Csíkszeredában született, Bukarestben, majd Budapesten járt egyetemre. Vezető alkat, elnöke volt a régi, legendás „Közgáz” egyetem hallgatói önkormányzatának, a húszas éveiben pedig már gyárat igazgatott. Bár sokan arra számítottak, politikus lesz, ez mégsem így történt. 2013-ban elindította a Férfiak Klubját, mely mára országos, sőt, Kárpát-medencei mozgalommá vált. Könyveket ír, előadásokat tart, rendezvényeket szervez. Küldetése, hogy visszahozza a férfias értékeket a mai, kiüresedő világba. Bedő Imre számos apa, nagyapa, férj számára testesíti meg a férfipéldaképet.
– Hogyan nem lett politikus?
– Egyetemistakoromban, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége elnökségi tagjaként részt vettem a parlamenti bizottságokban, megismertem Magyarország teljes közgazdasági és politikai krémjét, országos szintű kapcsolatrendszerre tettem szert. Aztán amikor államvizsga után politikai pályát ajánlottak – mert nagyon sokan a diákmozgalomból kerülnek erre a pályára –, azt mondtam, hogy bár politikusalkat vagyok, tapasztalatom szerint a pártpolitikai mechanizmus olyan mértékű korlátokat támaszt a valódi vágyakkal szemben, amit én nem tudok elfogadni. Az az érzésem, hogy egy falusi pap sokszor többet tud tenni a rábízott emberekért, mint egy államtitkár.
– Mit csinált egyetem után?
– A banki szférában helyezkedtem el, majd egy befektetés kapcsán az iparba kerültem, a Győri Szeszgyár igazgatótanácsába, majd megkaptam a vezérigazgató-helyettesi pozíciót. Ezzel Magyarország egyik legfiatalabb csúcsmenedzsere lettem, 26 évesen egy nagy gyárat vezettem.
– Milyen apaképet kapott?
– Arra emlékszem, hogy az egész gyermekkoromnak a hangulata atombiztos volt. Elsősorban azt láttam, hogy apám is, de nagyapám is végigdolgozták az életüket. Másodsorban, hogy a családért dolgozták végig az életüket, és hogy a családban való lét mindig is fő prioritás volt számukra. Az összes felmenőmtől – apai ágon unitárius papok és tanítók az ősök – a tartást, az értékek képviseletét örököltem. Bennünket nem neveltek arra szóval, hogy milyenek legyünk, hanem példát mutattak.
– Miért gondolja, hogy pont most van szükség a Férfiak Klubjára?
– Én hoztam otthonról egy meghatározott értékrendet, de elkezdtem ufóként érezni magam a környezetemben. Azon morfondíroztam, biztosan sokan vannak, akik hasonlóképpen gondolkodnak, de csak dühöngenek otthon, egyedül, hogy megy a világ tönkre, minden esik szét, vesznek el az értékek. És akkor arra jutottam, itt lépni kell, közösen, hogy ne vesszen el az a fajta mentalitás, amit én magam is képviselek.
Ez egy nagyon komoly, tartással járó életmódot jelent, amitől értelmes és boldog lesz az ember élete. Megtanítani férfinak lenni senkit se lehet. Az nem egy tanulható dolog, mindenképpen kellenek a hozott értékek. De példát tudunk mutatni, és lehet igyekezni ehhez a példához közelíteni.
– Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?
– A mai kor fizetőeszköze a presztízs. Ma mindennek presztízse van, hogy hol dolgozol, milyen autód van, hová tudtál elmenni nyaralni. Az életem nagy kihívása az, hogy annak a fajta életmódnak, amit a Férfiak Klubja képvisel, tudunk-e presztízst adni. Konkrétan mutatunk egy eszmei képet, hogy milyen emberré kellene válni, és itt erkölcsi normákról beszélünk, viselkedési mintákról, értékek százairól.
– Kiknek szól a Férfiak Klubja?
– Régen a férfiak kötelezték a fiúkat a férfivá válásra. Azaz kötelezték arra, hogy mindenféle munkában megszerezzék a kitartást, a teherbírást, olyan emberré váljanak, hogy kivívják egy nő megbecsülését, képesek legyenek egy család élére állni és életüket és vérüket oda áldozni önszántukból. A fiatalok az öregekkel együtt vágták a fát, együtt arattak, ha valakinek nem ment a munka, kinézték, kitaszították, mert ez egy nagyon kemény világ volt. Ma a férfiak elmennek dolgozni, a gyerekektől elszeparálódnak, és a városi lét a fiúkat semmire nem kötelezi. A férfiak nagyrészt elhagyták a pedagóguspályát is, így már az iskolában se nagyon találkoznak velük a gyerekek. Arra jöttem rá, hogy ma, ha férfit akarunk faragni a fiatalokból, azt kifejezetten csak szándékosan lehet, tenni kell érte.
– Akkor a Férfiak Klubja gyerekeknek szólna?
– Is. Mert a célunk az, hogy újraindítsuk városi körülmények között a férfivá válás útját, vagyis mivel nem kötelez az élet, így magunkat kell kötelezni. Tudatosan el kell döntenünk, hogy a gyerekünkből férfit akarunk nevelni. Ehhez kellenek férfiak, tehát a mi generációnk, meg az öregek is, mert a nagyszülők szerepe is hihetetlenül fontos.
– Azt mondta korábban, ahhoz, hogy valaki férfi legyen, kellenek a hozott tulajdonságok, mert nem lehet mindent megtanulni. Akkor visszatérek a kérdéshez, kinek való a Férfiak Klubja? Ha valaki nem hozza magával a férfias értékeket, megtanítható rájuk? Ha pedig rendelkezik ezekkel az értékekkel, miért van szüksége az önök rendezvényeire?
– Úgy látom, az arról való gondolkodás, hogy férfiként mi végre vagyunk a világon, teljes mértékben megszűnt. Gyerekkorunkban még férfiak akarunk lenni, mert elolvastuk a Winnetout, de úgy az egyetem körül ez elsikkad, és mindenkinek a szakember mivolta, tehát a szerepei sokkal fontosabbak lesznek, például hogy ő milyen mérnök, milyen vezető stb. Még az is, hogy milyen férj vagy milyen apa. De ezek mind csak karácsonyfadíszek azon, hogy FÉRFI, mert ez kellene legyen a törzs. A mozgalmunk mindenkinek szól. A férfiakban persze van egy adag büszkeség, nekik nehogy már megmondja valaki, hogy itt miről van szó, mer’ ők elég jól tudják. De itt nem tanítás, nem okoskodás folyik, hanem úgy mondanám, olyan, mintha raknánk a tűzre, és mindenki jól érzi magát ennek a melegénél, mert a lelki tüzére kapott egy nagy adag fát, ami sokáig fog égni. És ebből mindenki gyarapodik, a feleség, a gyerekek, a barátok, mindenki.
– Vannak olyan hangok, melyek szerint a Férfiak Klubja a feminizmus ellenében jött létre. Mit gondol erről?
– Egyáltalán nem foglalkozunk ezzel. Elkezdtem desztillálni, hogy mégis mi dolgunk a világban. Az egyik, hogy a férfivá válás útját indítsuk újra városi körülmények között…
– …akkor a mozgalom a vidéki embereknek nem is szól?
– De, csak én azt gondolom, ma már a falusi is városi, mert az a falusi, aki a boltban veszi meg a krumplit, és termosztátja van, városi.
– Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy a civilizált embert szólítja meg?
– Urbanizált. És ebben az urbanizáltságban az a nagy kérdés, hogy emberként, családként a saját erőnkből és elhatározásunkból meg tudunk-e maradni egy értékes úton, vagy nem. Böjte Csabának volt egy mondása, amit én nagyon sokszor kibontok, hogy azok a családok maradnak együtt, amelyek együtt tudnak dolgozni. Ez egy nagyon lényeges dolog, hogy az egymáshoz való pozitív viszonyulásunknak az egyedüli megtartó gyökerét a közös munka jelenti. Nem a közös szórakozás. Az igazi életünk akkor kezdődik, amikor hazamegyünk a munkahelyről, és az összetartozásunkat újra meg újra demonstráljuk egymásnak a feladatok elosztásával. Régen a nagyanyámék azért nem demonstrálták, hogy egymásért vannak, mert nagyon jól tudták. Egyik behozta, másik tűzre tette, egyik hazacipelte, másik megpucolta, folyamatosan segítettek egymásnak.
– Jól hangzik, de ez egy kicsit nem idealisztikus, hogy hazamegyünk, együtt dolgozgatunk…?
– Ha a gyerek otthagyja a bögrét, és én megyek a mosogató felé, viszem, mert én azt tanultam anyámtól, ha feladatot látsz, ne halaszd el, mert ott fog maradni az a bögre, háromszor hiába kerülgeted, negyedikszer valakinek csak el kell vinni. Ezekre gondolok én, amikor azt mondom, együtt kell dolgozni.
– Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója kétlányos apuka. Hogyan nevel egy férfimozgalom elindítója lányt?
– Látok manapság egy nagyon káros programot, na nem úgy. Azt tapasztalom, a lányok ma úgy nevelődnek – hogy szép erdélyiesen szenvedő szerkezettel fogalmazzak –, hogy folyamatosan azt az üzenetet kapják, „úgy tanulj, úgy tegyél félre, úgy építs karriert, úgy építsd a függetlenségedet, hogy majd egyedül is el tudd tartani magad és a gyerekeidet”. Ez hihetetlenül rossz program.
A minőségi élethez szükség van a férfiakra, vallja Bedő Imre /forrás: facebook
Nekünk arra kell példát mutatni, hogy közösen a férfi és a nő hogyan működik. Sokat hangsúlyozzák, hogy a lányok nevelésében nagyon fontos az anyához való viszony, a női minta. Ám ugyanolyan fontos az apához való viszony is. Bár a szerelem sötét verem, ahogy mondják, de ha mutatunk egy jó férfimintát, remélhetőleg jól fognak majd párt választani.
– Akkor azt mondja, nem jó a lányokat arra nevelni, hogy önállóan, egyedül is megállják a helyüket? Jól értettem, vagy leegyszerűsítem?
– Gondoljunk bele, ez a program megvalósítja önmagát! Ha valakinek elmondják ezerötszázszor, hogy majd egyedül is meg kell állnod a helyed, annyiszor hallja, hogy végül jó eséllyel egyedül marad. Megkérdeztem egy csomó híres nőt, fent vannak az interjúk a honlapomon, hogy miben van szükségük a férfiakra. Azt a pánikot, ami az arcukra kiült! Semmiben nincs szükségük, azt mondták. Vagy megveszik, vagy megcsinálják maguk is az összes dolgot. Ez a válasz materiális szinten értelmezhető, de az életnek a minőségi szintjén nem. Azt gondolom, a minőségi élethez igenis szükség van a férfiakra.
– Ha ezt megfordítom, ugyanígy igaz? A férfiaknak is szükségük van a nőkre?
– Abszolút! Hiszen egy férfi csak egy nővel tud családot alapítani. Itt nemcsak a nemzésre gondolok, hanem arra is, hogy az életet az teszi értékessé, hogy van kiért dolgozni, van kiért fejlődni. A férfi és a nő ebben ki van szolgáltatva egymásnak. Egyébként a Facebook-közösségünkben 25–30 ezer nő van. Sokan támogatnak, mert azt látják, a Férfiak Klubja által képviselt értékrend nekik is jó. Rengetegen pedig azért támogatnak, mert egyedül nevelik a fiaikat, és kapaszkodókat keresnek. Tehát, a kérdésre válaszolva, mindkét nemnek szüksége van a másikra. Én az életre szóló férfi-nő szövetségben hiszek.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. októberi lapszámában jelent meg.
