Túlzás nélkül Észak-Erdély egyik legfestőibb, legvadregényesebb természeti területének is nevezhetnénk a Beszterce-Naszód megyében található Kolibica-tavat és az annak partján elterülő kis üdülőfalut, Kolibicát. De hiába kapta meg tavaly a helyi érdekeltségű turisztikai üdülőhely címet, a helyiek térfoglalása a turisták számára már-már élvezhetetlenné tette a ritka szépségű környéket, miközben a hétvégi házak tulajdonosai a látogatók egyre nagyobb számára panaszkodnak.
A Kelemen-havasokban található mesterséges víztározót gátépítéssel hozták létre a Beszterce folyón,
hogy biztosítsa a környező települések, valamint az ipari létesítmények vízellátását. A kis település festői szépségét a 13 kilométer hosszan, 270 hektáron elterülő víztükör mellett az adja, hogy a hegyekben, 900 méter magasan helyezkedik el.
Kis-Beszterce-csúcs • Fotó: zigzagpeharta.ro
A Besztercétől alig több mint félóra autózásra lévő tó a Dornavátra felé vezető úton, a helyiek által Borgóknak nevezett településeken keresztül közelíthető meg, Borgóprundon a templommal szemben jobbra térő út vezet Kolibicára. Borgóbesztercét elhagyva a táj egyre vadregényesebbé válik, a mintegy 7 kilométernyi szerpentin után pedig elénk tárul a gát és a víztározó. Bár innen csupán a tó egy része látszik, érdemes megállni és gyönyörködni a látványban: a hatalmas vízfelületet a Sztrunior és a Kis-Beszterce hegycsúcs övezi. Utóbbihoz jelzett turistaút is vezet, a mintegy 3,5 órás túra megtételekor azonban
nem árt vigyázni a medvékkel, más erdélyi üdülőhelyhez hasonlóan időnként Kolibicát is „ostromolják” a nagyvadak.
Erről az a néhány helybéli tudna bővebben mesélni, aki a gátépítés után sem mondott le ősei földjeiről, és egész évben úgy éli életét, legelteti állatait, járja az erdőt, mintha nem épültek volna gomba módra a gazdasága köré hétvégi házak tucatjai.
Kolibica már-már a beszterceiek nyári rezidenciájának számít,
főleg a külföldön dolgozó, újgazdag városlakók vásároltak itt telket, és építettek sokan akár palotának is beillő hétvégi házat. Némelyiknek még az udvarát is térkővel borítják, és nemcsak a természetnek szabnak gátat, hanem a kíváncsiskodó tekinteteknek is: embermagasságú kőkerítésekkel zárják el lakóhelyüket a külvilágtól. Így aztán a tavat megkerülni akaró turista lépten-nyomon kerítésekbe, sorompókba ütközik, olykor nagyot kell kerülnie, ha gyalog akar eljutni annak egy-egy távolabbi csücskébe.
A Kolibica-tó madártávlatból • Fotó: observatornews.ro
Aki Kolibica emberi kéz által kevésbé érintett oldalára kíváncsi, érdemesebb a tónak – az aszfaltos út hiányában kevésbé felkapott – jobb oldalát választani, itt ugyanis még van esély arra, hogy egy-egy hagyományos építésű hegyvidéki házba, istállóba botoljon, állataikat legeltető, gombászó helyiekkel találkozzon. A korszerűbb infrastruktúrája miatt jóval népszerűbb másik oldal panziók zenéjétől, turisták mulatozásától hangos,
sokan ugyanis kevésbé a természeti látványosságok, mint inkább a szórakozási lehetőségek miatt látogatnak ide.
És nem unatkoznak, hiszen az éjszakába nyúló dáridók mellett a panziók számos sportolási lehetőséggel várják őket, futballozni, teniszezni egyaránt lehet, de kérésre hegymászásra, siklóernyőzésre, kajakozásra is van mód. Igaz, sokan nem érik be a kézi evezéssel, és annak ellenére motorcsónakoznak a tavon, hogy az tilos, és a fürdési tilalom – a megmártózás csak kijelölt helyeken szabad – is csak keveseket riaszt el.
A festői szépségű Tündértó • Fotó: europafm.ro
