. Ma is élénken emlékszik arra, amikor hat évvel ezelőtt először lógott fejjel lefelé, spárgában a karikán.
„Korábban soha nem éreztem magam egyszerre ennyire erősnek, hajlékonynak, nőiesnek, szabadnak és bátornak. Ezt az élményt szeretném másoknak is átadni” – meséli.
Karika vagy függőágy?
A légtornakarika, más néven lyra első pillantásra egyszerű eszköznek látszik. A rajta megvalósítható pózok és az azokat összekötő átmenetek azonban számtalan lehetőséget kínálnak. Zsuzsát éppen ez a változatosság ragadta meg: hogy ugyanaz a karika mennyiféle mozdulatnak, egyéni megoldásnak adhat teret.
A hammock, vagyis a függőágyas légtorna másfajta élményt nyújt. Itt az anyaggal együtt alakul a mozgás: megtartja a testet, köré tekeredik, majd egy következő mozdulat során kibomlik.
Mindkét eszközön megjelenhet a gyakorló saját stílusa, a megtanult elemekből pedig idővel személyes mozdulatsor születhet.
„Számomra a légtorna az önkifejezés eszköze is. A megtanult elemekből a mozdulatok összekapcsolásával, a zeneválasztással és az előadásmóddal személyes történetet formálhatunk” – fogalmaz az oktató. Aki ebben szeretne tovább fejlődni, annak később a versenyzés is célja lehet, ahol a technikai tudás mellett a kivitelezés és a művészi megjelenítés is szerepet kap.
A könnyedségért meg kell dolgozni
Nézőként könnyű belefeledkezni a látványba. Egy szépen megtartott pózban alig érzékeljük az erőkifejtést, a folyamatos mozgás pedig elfedi, mennyi figyelmet igényel minden váltás. A karok és a vállöv mellett közben a hát, a has és a lábak izomzata is dolgozik. Egyszerre kell ügyelni a fogásra, az egyensúlyra, valamint arra, hogyan helyezkedik el a test az eszközhöz és a talajhoz képest.
Az órák ezért a földön kezdődnek. Az alapos bemelegítést erősítő gyakorlatok követik, és csak ezután kerül sor az eszközös technikákra. A kezdők először az alapfogásokkal, a biztonságos fel- és lejutással, valamint az egyszerűbb testhelyzetekkel ismerkednek. Az összetettebb pózok, átmenetek és mozdulatsorok ezekre épülnek.
„Mindenki a felkészültségének megfelelő feladatot kap, és csak akkor lépünk tovább, amikor az alapok már biztosak” – hangsúlyozza Zsuzsa. Az edzést levezetés és nyújtás zárja. A látványos elemekhez tehát fokozatos tanulás vezet, amelyben a biztosan elsajátított alapoknak ugyanolyan jelentőségük van, mint egy későbbi sikeres mozdulatsornak.
Nem kell készen érkezni
„Ehhez én nem vagyok elég erős.” „Nem vagyok elég hajlékony.” Az oktató szerint sokan ezekkel a gondolatokkal közelítenek a légtornához, pedig éppen a gyakorlás teremti meg a fejlődés lehetőségét. Nem szükséges előzetes tapasztalat, és az első alkalom feltételei között sem a spárga, sem a saját testsúly felhúzása nem szerepel.
A kíváncsiság és a tanulásra való nyitottság jó kiindulópont.
Gyerekek és felnőttek egyaránt bekapcsolódhatnak, az életkorukhoz és az egyéni felkészültségükhöz igazított feladatokkal. Van, akit az erősödés lehetősége vonz, más a hajlékonyságát fejlesztené, vagy olyan elfoglaltságot keres, amely átmozgatja, és közben mentálisan is kikapcsolja.
Zsuzsának oktatóként különösen sokat jelentenek azok a pillanatok, amikor valaki megvalósít egy korábban elérhetetlennek gondolt elemet. A székelyudvarhelyi nyílt napokon is azt tapasztalta, hogy sok lelkes, tehetséges lány él a környéken; fontosnak érzi, hogy helyben is lehetőséget kapjanak képességeik kibontakoztatására.
„Külön öröm számomra, hogy a légtornával a lányok és nők számára olyan sportolási lehetőséget kínálhatok, amelyben megélhetik az erejüket, felfedezhetik a nőiességüket, és egyre magabiztosabban érezhetik magukat a testükben.”
A saját határok ismerete is a gyakorlás része
A lelkesedés mellett türelemre és a biztonsági szabályok következetes betartására is szükség van. Az oktatónak előre tudnia kell minden sérülésről, fájdalomról, friss műtétről vagy olyan problémáról, amely befolyásolhatja a terhelhetőséget. Szükség esetén orvosi vélemény alapján tisztázható, hogy elkezdhető-e a gyakorlás, illetve milyen módosításokat igényel.
Az egyéni haladás azt is jelenti, hogy tiszteletben tartjuk az aktuális lehetőségeinket. A továbblépést az alapok biztonságos elsajátítása határozza meg. Egy újabb póz megtanulásához idő kellhet, ahogyan ahhoz is, hogy egyre pontosabban érzékeljük és irányítsuk a mozdulatainkat a levegőben.
Amit a talajon tanulunk, a levegőben is használjuk
A légtorna önálló hobbiként és más sportok kiegészítéseként is helyet kaphat a hétköznapokban. Kezdetben heti egy alkalommal is el lehet indulni, a folytatást pedig az egyéni célok, a tapasztalatok és a már meglévő edzések alapján érdemes alakítani. A pihenésnek és a regenerációnak szintén helyet kell hagyni.
Zsuzsa gyakorlatában a pilates és a stretching jól kiegészíti a légtornát. A pilatesben kialakított tudatos tartás és törzskontroll segíti az eszközön való stabilitást, a nyújtással fejlesztett mozgástartomány pedig többféle testhelyzetet tesz elérhetővé. A kettőnek együtt van igazán szerepe:
a megszerzett mozgástartományban erőt is kell tudni kifejteni, hogy megtartsuk a pózt, és irányítottan jussunk el a következőbe.
A fejlődés így sok apró tapasztalatból áll össze: egy biztosabb fogásból, egy kontrolláltabb átmenetből, egy először sikerülő elemből. Ezeknek az élményeknek pedig a tornatermen kívül is lehet jelentőségük.
„A célom, hogy a hozzám érkezők a mozgás örömén keresztül fedezzék fel a bennük rejlő lehetőségeket, és a levegőben megszerzett önbizalmat a hétköznapokba is magukkal vigyék” – summázza Zsuzsa.
korábban írtuk
Fekete István: Amikor az MI átveszi a szülő szerepét
Még rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy apaként helyettesíthető vagyok. Pedig két opció van: vagy ott vagyok, vagy nem. Én is jelen akartam lenni a pulya életében. Erről álmodoztam, amikor a gyerekeket terveztük – nem amikor gyakoroltunk.
