Mivel a román az ország nyelve, az itt élő magyarok jó része előbb-utóbb érteni, beszélni kezdi. Vannak, akik könnyen megbarátkoznak vele, mások fenntartásokkal kezelik, de kibújni a nyelv ismerete alól, itthon, nem lehet. Jóval ritkábban, de előfordul, hogy egy román anyanyelvű személy úgy dönt: ha törik, ha szakad, meg akar tanulni magyarul.
Sokak számára ez szinte hihetetlen, Temesváron viszont nem is annyira meglepő. A Szórvány Alapítvány egyebek mellett ezért indította el a románoknak szóló magyarnyelv-tanfolyamát.
Jó úton halad
Magyarul szólt bele a telefonba, és úgy is köszönt el, de a másnapi interjú részleteit románul beszéltem meg Gruia Alexandrával.
„Magyarok között nőttem fel, Zoli és Peti voltak a gyerekkori barátaim, gyakran jöttek nagymamájukhoz, Mariska nénihez a szomszédba. Akkor meg voltam győződve róla, hogy sohasem fogok beszélni magyarul, annyira nehéznek tűnt. 2012 óta viszont magyar barátom van, ami sok mindent megváltozatott” – beszélt a kezdetekről Alexandra.
Mivel kettejük között már a családalapítás is szóba került, szeretné, ha jövendőbeli gyerekeik a magyar nyelvet is elsajátítanák. „Magyar óvodába adnám őket, románul úgyis megtanulnak otthon. Általában az anya foglalkozik többet a gyerekekkel, ezért a nyelvtanítás is rá hárul” – tette hozzá, én meg képzeletben megveregettem a vállát. Jelenleg a kiejtését csiszolja, és főként azok a szavak okoznak problémát, amelyekben a, á, o, ó magánhangzók is vannak. Hétvégenként hangosan olvas a barátjának a tanfolyamon kapott könyvből, ő meg kijavítja, ha szükséges. Gyakran kérte arra, hogy ha kettesben vannak, csak magyarul társalogjanak, máskülönben ultimátumot ad neki. „Amikor a barátom családjánál ebédelünk, azonnal kijelentem, hogy mellőzzük a román nyelvet. Ha valamit nem értek, rákérdezek” – magyarázta Alexandra. Idén februárban kezdte el a Szórvány Alapítvány által indított tanfolyamot, és nem kellett a nulláról rajtolnia, mivel jó néhány dolgot tudott már magyarul. Néhány hónapos, gyakorlással is fűszerezett vakáció után, szeptemberben újra iskolapadba ül, és abban bízik, hogy még többet sikerül fejlődnie.
„Egyre jobban értek magyarul”
Ezt már Manyi Renata mondta, akivel egy kellemes hangulatú kávézóban találkoztam. Hamar kiderült, hogy a kétgyerekes édesanyának magyar férje van, egymással azonban mindig románul beszéltek.
„Az elmúlt években többször nyaraltunk Magyarországon, a férjem és az anyósom magyarul társalogtak a helybeliekkel, én viszont semmit sem értettem az egészből. Sokáig nem is vonzott a magyar nyelv” – mesélte Renata.
Helyesírást fejlesztő csoport
Két lánya van, a nagyobbikat magyar óvodába íratta, mert úgy véli, hogy a gyerekkori nyelvtanulás fejleszti az agyat, a csemete később jóval könnyebben sajátítja el az idegen nyelveket, a franciát, az angolt vagy a németet. Amikor látta, hogy a férje inkább románul beszél a kislánnyal, eldöntötte, hogy ő tanul meg magyarul, a tanfolyamra is ezért iratkozott be. Otthon magyar meséket hallgat, sőt a Csengetett, mylord? című angol filmsorozat szinkronizált változatát is rendszeresen nézi.
„2012-től egyfolytában a gyerekekkel vagyok, és, mint a legtöbb anyuka, úgy érzem, egyre kevesebbet tudok a világban zajló dolgokról, beszűkült a látóköröm.
Furcsán hangzik, de szinte újjászülettem, amióta magyarul tanulok, egyszerűen felvillanyoz.
Van valamennyi időm saját magamra, el tudok menni a képzésekre, egyre többet értek a lányom rajzfilmjeiből… Ez megaelégedettséget nyújt, van egy újabb célom az életben” – mondta csillogó tekintettel Renata. Hozzáfűzte, az viszont bosszantja, hogy a férje csak ritkán szólal meg magyarul. Néha úgy érzi, sokkal egyszerűbb lenne, ha kislánya román óvodába járna, de akkor kárba veszne a befektetett munka és energia, amit egyáltalán nem szeretne. Ezért úgy döntött, hogy hétköznaponként hajnali ötkor kel, és így jut ideje gyakorolni, egy idő után pedig magyarul is beszélgethet a kislányával vagy akár a férjével.
Színész és oktató
Borbély B. Emília számára legalább akkora kihívás a tanfolyam, mint Alexandrának és Renatának, neki viszont más szerepe van a történetben.
„A tanítóképző befejezése után két évet oktattam, utána azonban elszakadtam ettől a területtől” – mondta a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésznője, aki tavaly kezdett felnőtteket tanítani a Szórvány Alapítványnál. A Balassi Intézet által kiadott MagyarOK című könyvekből és munkafüzetekből oktat, úgy véli, ezek a legideálisabbak erre a célra. Sosem felejti a legelső órát, amikor ő is legalább annyira izgult, mint a tanítványai.
„Eddig két-három hónapos tanfolyamot tartottam, mindkettő végén írtak egy szintfelmérő tesztet a résztvevők. Az eredményeket együtt beszéltük meg. Nagyon sokat számít, hogy otthon is gyakoroljanak, és saját belátásuk szerint kövessék a magyar nyelvű rádió- és tévéadókat” – tette hozzá. Azt szeretné, hogy miután szeptemberben megtanulják a különböző élelmiszerek nevét, utazzanak el Szegedre, nézzék meg a nevezetességeket, majd egy étteremben rendeljenek valami kedvükre valót, természetesen magyarul. Bár nehezen tudja összeegyeztetni az oktatást a színházi programmal, jól érzi magát ebben a szerepkörben, amely új kihívásokat tartogat számára.
Közös a cél, a közös a sikerélmény
Valdman Kinga, a Szórvány Alapítvány projektmenedzsere úgy véli, manapság egyre több olyan vegyes házasságban (kapcsolatban) élő ember van, akinek természetes, hogy megtanulja a párja nyelvét.
„Korábban már volt románoknak szóló magyar tanfolyam Temesváron, ami néhány éve megszűnt. Miután tavaly körülbelül négy ismerősöm érdeklődött, hol lehetne megtanulni magyarul, arra gondoltam, hogy talán mások is kíváncsiak erre. A gondolatot végül tett követte, szeptemberben elindítottuk az első képzést, most már három van a hátunk mögött. Ebben a hónapban is újabb tanfolyam indul kezdőknek, amire 10-ig lehet jelentkezni. A Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően a vegyes házasságban élők 50 százalékos kedvezményt kapnak” – számolt be Kinga. Szerinte nagyon jó a hangulat, mivel a résztvevők céljai, nehézségei és sikerélményei is közösek, látszik, hogy valóban meg akarnak tanulni magyarul.
„Közben eldöntöttük, hogy helyesírás- és beszédfejlesztő tanfolyamot is szervezünk, ami egy elég kényes kérdéssel szembesített. A magyarul beszélők közül hányan fogják felvállalni, hogy ezen a téren szükségük van a fejlődésre? Önbizalom és bátorság is kell ehhez…” – tette hozzá.
„Családias csapattá váltunk”
Az oktató Bakó Ágnes, a Bartók Béla Elméleti Líceum magyar nyelv és irodalomtanára volt, aki másodszor került kapcsolatba az alapítvánnyal, korábban Borbély B. Emíliával párhuzamosan románokat is tanított.
„Nagyra értékelem, hogy meg akarnak tanulni magyarul, bár számukra ez nem kötelező. Példaértékűen kerekednek felül a nemzetiségi kutya-macska barátságon” – foglalta össze a lényeget Ágnes.
Meglátása szerint, ha valaki egy idegen nyelv elsajátítására szánja rá magát, kicsit túllépi önmaga határait, és elég bátor ahhoz, hogy felvállalja az esetleges hibáit. A siker pedig mindnyájuké, példa erre a következő történet:
„A főtéren sétáltunk a Bartók romántanárnőjével (ő szintén kurzushallgató), amikor összefutottunk Adriannal, aki mosolyogva bizonygatta feleségének magyar tudását: – Sziasztok! Én Adrian vagyok. Ez itt a feleségem… Na, v-a plăcut? (Na, tetszett?) – kérdezte. Természetesen, elnyerte a tetszésünket” – mesélte Ágnes. A helyesírás- és beszédfejlesztő tanfolyamon már olyan magyarul tudó emberekkel dolgozott, akik nem voltak biztosak a nyelvtani szerkezetek használatában, ezért főként a szövegértésre, szövegalkotásra, a helyesírási és kiejtési alapelvekre, illetve a különböző írásjelek használatára helyezte a hangsúlyt.
Blogot is szeretne írni
A tanfolyam egyik résztvevője Momir Dorottya volt, aki vegyes házasságban született, édesapja román, édesanyja pedig magyar. Mindkét nyelvet megtanulta a szülőktől, magyarul végezte az 1–4. osztályt, de anyagi nehézségek miatt román iskolában folytatta tanulmányait. Nyolcadik után két évig egy kereskedelmi tanintézménybe járt Bukarestben, majd úgy döntött, hogy megpróbál bejutni a temesvári magyar középiskolába.
„A bátyám és a legjobb barátja, aki később a férjem lett, ott tanult. Megszereztem a vizsgákhoz szükséges könyveket, a felvételit viszont előrehozták, és engem senki sem értesített. Az iskolában tudtam meg, hogy elkéstem” – mesélte szomorúan Dorottya. Végül különbözeti vizsgát tett, és román líceumban tanult tovább, sőt, az egyetemet is az ország nyelvén végezte el. 2005-ben belecsöppent a temesvári magyar közösségbe, értékes embereket ismert meg, számos rendezvényre ellátogatott, és ez által új lehetőséget kapott az élettől. Gyerekkori jó szokását megtartva, mai napig rengeteget olvas, főként a temesvári és a bánsági magyar helytörténet érdekli. Van egy Facebook-oldala is, Temesvár múltja és jelene címmel, de inkább fotókkal fűszerezi a bejegyzéseit, a szövegek rövidek.
„Mivel tudom, hogy sok hiányosságom van a magyar helyesírásban és fogalmazásban, úgy döntöttem, beiratkozom a tanfolyamra” – mondta Dorottya.
Blogot szeretne vezetni, szintén helytörténeti témában, és azt is megosztaná az olvasókkal, hogy immár ötven éve gyűjt gyufásdobozokat, amelyekkel számos kiállításon megfordult.
„Kutyakötelességemnek tartom, ha már valamit írok, legyen helyesen és szépen megfogalmazva, mert ez így illik, elvégre a magyar közösséghez tartozom” – tette hozzá meggyőződéssel Dorottya, akinek igényessége remélhetőleg másokra is átragad. A románoknak szóló magyar nyelvtanfolyam résztvevőiről pedig példát vehetnek azok, akik eddig ódzkodtak attól, hogy megtanulják a mellettük élő nemzetiségek nyelvét.
Kiemelt kép: Shutterstock/ fotó: Biró Márton, Farkas-Ráduly Melánia, Valdman Kinga
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2015. szeptemberi lapszámában jelent meg.
