A saját születésnapi ünnepeinket rendre megmutattuk nektek, volt torta, baráti, munkatársi összejövetel, koccintás, ölelés – ez viszont immár két éve elmarad; nem úgy az emlékezés. Idén az olvasóinkat, benneteket kértünk arra, meséljetek, küldjetek fotót a legemlékezetesebb születésnapotokról, ezekből szemléztünk most.
Az aradi Balogh Emőke (fenti kép) 30. születésnapjára, 2013-ban egy 3000 méterből történő ejtőernyős ugrást kapott ajándékul barátnőjétől. „Izgultam is rendesen útban a szegedi repülőtér felé, de végül ez lett életem egyik legszebb élménye. Mindketten ugrottunk. Tandem ugrásról lévén szó, kaptunk egy gyorstalpalót… Kinyílt az ajtó, és ki kellett lépni egy zsebkendőnyi kis állványra ahol süvített a szél. Halálosan félelmetes volt az első pár másodperc, maga a kiugrás és a szabadesés, de miután kinyílt az ernyő, az csodálatos és végtelenül békés érzés volt. Szerettem volna, ha soha véget nem ér az ereszkedés, éreztem ahogy a szívem megtelik boldogsággal és fülig ér közben a szám…
Magamtól valószínűleg sosem fizettem volna be egy ugrásra, de így együtt hatalmas élmény és maradandó emlék lett.”
Kovács-Bíró Andrea olvasónknak is hasonló élményben volt része, az ugrás helyszíne a Gower, Wales délnyugati részén történt, a látvány elképesztő volt 8000 láb magasságából, írta levelében. „Úgy érzem sikerült valami különlegeset csináljak annak érdekében, hogy mindig tudják emlékezni erre a napra. Amint látható is, végig sikítottam az ugrást, de mindenképp ajánlom az élményt. “
Honnan tudja, hány éves vagyok?
Részt vettem a Kalandok és Álmok élménypedagógiai továbbképzésén Mórahalmon, Magyarországon, mesélte Bálint Piroska tanítónő. „Nagy meglepetésemre éppen az első nap Bányai Sándor élmény és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense kihívott, hogy kongassam el a 60. évemet. Senkit nem ismertem, honnan tudja hát a tanár, hány éves vagyok? A képzésre jelentkező űrlapon rajta volt a születésem időpontja, jót nevettünk ezen, vidáman ünnepeltünk, felejthetetlen napokat töltöttünk együtt.”
Sün Balázs
Balázs Etelka a családban a legkisebb testvér volt, otthon pedig a Sün Balázs mese volt a kedvenc. Ötéves szülinapján egész napi zsúr volt, műanyag sárga kisszékén ült, és a torta érkezése előtt kérték a vendégek, hunyja be a szemét: „és ekkor két, már iskolás fiú unokatestvérem felemelt székestől. Ott ültem a levegőben csukott szemmel, és ott énekelték el nekem a boldog szülinapot dalt. Olyan erősek voltak, egy percig sem féltem, hogy leejtenek. Majd leraktak, és édesanyám elkezdte olvasni a Sün Balázst. Ott az egész család előtt. Mindenki hallgatta a kedvenc mesémet. Nagyon büszke és boldog voltam.
A torta is sünbalázsos volt, végül hazaért édesapa is munkából, és hozott nekem egy szélcsengőt… Még most is ott lóg a szobánk ajtaján.
Néha megcsengetjük, olyan szép hangja van, csak szép dolgok jutnak az ember eszébe tőle”– emlékezik Etelka.
Számomra a legemlékezetesebb születésnapom akkor volt, amikor a 8. évemet töltöttem be, és akkor hívhattam meg legelőször a barátaimat, az osztálytársaimat hozzánk, írta nekünk Fazakas (Cseke) Annamária Székelykeresztúrról. „Akkoriban az ilyen ünneplés nem ilyen volt, mint a ma, a virágok illata, értéke, a sütemények, a torta íze is, az ajándékok is mások voltak. Kazettofonról ment a kedvenc zenénk, és hogy ne unatkozzunk ropievő versenyt szerveztünk, meg kártyáztunk. Nagyon jó móka volt akkoriban egy szülinap!”
Utazzunk!
Mindig vágytam élményajándékra, legjobb barátnőm pedig születésnapom előtt felhívott, hogy csomagoljak, küldi a repjegyem, ünnepeljünk együtt Angliában. Rég nem láttam és imádom Angliát, és minden ami angol, írta Nedisan Dóra (fenti kép). „Estére egy 5 csillagos hotel exkluzív éttermében fogyasztottam a meglepi vacsit, tortát, énekeltek, magyar zenét hangzott fel. A személyzet is gratulált, nagyon kedvesek voltak. A hotel art deco stílusú volt, amit szeretek nagyon, így teljes volt a meglepetés és az öröm.”
Az apró örömök örökre megmaradnak
„Ó, jaj, nem egy drága ajándék, vagy külföldi út, nem-nem, igazából kisdiákjaim leptek meg, október tizenkilencedikén, pontosan negyvenharmadik szülinapomon. (...)Benyitottam az osztályba, mindenki felpattant, amint megpillantottak, így akartak meglepetést szerezni nekem, ami teljes mértékben sikerült. Hiszen
milyen megható, amikor egyszerre harsogva megannyi pici száj kiáltja boldogan felém: Boldog születésnapot, tanító néni! Isten éltesse sokáig!
Még a szavam is elállt, annyira meghatódtam.” A tanító aztán így folytatta: Ezzel nem ért véget a felköszöntés, kiderült az előző órai, hitoktató bácsitól kikönyörögték, adna óra végén pár percet, hadd rajzolhassanak, írjanak kis köszöntőket, verseket.
Azzal repültek is felém, kezükben göngyölgetve üdvözlőlapjaikat, amelyet puszik és ölelések követtek... kis versikéket, rajzokat még mindig őrzöm, mikor keresek valamit mappáim közt, előbukkannak. Ezek a kis meglepetések, szülinapok alkalmával, de nemcsak, mozdítják előre, ha csak egy bolhaugrásnyit is ezt a beszürkült, apró örömök mellett elsikló, elsatnyult világot!” – zárta levelét Szikszai Berta (képen) lövétei tanító.
Hamuban sült pogácsa
Mátéfi Tímea (alábbi fotón) így mesélt: „Ajándék terén leghasznosabb talán a 2012-es év volt, amikor a páromtól egy Kindle olvasót kaptam.
Nagy karton dobozban volt, széna, papírgombócok közt lapult az ajándék, ami radikálisan megváltoztatta az olvasási szokásaimat, és nem mellesleg rengeteg papírt spóroltam meg vele, sőt, egy külföldi út alkalmával még az itthoniakkal való kapcsolattartás eszköze is lett. Máig használom, alapdarab. Általa utaztam az elmúlt években különböző korokba, kultúrákba, országokba. A pandémia idején életmentőm volt! Bárcsak ilyen lenne minden ajándék! ☺️ A havonta Énlakára érkező Nőileg is ilyen hamuban sült pogácsa idén számomra!
A születésnapi történetek írói közt sorsoltunk is, így a szépségápolási ajándékcsomagunknak Kovács-Bíró Andrea örülhetett ezúttal.
Köszönjük, hogy vagytok!
Kiemelt képünket Balogh Emőkétől kaptuk
Friss lapszámunkat alább kérheted:
