Ahogy nőtt a kisfia, úgy vált az erdélyi gyermekirodalom kiemelkedő írójává. Zágoni Balázs Barni könyvei minden erdélyi kisgyerekes család polcán helyet kell kapjanak.És úgy tűnik, lassan a tinédzserek is készíthetik a helyet a könyvszekrényen, a közkedvelt író ugyanis jövőre egy ifjúsági sci-fivel jelentkezik. A kolozsvári Koinónia kiadó vezetőjét a 87. Budapesti Ünnepi Könyvhéten csíptük el.
{hirdetes}
- Fontosnak tartod jelen lenni az ilyen jellegű eseményeken?
- Igen. Kiadóvezetőként például az erdélyi szerzőknek budapesti, magyarországi bemutatkozási lehetőséget tudunk így biztosítani. A legtöbb erdélyi kiadó azzal küzd, hogy szerzői, amikor már ismeretekké válnak, a magyarországi kiadók felé kezdenek kacsintgatni, vagy a kiadók részéről érkezik a megkeresés, és úgymond elszippantják őket az erdélyiektől. Azt szeretnénk, hogy mi is meg tudjuk adni nekik azt, amit egy magyarországi kiadó tud nyújtani. De nem csak ezen múlik az ismertség. Én hiszem és vallom, hogy az is fontos, hogy mit ír az illető, hogyan jut el az olvasókhoz az üzenet, mennyire keresik utána a könyveit. Egy kicsit olyan ez, mint a házasság. A kiadó és a szerző is a legjobbat kell beletegye abból, amit tud, és el kell fogadnia a másik felet. Ha valaki rá akarja erőltetni az akaratát a másikra, abból nem lesz jó.
- A Barni-könyvek által kerültél be a gyermekirodalom világába. Kisfiadnak meséltél, így születtek meg ezek a történetek. Mi volt számodra azokban az években a legérdekesebb?
- Bevallom, a legérdekesebb az volt, amikor a Koinónia kiadó akkori vezetője, Visky András felhívott, és azt mondta, ha tudok írni huszonötöt, akkor ebből lesz egy könyv. Az lesz az első meséskönyvem. Három mesét írtam le addig, amelyek a Kis Tükör lapban jelentek meg. Nagy kihívás volt, mert nem voltam biztos abban, hogy meg tudom csinálni, valamiért mégis rögtön igent mondtam. Nagyon jó időszak volt, mert Barni akkor fedezte fel a világot, és tényleg jöttek a történetek. Persze ilyenkor az ember sokszor óhatatlanul a saját gyerekkorához is visszanyúl, így olyan dolgokat is beleszőttem, amik velem történtek meg. Barni ma már 16 éves fiatalember. 13 évesen jelentette be, egy közös közönségtalálkozó után, hogy ennyi volt. Én tiszteletben tartottam a döntését. Addig nagyon lelkesen jött, szerette is ezt a szerepet. Egyébként a Barni könyve, illetve a Barni és a lányok nemrég megjelentek cseh nyelven, a prágai Triton kiadónál.
- Miért éppen cseh nyelven?
- Néhány éve a bolognai nemzetközi könyvvásáron rátalált a könyvekre Viola Somogyi, Prágában élő fordító, megtetszett neki, és ő keresett hozzá kiadót. Számomra is nagyon nagy meglepetés volt, hogy pont cseh nyelvre fordították le. De úgy tűnik, Németországban is van mozgolódás...
- Csodálatos illusztrációk vannak a cseh kötetben...
- Annyira szép, hogy megvásároltuk, és a következő magyar kiadás már Markéta Vydrová cseh illusztrátor rajzaival jelenik meg. Nem azért, mert nem lenne jó a régi, de tíz év után, negyedik kiadásnál kell a frissítés. Egyébként más köteteimnél is nagyon jó illusztrátorokkal voltam elkényeztetve.
- A Filmművészeti Egyetemen doktoráltál Budapesten. Nem gondoltál arra, hogy animációt, rajzfilmet készíts, mondjuk a Barni-könyvekből?
- Nem hiszem, hogy ez az én feladatom lenne. Ha valaki ebben lát fantáziát, azt nagyon nagy örömmel támogatom. Most készült hangjáték az első Barniból, amit a magyarországi Katolikus Rádió készített, lehet, hogy lesz annak folytatása. Filmes megkeresés még nem volt...
- Már hét Kincses Képeskönyv jelent meg, amelyeket ismerhetnek az olvasók, illetve egy Erdélyi Gyermekenciklopédiát is írtál.
- Az azért született meg, mert a jelenleg kapható gyermekenciklopédiák elég Amerika-centrikusak. Amikor például a vidéki életről beszél, egy cowboyt látunk a rancson marhával,és ez nem az a valóság, amit a mi gyerekeink a falusi életről tudnak. Én az erdélyi magyar gyerek szemével szerettem volna bemutatni a világot. Az enciklopédia második részét is tervezem, ez Erdély történetével foglalkozna.
- A Kolozsvári mesék a legfrissebb köteted...
- Ahogy dokumentálódtam a Kincses Képeskönyv kapcsán Kolozsvár történetéről, sokszor elindult a fantáziám. Ezekből születtek a történetek, különböző korokból, a legkorábbi honfoglaláskori, a legkésőbbi 20. század eleji. Az első egy kislányról szól, aki titokban megtanul íjazni,és ezzel menti meg végül a családját, utóbbi pedig egy zsoboki kisdiák történtét meséli el, aki nagyon szeretett volna egyszer a kolozsvári Ájváj-on utazni. De benne van a négyszáz éve élt hős városbíró története is, vagy azé az olasz származású vívó oktatóé, aki beindította az első gyorskocsijáratot Kolozsvár és Nagyvárad között. Összesen 6 hosszabb gyereknovella van, 8-12 éveseknek való.
- Most épp min dolgozol?
- Egy ifjúsági regényen. Növök fel én is a gyerekeimmel, az olvasóközönségemmel. Nem akarom cserben hagyni a kisebbeket sem, de kíváncsi vagyok, hogy meg tudom-e szólítani az idősebb korosztályt. Remélem, hogy jövő évben már meg fog jelenni. Annyit elárulok, hogy ismerős tájakon játszódó sci-fi lesz...
A cikk nyomtatott változata a Nőileg Magazin 2016 júliusi lapszámában jelent meg.