Mindennapi jártunkban keltünkben talán nincs is időn rácsodálkozni környezetünk épített örökségére – nem szánjuk rá az időt, hogy a megszokott környezetünkben megálljunk az utcán, felemeljük tekintetünket és keressük a szépet. Talán ez is lehet a küldetése az arasznyi „rayzok”-nak.
• Fotó: Boldizsár Raymond archívuma
Bár az alkotó maga ennél sokkal szerényebb: lelassulás ez számára.
„Még biciklis futár voltam, amikor napi szinten többször is eltekertem Székelyudvarhely főbb, látványos épületei előtt, és mindig megérintettek. Ezeknek a régi épületeknek, tereknek valahogy lelke van” – eleveníti fel Raymond. Így születtek az első rajzok. Kisvárosról lévén szó, Raymond első perctől kis formátumban gondolkodott, amikor ez elsőket bekeretezte, kiderült: arasznyiak lettek a rajzok.
• Fotó: Boldizsár Raymond archívuma
„Nem gondolkodtam grandiózus alkotásokban, hisz filozófiám az, hogy az egyszerű nagyszerű” – magyarázza. Kedvence a székelyudvarhelyi Városháza épülete, de ugyanígy az ikonikus Vasszékely és az azt körülölelő Márton Áron tér (székelyudvarhelyieknek a Patkó), rajzolni ezeket szereti. Az alkotáson kívül, látogatásképp a Barátok Templomát ajánlja Raymond, megnyugtató környezet, ahová érdemes betérni elcsendesülésre.
• Fotó: Boldizsár Raymond archívuma
Raymond egyébként Oroszhegyen él, s bár az alkotás nem a legfőbb tevékenysége, hangszergyártással is foglalkozik. „Arasznyi rayzaimat elsősorban szabadidős tevékenységként készítem, mert meditatív állapotba juttatnak.
Egy olyan hobbi, ami engem lelassít kicsit és emellett örömet tud szerezni azoknak, akiknek valaki(k) ajándékba szánják” – meséli.
• Fotó: Boldizsár Raymond archívuma
Az arasznyi rayzok tehát nem akarnak többek lenni, mint amik (s talán éppen ettől nagyszerűek) – arra késztetnek, hogy néha kicsit lassítsunk és feltegyük a kérdést: környezetünkben melyik épület vagy köztér a számunkra kedves és miért?
