Arad megyében, a Maros északi partján, Lippa város közelében, csalogatva hívogat egy messziről szembetűnő várrom, a Zaránd-hegység lábánál fekvő Solymos vára. Ez a látnivaló érdekes lehet mindazok számára, akik kirándulni, túrázni szeretnek a természetben, de ugyanakkor a történelmet hordozó látnivalókat is kedvelik.
Solymosvár közigazgatásilag Lippa városához tartozik (Aradtól 30 km-re található), a várhoz vezető gyalogúthoz közel parkolóhelyet is találunk,
ahol biztonságban hagyhatjuk járművünket. Nyugodt tempóban alig félórás gyaloglás után érünk fel a várhoz, pontosabban a várromhoz, de odáig az út is gyönyörű, mezei ösvényen vezet, közben – ha olyan időszakban vagyunk – gyógynövényeket (cickafark, ezerjófű, orbáncfű) is lehet gyűjtögetni, virágot szedni, leülni pihenni, falatozni az otthonról hozott szendvicsből.
Amikor történelmi jellegű helyekre látogatok, általában előtte tájékozódom, mint ahogy most is tettem: Solymos várát a tatárjárás után az 1270-es években építtette Pál szörényi bán. Eredetileg a várat mély szárazárok vette körül, az ezeken álló kőoszlopokra fektetett fahídon át lehetett bejutni a vár belsejébe.
A látogatók által kitaposott ösvényen haladva hátulról jutunk be a vár udvarára, közvetlenül a vár alatt már hatalmas fák lombjai alá bújhatunk a tűző nap elől. Ha kicsit is utánaolvasunk, akkor a romokat körbejárva felismerjük, ami még jól látható ma is: nagyjából épségben áll a kaputorony, a várudvar fölé emelkedő négyzetes öregtorony, amit palotaszárnyak vesznek körbe. Könnyen felismerhető a legendás Izabella királyné balkonja: 1541-ben itt pihent meg a török szultán által elfoglalt Budáról Erdély felé vonuló Izabella királyné, aki a helyi hagyomány szerint a belső vár romos erkélyén – ez az Izabella királyné balkonja – búslakodott, merengett szomorú sorsán.
Körbejárva a romokat, jól kivehető a háromszög alakú belső vár kupolatornya, ettől északra a többszintes öregtorony. Nehezen, de még felismerhető a félköríves lovagterem, melyből csodálatos a kilátás.
A Solymosi vár maradványait sokan látogatják, környékén, közvetlen közelében is remek kirándulóhelyek vannak, óriási mező, virágos rét, ahol a leterített pokrócon kellemesen lehet még napfürdőzni is. Ha bevállalósak vagyunk, mászkálhatunk a romokon, akár a legmagasabb várfalra is felmászhatunk, ahonnan a kilátás pazar, de a tériszonnyal küzdők se csüggedjenek, nem csak a legmagasabb pontról csalogató a panoráma.
Amennyiben hűvösebb, árnyékos helyen szeretnénk megpihenni, megtehetjük ezt bárhol a várudvarban, ott viszont nem biztos, hogy csak magunkban leszünk, hiszen az odalátogatók általában az árnyékot választják oázisnak. Romantikázni, összebújva megpihenni a hűs árnyékban itt is lehet, csak számolni kell azzal, hogy bármikor előbukkanhat valaki a romok közül, aki éppen felfedezőútra indult a vár körül.
A fotók a szerző felvételei.
