A közösségi médiában pörgött egyszer egy fotó idős hölgyekről, akik nagyon színes, bohém ruhákat viseltek. Stílusos, öregségükben is klassz nők voltak. Fülöp Tünde tanítónőt is csak így tudom elképzelni, ha majd 70–80 éves korában pózol a fotógép előtt. Ma már kiforrott stílusa van, így nehéz elképzelni azt, hogy sokáig gondjai voltak az öltözködéssel. Kilógott a sorból, nem tetszett sem a tanárainak, sem édesanyjának az, amit viselt – meséli tinédzseréveiről. Kezdő tanárként is azt mondták neki, hogy az igazi tanítók nem így öltöznek. „Ez fájt, rettenetesen, mert az embert nem az öltözködés minősíti. Mertem vállalni akkor is, most is: ez vagyok, így vagyok én. Úgy gondolom, a stílust vállalni kell, az az egyéniségünk szemmel látható szilánkja.”
Szinte minden ruhadarabot átszab, és gyakran fest is rájuk. A szoknyán itt épp egy mandala kukucskál be.
Tünde nem a divatot követi, ami megtetszik, azt megveszi. Nem gondolkodik azon, hogy mi mivel passzol, úgyis szinte minden ruhadarabot átalakít a saját ízlésére. Ha nem jó a méret, vagy a szabás sántít, nem baj: az olló és a varrógép megoldja. Levágja, felhajtja, bevesz belőle, hozzátold. Néha mandalákkal, virágokkal díszíti, fest rájuk, varr. A kiegészítői is sajátok. Rengeteg nyakláncot, fülbevalót készít filcből, bőrből, hiszen a legegyszerűbb rongyot is fel lehet dobni egy-két találó kiegészítővel. Tulajdonképpen egy jól megválasztott ékszer is öltöztet.
S hogy milyen egy „nem tancis” gardrób? A sok-sok ruhát nehéz átlátni, mondja, de idén elkészült az új szekrény, melyben mind kényelmesen elfér. Itt rend a lelke mindennek.
Régen szín szerint csoportosította ruháit, nem vált be. Más rendszert keresett, most évszak szerint csoportosít. Csak a fehér dolgokat pakolja külön helyre, mivel abból van a legtöbb. Nagyon vigyáz a dolgaira, tisztításukra, így sokáig élvezheti őket. A cipőket is évszakokra osztva tárolja, mindig kisuvickolva, partiképesen teszi el.
Az élénk színeket kimondottan szereti. Tünde elárulta, ebből a cipőből legalább ötféle színben van neki. Nemcsak azért, mert kényelmes, hanem hiszi azt, hogy egy jó lábbeli sokat tesz hozzá a megjelenéshez.
Tünde gyakran tapasztalja, hogy az osztályában a kislányok „másolják”, nem csoda ez, ugyanis egy pedagógus öltözéke hat a tanítványokra. Ő viszont azt is szeretné, hogy évek múltával ne a ruházatára emlékezzenek diákjai, még csak arra se, amit tanított nekik, hanem arra, hogy jó volt vele lenni.
Bár nem tartja a „legtöbb három szín”-szabályt, mégis nagy itt az összhang.
Ugyanakkor úgy gondolja, nekünk, anyáknak hagynunk kellene lányainkat abba felöltözni, amibe szeretnének, amiben jól érzik magukat, és ami talán tükrözi kicsit a lelküket.
Fekete, csipkével díszített felső, ami mégis visszafogott, így a hangsúly a keleti mintával gazdag szoknyára összpontosulhat.
„Nem a stílusunkat kell átadni gyerekeinknek, hanem megtanítani arra, hogy vállalják magukat, azt, ami tetszik nekik. Fontos, hogy gyerekeinknek tanácsokat adjunk (ha segítséget kérnek), de ne próbáljuk saját magunkat ráerőltetni, nem ez a feladatunk. Tanítsuk meg, hogy öltözködni jó móka, lehet azt kreatívan, kevés pénzből, de semmi értelme nincs görcsösen vagy egy vagyont áldozva rá.”
Fotó: Rab Zoltán
Friss lapszámunkat alább kérheted:
