„Évekkel később a mitvegyekfel kérdésre otthon mindig azt a választ kaptam, hogy öltözzek csángóson, mert úgyis tudták, bármit ajánlanak, az meg sem közelíti majd a végül felöltött ruhadarabot” – meséli gyermekkora egyik meghatározó történetét Galaczi Hajnalka, csíkszeredai pedagógus.
Az egymás között csak piros szvetter-jelenetként elhíresült sztori azonban arra is megtanította Hajnit, hogy miként gondoskodhat magáról, másokról, illetve, hogy a körülményektől függetlenül ragyoghat, és abból a fényből másoknak is adhat. „Fejlődésekben teljes tapasztalásnak is nevezhetném, s nemcsak az öltözködés terén, hiszen előbb-utóbb mindenki megkísérli kialakítani az egyéniségéhez és/vagy mindennapi tevékenységéhez leginkább illeszkedő öltözködési stílust. Éva barátnőm szerint a ruhák kiválasztásából, összeillesztéséből kellet volna megélnem, mert nagyon rááll a szemem. Ez igaz, hisz nemcsak magamnak, hanem a nagyra nőtt fiaimnak, édesapámnak, öcsémnek is könnyen ki tudom választani a megfelelő méretű és személyiségéhez illő ruhákat.”
Hajni öltözködésében meghatározó, hogy mindig az alkalomhoz illően válasszon, de az intuíció is fontos szerepet kap: nehezen csomagol napokra előre, hiszen mindig épp aznap reggel, pillanatnyi hangulatára hagyatkozva dönti el, hogy mit öltsön magára. „Nincsenek bejáratott szettjeim, inkább azok összeillesztése hoz helyzetbe. Mindig is szeretettem a különböző helyzetekból adódó tanulási szituációkat” – vallja.
Ruhatára minden darabja variálható: kevés, de összeillő színekből áll, és ezekhez társít új ruhákat, kiegészítőket. Gardróbja darabjai nagyjából mindennap viselhetők, többsége nem hivalkodó, inkább a részletekre odafigyelő, de fontos, hogy mindenikben legyen valami pláne: egy kis csavar, kreatív megoldás, meglepetésszerű ötlet.
„Ha egy egyszerű vonalú ruhát választok, biztos, hogy egy érdekesebb harisnyával kombinálom. Azt gondolom, nyitottságot sugároz. A kiegészítőim is inkább visszafogottak, de nagyon szeretem őket, mert különlegesek, egyediek. Az ezüst ékszereket preferálom, de szívesen viselem a kézműves bizsut, vagy más, barátnőim által készítetteket is”.
A harmónia mindenben vonzza, mert összeszedettséget, eleganciát, kiegyensúlyozottságot sugároz, és bizalmat kelt – mondja Hajni. Pedagógusként is mindig ízlésesen, színesen, ugyanakkor lazán öltözött, mert hiszi, hogy a pedagógus nemcsak szavakkal nevel, hanem a személyisége egészével. S bár nem a ruha teszi az embert, a gyerekek számára mintaértékű lehet egy tanár egész megjelenése, még online térben is.
Hajnit a mindennapi öltözködési tevékenység inspirálja, zsigeri része a személyiségének, és fontos, hogy jól érezze magát a bőrében és a ruháiban. Ez, persze, csak egy apró szegmense az életének, de arra is ösztönzi, hogy a munkájában is kreatívan, igényesen közelítse meg a feladatokat. Vallja, hogy csak akkor tudunk ihletet adni másoknak, ha mi magunk is ihletettek vagyunk.
Fotók: Mihály László
korábban írtuk
Frunda Csenge stílusa: eklektikus, ami szinte bármi lehet, csak tudni kell viselni
Azt mondja, szívesebben választja ma már a sportcipőt a magassarkú helyett, és az eleganciát felváltotta a kényelem az öltözködésében, mióta városi tanácsos lett Marosvásárhelyen. Nőként a férfiak által dominált világban viszont az is fontos, hogy mit visel. Másként rakja össze szettjeit, ha valahol jogászként kell megjelennie, picit más a tanácsosi és más az utcai viselete is – ezért nevezi magát eklektikusnak. (Cikkünk a Nőileg 2021. májusi lapszámában jelent meg.)
