Tűzpiros, pöttyös, sárga: a „ruhavadász” prédái

Akár magassarkúban is kerékpárra pattan

Mostanában mezítláb is gyakran sétál a város főterén. Van, hogy így tér be a turkálókba, ahol a ruháit vásárolja. Évek óta nem volt plázában, sokkal élvezetesebb számára egy használtruha boltban kutakodni, nézelődni és engedni, hogy rátaláljon egy egyedi és lehetőleg színes ruhadarab.

Ruhavadászat a kincses városban

Mert Szidi színesen szeret öltözködni. Van, aki például egy tűzpiros overált nem vesz fel, mert nem illik a személyiségéhez, túl soknak találja, ő azonban ebben érzi magát ízig-vérig nőnek.

Ebben a piros overálban ízig-vérig nőnek érzi magát

S bár nincs kedvenc ruhadarabja, a pöttyös nem maradhatott ki a felhozatalból ezúttal, mert az az igazán „Szidis” és a sárga-szett is a kedvencek közé került, mert legalább négyszer volt már rajta a tavasz kezdete óta. Fekete holmija szinte nincs is – vallja be, bár hozzáteszi, egy szexi fekete ruha vagy overál őt is el tudja csábítani.

Talán a kerti munkához nem pöttyös ruhát vesz fel, de ez igazán „szidis”, így nem lehetett kihagyni

Nem titkolja, sok ruhája van. Elég, ha azt megemlítjük, hogy legalább kétszáz sálja van mindenféle színben, méretben, és cipőből, kabátból meg ruhácskából is jónéhány akad. Egy kedves ismerőse révén, akinek turkálója van Kolozsváron, legalább kéthavonta ruha-vadászatra járnak barátnőivel a kincses városba. És bizony, kincsekkel térnek haza. Ezért gondolja úgy, hogy

nem kell feltétlenül vastag pénztárca ahhoz, hogy jól öltözzünk. Olcsón is meg lehet ezt „úszni”.

Szidi egyébként ezeken a turis alkalmakon már annyi nyári ruhácskát talált magának, hogy – mint mondja – ha kétszer olyan hosszú lenne a nyár, akkor sem tudná mindegyiket felvenni. A ruhák egyébként is átvették a nadrágok helyét, még télen is inkább egy vastag szoknya a nyerő nála csizmával és vastag harisnyával. 

Fülcsi nélkül soha

Gyűjtögetőnek vallja magát, mert szereti a szép ruhákat, de ha meg kellene válnia tőlük, akkor sem esne kétségbe, mert sokkal fontosabbnak tartja az emberi kapcsolatokat, meg azt, hogy miként került hozzá, és mi a története annak a ruhának.

„Szerintem nem baj az, ha szeretjük a szép ruhákat, szeretünk öltözködni, csak ne legyünk ennek a rabjai, és ne gondoljuk azt, hogy a ruha sokat számít – bár sok mindent elárul az emberről. Én egy sállal is jól elvagyok, amit egy lejért vásárolok. Felbogzom magamra, egy övvel átkötöm a derekamon, és kész” – avat be Szidi a filozófiájába.

Fülbevaló nélkül soha nem megy ki a házból, és mint sok más nő, Szidi is úgy gondolja, a rúzs öltöztet. Erős rúzzsal, színes ruhákban képzeli el idősen is magát, aki lila harisnyában, lila szoknyában lép ki a házból. És ha már a jövő is szóba került, a rádiós műsorvezető akár egy vállalkozást is indítana, egy olyan turkálót, ahol egy varrónő rászabná a ruhákat a vásárlókra.

Szidi a legmelegebb nyári napokon is arra vár, hogy már felvehesse ezt a kézzel készített bundás szvettert

„Nagyon szeretem a ruhával való foglalkozást, megnézni, gondozni, ápolgatni őket, elképzelni, hogyan lehetne másként felvenni, másként hordani. S ha egyszer lesz vállalkozásom, talán a saját gardróbom darabjai kerülnek elárusításra.” 

Fotó: Rab Zoltán

korábban írtuk

Hajnal Zsuzsanna: A stílustanácsadó, akinek nincsen farmerja

Hajnal Zsuzsát már nemcsak Marosvásárhelyen, de Erdély-szerte is egyre többen ismerik – stílus- és színtanácsadóként nagyon sok nőnek (és férfinak) mutatta meg, melyek számukra a legelőnyösebb színek és szabásvonalak. Most az ő gardróbjába lestünk be. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)