Kezdjük talán ott, hogy sokan egy évtizede, az első szörnyű élmények után megcsömöröltünk az otthoni önbarnítástól: ha valamilyen égi közbenjárásra még esetleg egyenletesre és természetazonosra is sikerült a barnaság (és időben eszünkbe jutott lemosni a kencét a kezünkről), akkor napokig elkísért az önbarnító összetéveszthetetlen, édes-kesernyés szaga. Azóta azonban óriásit fejlődött az önbarnító termékek piaca – nemcsak a termékskála bővült elképesztően szélesre, hanem a minőség is jelentősen javult.
Mitől az önbarnaság?
Az önbarnítók ma már számtalan formában megtalálhatók a kereskedelemben: vannak krémek, zselék, permetek, sprayek, nedves törlőkendők, cseppek és tusfürdők is. Mindenikben azonos a hatóanyag, a dihidroxiaceton, amely reakcióba lép a bőr legfelső – egyébként zömmel elhalt hámsejtekből álló – rétegével és barnára (khm, sötétre) színezi azt. A hatás rendszerint csak néhány napig tart, hisz a bőrsejtek lehámlanak a bőrfelszínről, a barnaság tehát lekopik.
Miért biztonságos?
Az önbarnítás sokkal biztonságosabb módja a barna bőr elérésének, mint a hagyományos barnulás: a csapból is ez folyik, mi is szajkózzuk eleget, hogy a fényvédelem nélküli napfürdőzés nagyon ártalmas a bőrnek, nem csak a rövid távú leégés miatt. Hosszú távon többféle bőrelváltozást okoz, a napfoltoktól a melanómiáig. Ezzel szemben az önbarnítókban lévő hatóanyag, a röviden DHA-nak nevezett szer valójában egy zacharid, azaz cukorszármazék, amely nem jut el a bőr mélyebb rétegeibe, nem kerül bele a véráramba. Ha és amennyiben a termékleírás szerint használjuk (tehát csak külsőleg alkalmazzuk, nem kenjük a szemünkbe, szájunkba, orrunkba vagy az intim zóna közelébe) teljesen ártalmatlan. Mindemellett, akárcsak minden új kencével, ha önbarnító készítményt vásárolunk, használat előtt próbáljuk ki a terméket egy kisebb bőrfelületen, hogy okoz-e allergiás reakciót.
Az előkészületek, a technika
Az egyenletes, foltmentes önbarnítás kulcsa az előkészület: mielőtt a kencét felvinnénk a bőrre, alaposan radírozzuk le a felületet. Mindegy, hogy szemcsés bőrradírt vagy valamilyen kémiai hámlasztót használunk, a lényeg, hogy egyenletes legyen a bőrfelszín. Legjobb ugyanakkor szőrtelen (borotvált, gyantázott, epilált) felületre felvinni a terméket, de amennyiben gyantázunk, epilálunk, úgy a szőrtelenítés után legalább egy napot várjunk az önbarnítással.
A kence felvitelére már számtalan gyártónál kapni speciális kesztyűt, amennyiben a csupasz kezünket használjuk, úgy alaposan mossunk kezet utána.
Legjobb, ha egyszerre csak vékony rétegben kenjük fel az önbarnító krémet (még hozzáadni mindig lehet) hosszanti mozdulatokkal.
A bokáknál és csuklónál ne vigyünk fel több terméket, hanem a már meglévőt oszlassuk el úgy, hogy a kéz- és lábfej fele halványodjon majd a szín.
A hajlatoknál érdemes nagyon odafigyelni, hisz a bőrredőkben könnyedén megül a termék: miután felvittük, elkentük az önbarnítót, tiszta ronggyal vagy törölközővel finoman súroljuk át a felületet, de a térdeken, könyökön például kevés testápolóval is lehet „lazítani” a terméket. Ha felvittük a kencét, akkor várjuk meg, hogy megszáradjon (ez legalább tíz percet vesz igénybe), és az első 12 órában lehetőleg ne végezzünk olyan tevékenységet, amely jelentős izzadással jár (a sós izzadság a bebarnulás előtt feloldja a bőrfelszínről a terméket, és könnyedén izzadságcsíkosak maradhatunk).
A napsugaraktól nem védenek!
Fontos tudni, hogy a legtöbb önbarnító termék nem tartalmaz fényvédőt, és tévhit, hogy a már eleve barna bőrt nem károsíthatják a nap sugarai. Tehát ha már kellőképpen bebarnítottuk magunkat, akkor is használjunk napvédő krémet, ha több időt töltünk a szabadban.
A termékekről
Bár a legtöbb nagy kozmetikai cég kínálatában találni valamilyen önbarnító terméket, azt tapasztaltam, azok a legjobb készítmények, amelyeket kifejezetten az önbarnításra „szakosodott” márkák gyártanak: A St. Tropez, St. Moriz, a Piz Buin, a Vita Liberata és a James Read megbízható, nem narancsra barnuló termékeket dob piacra. Mindenik kínálatában van kifejezetten arcra használható kence, illetve testfesték is: az utóbbiak nem a hagyományos értelemben vett önbarnítók, hisz csak az első zuhanyzásig tartanak, ám ha mondjuk egy eseményre készülünk, akkor gyors és remek megoldást jelentenek. Jó barnulást!
Tipp:
Mit tegyünk, ha túllőttünk a célon?
Ha mégis félresikerült az önbarnulás, akkor legjobb az előkészületnél használt bőrradírozó, bárhámlasztó terméket használni (de több gyártónál is kapni már olyan terméket, amelyek kifejezetten az ilyen esetekre valók). De bármennyire is elrontottuk a barnulást, nagyobb bajt ne okozzunk azzal, hogy agyonsúroljuk a bőrünket, és a közhiedelemmel ellentétben a citromleves pakolás sem kifejezetten jó a bőrnek (az arcunkra semmiképpen ne kenjünk citruslevet).
Kiemelt kép: Shutterstock
