• Fotó: Olti Angyalka
Hajnal a szomszédos településről, Zeteváraljáról származik, férjhez jött Zetelakára, a községközpontba. „A férjem asztalos, minden famunka a házon, nyárikonyhában, az üzletben az ő keze nyomát viseli – na jó, a virágos díszítés rajtuk az enyém. Olyan hajnis, azt szokták mondani, akik ismernek. Ez azt jelenti, hogy színes, virágos, kicsit csiricsáré, de én szeretem magam körül a színeket” – mutat körbe a portán. A főzés, befőzés fő helyszíne kora tavasztól késő őszig a nyárikonyha, ide ülünk le mi is, limonádéval és rókagombás-zakuszkás házi kenyerrel kínál. Egyszerre általában több munkafolyamat zajlik itt párhuzamosan: fő a zakuszka és a szörpök-lekvárok, megy az illóolajlepárló. „Itt teszek-veszek, olykor lekvártól pecsétes pólóban, és érkeznek a látogatók, de nekik az tetszik, hogy látnak munka közben” – nevet vendéglátónk.
Gyógynövény mindenhol – a földpince tetején is • Fotó: Olti Angyalka
Mindig nagyon érdekelték a növények
„Amennyire vissza tudok emlékezni, például hároméves koromig, mindig a fűben bogarásztam, leszedtem a virágokat, sorba raktam, darabjaira szedtem, aprólékosan megfigyeltem. Megtanultam, melyik érzi jól magát inkább az árnyékban, melyik a napon, melyik szereti nagyon a vizet vagy melyik szárazságtűrő. Édesanyámnak még lányként mondogattam, hogy ha egyszer férjhez megyek, annyi virágom lesz, hogy az udvaron csak ösvényen járunk. Ő csak legyintett, nem is gondolta, hogy ez engem ennyire érdekel” – emlékszik vissza.
„Minden kis üvegnek tudom a történetét, mikor szedtem az erdőben, hogy dolgoztam fel, milyen betegségre használható, hány cseppet vegyél be belőle, hányszor és mikor”
– ezért van, hogy kézműves manufaktúra a nevük.
Eredeti szakmája szerint szakács, amit nagyon jól tud hasznosítani például befőzéskor, mondja. Korábban rendezvényekre készített tortákat, süteményeket, egy székelyudvarhelyi oktatási központban tanította is, hogyan készülnek az ünnepi, kézműves sütemények, a hagyományos székely ételek, például a sültek, de az igazi útja a gyógynövények világa. „Azt szoktam mondani, hogy ha bármely szakmában, bármilyen szakterületen ennyit tanulunk, ennyi energiát befektetünk, és ennyit dolgozunk, olyan nincs, hogy ne legyünk sikeresek. Mi ebben kelünk, ebben fekszünk, csak ezzel foglalkozunk. Ez nem munka számunkra, mi ebben élünk” – mosolyog.
Szemgyönyörködtető látvány tárul elénk a szárítógépben is • Fotó: Olti Angyalka
„Itt van például a fecsketárnics, szimbiózisban él a nagy fákkal, próbáltuk termeszteni, nem sikerült. Keserűsége miatt az epe- és májműködést segíti. Akkor ássuk, ősztől tavaszig, amikor a növény minden cukrot, ásványi anyagot visszavisz a gyökerébe, hogy kiteleljen – mert amikor kihajt, levelezik, virágzik, az összes hatóanyagát arra fordítja, hogy magot termeljen, szaporodjék. Nem mindenki találja meg az elszáradt növényt, kiássák augusztusban, a legszebb virágjában. Jönnek hozzám, kérdezik, hogy létezik, hogy a te májgyökered jó keserű és használ, amit mi szedtünk, az nem. Ilyenkor az első kérdésem, hogy mikor ástátok. De árthatunk is, sajnos, az orbáncfüvet is ajánlják mindenfélére, pedig megdobja a májműködést, és a gyógyszerek hatását gyengíti, meg is szüntetheti, akár a fogamzásgátlóét is. Ezért volna jó egy alapképzés – ettől függetlenül tanulunk életünk végéig” – érvel a tanulás mellett.
Általában konkrét panaszokkal keresik fel, de hangsúlyozza,
diagnózist nem állít fel, a meglévők alapján tud segíteni kinek teakúrával, kinek tinktúrákkal, szirupokkal, kenőcsökkel, személye és betegsége válogatja.
Egyik „csodaszere” a fekete nadályből készült kenőcs: a nadály a csontok és ízületek gyógynövénye, a titok, hogy medvezsírban kivonatolja – ezt a helyi vadhúsfeldolgozóból szerzi be –, és más növényekkel társítja: kerti rozmaringgal, borókabogyóval, vadgesztenyével, és fehér fűzfakéreg kivonatával. A fűzfakéreg aszpirinsavat tartalmaz, erős fájdalomcsillapító, de maga a medvezsír is esszenciális zsírsavakat tartalmaz, önmagában azzal is kenhetnénk a fájós testrészeket.
Többek közt liofilizált málna és rózsaszirom kerül a prémium teába • Fotó: Olti Angyalka
Modern technológia és helyi alapanyagok
A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, és ezt Hajnalék példája is jól érzékelteti. Ahogy egyre többen kezdték keresni a termékeket, egyre nagyobb fazakakra volt szükség, már nem volt elég a férje által fából készített, klasszikus szárítóállvány, bár az is ott áll – inkább már csak szemléletetőeszközként – a modern gépek mellett a műhely előtt. Liofilizáló gépet is vettek nemrég, amivel kiváló minőségben tudják tartósítani a Hargita oldalából származó vadmálnát vagy a kerti epret, szedret. -36 Celsius-fokon, fagyasztva szárítással megőrzik a gyümölcsök szerkezetét, tápanyagtartalmát és ízét, nem csak finomak, csodaszépek maradnak.
Nagyon fontos a helyi alapanyag – hangsúlyozza –, amit nem ők maguk termelnek vagy gyűjtenek, azt a környékbeli gazdáktól, vagy épp a székelyudvarhelyi termelői piacon szerzi be.
Évek óta visszajár a gazdákhoz, ismeri őket, tudja, kik a megbízható termelők – teszi hozzá. Mindig résen kell lenni, figyelni az erdőt-mezőt, az időjárást. Az érrendszerre kiváló galagonya például nagyon hamar elvirágzik, ha nem elég figyelmes az ember, könnyen hoppon marad. Akkor már szedhető, amikor épp csak megpattannak a bimbói – árulja el Hajni. Ő például naponta megjárja magát a környéken, ha nem gyűjt semmit, akkor figyel. Egy-egy túlpörgetett nap után megnyugvásnak sem utolsó:
„Szeretem az esti illatokat, a szürköletben neszező állatolkat, kimegyek a dombra, és onnan pásztázom a környéket.”
Jellegzetes, „hajnis” ruháit is egy helyi asszonnyal varratja. Előfordul, hogy talál valami anyagot, amiből megálmodja, mi készül, és készítteti is, de az is megesik, hogy turkálóban vásárolt holmikat alakíttat át. A szoknyáját például olyan zsinór díszíti, amit örökölt.
Növénytársítással, rovarok és madarak segítségével váltják ki a permetezést Gáspárék • Fotó: Olti Angyalka
Kis kert – sok látnivaló
„Nincs bio minősítésünk, de lényegében bio gazdálkodást folytatunk” – mondja Hajnal. Nem permeteznek – növénytársításokkal védekeznek, ugyanakkor udvaruk-kertjük tele madáretetőkkel, rovarhotelekkel, hogy a odacsalogassák a beporzás és a kártevőirtás kis „szakértőit”, a madarakat, méheket, katicabogarakat és fülbemászókat. Utóbbiak nagy segítséget jelentenek például a levéltetvek ellen. Épp virágzik az étkezési teákba szánt búzavirág, sárgállik a napraforgó, a varádics, járják a rovarok, zümmög az egész kert, pedig ez nem is a május-júniusi „nagyüzem”, amikor szinte minden virágzik.
A mintegy hat árnyi területen fekvő kertet úgy alakították ki, hogy a kíváncsiskodók is jól érezzék magukat benne:
egy elbontott csűr gerendáival kerítették körbe az ágyásokat, kaviccsal szórták fel az ösvényeket, hogy esős időben is tudják bejárni a látogatók, „ne keveredjenek össze a sárral”.
Itt működnek a nagy teljesítményű szárítógépek, és a liofilizáló is – egyenként húzza ki a szárító rekeszeit, mutatva, mennyi minden elfér itt egymás mellett: gombák, gyógynövények levele, virága, hagymaszeletek, gyökérzöldségek az ételízesítőkhöz például.
Vadnövényeket is telepítettek be, a szurokfű például nagyon jól megterem, és igyekeznek is gazdag termőtalajt biztosítani számára, hogy egy szezonban többször is szüretelhessenek róla. Itt minden szezonális – mondja, miközben az áfonyával, málnával „megbolondított” limonádét kortyoljuk, az asztalon a rókagombás zakuszkák mellett sorakoznak az áfonyaszörpök, és természetesen málnalekvár is készült a napokban.
A szezonalitás az egyik kulcsszó Gáspár Hajniék gazdaságában • Fotó: Olti Angyalka
Ilyen egy influenszer?
– kérdez vissza nevetve, amikor szóba kerül, hogy mi influenszer füvesasszonyként emlegetjük, utalva a mintegy 35 ezer követőjére. Persze, hogy tudja, mit jelent, de nem tartja magát a szó szoros értelmében influenszernek. Ugyanakkor elismeri: a posztok, kisfilmek neki is segítenek a látogatók bevonzásában, és igen, a visszajelzésekből tudja, vannak, akik az itt tapasztalt hangulatért, a történetekért jönnek – vissza.
Rájött, hogy ha történeteket, vagy akár legendákat, mondákat is belesző a mondandójába, könnyebben megjegyzik a lényeget, akik segítségért hozzá fordulnak.
Ottjártunkkor épp a Csallóközből, Dunaszerdahelyről érkezett egy család, akik erdélyi körútjuk során a helyi érdekességeket, történelmi és gasztronómiai különlegességeket keresték. Hajnit ők is a Facebookon fedezték fel maguknak. Öröm hallgatni, ahogy az egykori Magyar Királyság két, egymástól több, mint 800 kilométerre lévő sarkában élő asszonyok egyeztetnek, ki, mit termeszt, mit hogyan hasznosít a mindkettőjük számára ismert gyógynövények közül.
Amit a közösségi oldalán megmutat, minden a saját gondolata, ötlete, saját fotója – mondja –, ez alól csak a filmecskék kivételek, amelyeken ő is szerepel, azokat a fia készíti. Hajni szerint a történetek mesélésének tehetségét édesapjától örökölte, aki az unokák-dédunokák születésével mindenki Papókának kezdett szólíani.
Esténként, a mezőről hazatérve sós vízbe áztatva pihentette a lábát, miközben csak mesélt, mesélt nekik.
„A fiam viszi tovább, ő is nagyon beszédes (nevet), szerencsére érdekli, saját kertet művel, amit éppen Papókától örökölt, és saját termékei is vannak már – büszkélkedik. – Ő már a mai fiatalság, huszonhat éves, mesterséges intelligencia, pályázatok, modern gépek, pályázatok körül forog az élete. Mindig is nagy családot szerettem volna, végül egészségügyi okből csak egy fiam született, de úgy érzem, az óvodás és kisiskolás látogatóim egy kicsit az enyémek is. Sokan jönnek.”
Kóstoló a látogatóknak – ezúttal nekünk • Fotó: Olti Angyalka
Recepteket rengetegen kérnek tőle, néhányat meg is oszt a látogatókkal vagy a követőkkel, de mint mondja, ilyenkor, amikor rengeteg a tennivaló a gazdaságban, már ideje sincs erre. Aztán titkokat a fiának szeretné átadni, sőt, elárulta, egy könyvet is készül megjelentetni, e téren is szerzett egy kis gyakorlatot, amikor a Székely Gazdának írt gyógynövényes cikkeket.
„De hogy is tudnék pontos receptet adni, amikor sokszor ízre, színre megy ki a dolog?!”
– kérdezi Hajni.
Nem egyedül csinálja, amit csinál, hangsúlyozza, csak ő van „szem előtt”, de mögötte a családja: a férje, a fia, de férje közelben lakó, idős nevelőanyja, Mama is gombát pucol, válogat, gyógynövényt vág. Nem adná semmiért azt, amikor nyáron esténként együtt ülik körül a gyógynövénnyel teli ponyvát, és válogatják, osztályozzák, közben megbeszélik, ami éppen foglalkoztatja őket.
Nem hagyhatjuk ki a medvés kérdéseket, amit követői szinte hetente feltesznek neki: Szokott-e találkozni a nagyvaddal? Fél-e tőle? Általában az erdőben, a hegyen élő medvék jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Egy-egy nyáron csak hármat tudok fotózni, olyan gyorsan lelépnek, ha meglátnak – nyugtat meg. „Papókától tanultuk, hogy megyünk az erdőben, hogy szagolunk a levegőbe, nézzük, a fű mennyire van lehajolva, hány órával előttünk járt arra a medve, és persze a hangja semmivel össze nem téveszthető.”
korábban írtuk
Egy kultusz bölcsője: Régi pompájában a Gyárfás-kúria
Bár mindössze fél napot tartózkodott itt, Petőfi neve elválaszthatatlan Székelykeresztúrtól. Körtefája, legendai sírja, a róla elnevezett iskola és szobrai mellett szellemi öröksége is szinte kézzelfogható, ebbe a miliőbe illeszkedik a Gyárfás-kúria is.
