„Ilyen lehetett a világ, mielőtt megbolondult volna” – jellemezte egy ismerősöm a Királyerdő bukolikus tájait, melyek szépségeibe Kolozsvár és Nagyvárad között utazva – gépkocsival vagy vonaton – magam is belefeledkezem. Egyik legszebb része, a Révi-szoros azonban csak a CFR szerelvényein zötykölődve csodálható meg. Innen is csak madártávlatból: sebes sodrású folyója, magas sziklaszirtjei, keskeny turistaösvényei, barlangjai csak gyalogosan fedik fel szépségeiket a látogató előtt.
A Révi-szoros nem csak látnivalói miatt híres, történelmi szerepe is jelentős: a középkorban, amikor a Királyhágót még nem használták, ez volt Erdély kapuja a Partium és Magyarország felé. Az erdélyi sót, fát a Sebes-Körösön úsztatva szállították az Alföldre, Rév település a szorosban lévő vámhelyről kapta nevét.
A Körösfőnél eredő Sebes-Körös itt tör át a Bihar-hegység, a Királyerdő és a Réz-hegység között, útja öt kilométeren keresztül mészkőszirtek között vezet. A folyó mellett a szorosban csak egy keskeny út fért el, ennek helyén 1870-től a Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal kanyarog. Ezért is
érdemes vonattal megközelíteni a természeti látványosságot, Kolozsvár irányából Vársonkolyoson, Nagyvárad irányából Réven lehet leszállni, majd gyalogosan vágni neki a pár kilométeres útnak.
Ez néhol annyira szűk, hogy a síneken kell menni, sőt, a két alagútba is be kell merészkedni, persze, miután meggyőződtünk, hogy nem jön vonat.
Az 1955-ben természetvédelmi területnek nyilvánított sziklaszoros természetjárók, sziklamászók és barlangászok kedvenc kirándulóhelye, Révről és Vársonkolyosról is számos túraútvonal vezet a gerincre, a környező barlangokhoz, míg a vadvízi evezés szerelmeseinek kajak- és raftingtúra, a merészebb mászóknak vasalt út, via ferrata is rendelkezésére áll.
Út a szorosba
Természeti látványosságainak felfedezése a vasút megjelenéséhez köthető. Első bejárói a révi vasúti szakaszhoz került osztrák pályafelügyelő, Handl Károly és Veress István helyi református lelkész voltak. Handl lett figyelmes arra, hogy a révi vízesés nyílásánál denevérek röpködnek, a víz egy barlangból érkezik.
Értesítette erről Czárán Gyulát, ugyanis őt kérte meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE), hogy létesítsen természetjáró utat a szorosban. Ezt 1903-ban avatták fel, és abban az évben robbantással megtalálták a Zichy-barlangot is, mely a terület tulajdonosáról, Zichy Ödön grófról kapta nevét.
A cseppkőbarlang számos turistát vonzott a szorosba, így itt vasúti megállóhely létesült, a barlang mellé az EKE kérésére Zichy menedékházat és turistaszállót építtetett. Utóbbiaknak már csak a romjai állnak,
a barlang előtt napozó foltos szalamandrákon kívül senki nem látogatja őket, a Bihar megyei önkormányzat pár éve megpróbálta megmenteni – sikertelenül.
Ady is eljött a barlanghoz
A Zichy-barlang mesebeli nevekkel illetett cseppkőképződményeit számos híresség megcsodálta, az 1905-ös avatás vendégkönyve szerint megfordult itt Kós Károly, Xántus János, Ady Endre és felesége, Csinszka is. S bár évekig elhagyatottan állt, így sok cseppkőképződményt letörtek a vandál kezek, jelenleg ismét gondját viselik és turisták által is látogatható.
