Egy székelyudvarhelyi étteremben találkoztunk és együtt ebédeltünk Kittivel, na meg két lányával, Miával és Eszterrel. Hármójuk pozitív kisugárzása azóta is velem van.
– Főként párkapcsolati problémákkal foglalkozol?
– Tulajdonképpen ez az a téma, amiben a legtöbbször megszólaltatnak tévében, rádióban, cikkekben, és van két párkapcsolati témával foglalkozó könyvem (az első és a harmadik, a Hűtlenség és a Lezárás, elengedés, újrakezdés). A legutóbbi kötetem témája általános volt (az Irigység, kibeszélés, rosszindulat), akárcsak a legtöbbek által ismert Bátran élni, és most ismét általános témát boncolgatok készülő könyvemben (az elvárásokról fog szólni – szerk. megj.). A párkapcsolat azért jön elő mindig, mert a rendelőmben főként ilyen problémákkal keresnek meg. A legtöbb embernek továbbra is az a baja, hogy nem jó kapcsolatban él, vagy hogy hogyan dolgozzon fel egy véget ért kapcsolatot, vagy miként találjon párt.
–
Mégis, van valami változás abban, hogy milyen jellegű problémákkal fordulnak az emberek terapeutához?– Mostanában olyan alapvető kérdések, szorongások, kiábrándultságok merülnek fel, amik inkább a világ működéséről szólnak. Megjelent ugye a klímaszorongás, vagy hogy érdemes-e erre a világra gyermeket szülni, mi lesz a következő nemzedékkel. Az is nagy kérdéssé vált a fiatalokban, hogy mit csináljak, meddig és hogyan tanuljak, hogy sikeres legyek… Nem azt látják a környezetükben, hogy csak ez a járható út, mert lehet, hogy inkább ügyeskedni kellene, kapcsolati tőkét építgetni. Változik a világ: általános bizonytalanságot, szorongást érzek minden területen.
(…)
– Előadókörúton vagy éppen, és a lányaiddal utazol. Összekötése ez a kellemesnek a hasznossal?
– Két kamasz gyerekkel azért már eszembe jut, hogy vajon még hány évig lesznek jó szívvel otthon, és még meddig járkálhatunk együtt ide-oda. Ez az egyik oka, amiért együtt jöttünk, a másik pedig az, hogy a lányaim még nem jártak ezen a vidéken, és azt gondolom, hogy nagyon fontos volt eljönniük ide. Ráadásul édesapám Aradról származik. Nekem nagyon komfortos érzés, ha velem vannak ilyenkor, mert nincs lemondás, nincs az, hogy hiányzunk egymásnak. Azt viszont nem igénylem, hogy beüljenek az előadásaimra (nevet).
(…)
– Erősek a határaid, nagyon véded a magánéleted.
– Igen. Merthogy magánélet. De érdekes, miközben ezt mondod, ott vannak a fintorgók (például a szakmában), akik minket, akik gyakran szerepelünk a nyilvánosság előtt, állandóan kritizálnak. Ami a szakma szempontjából már túl sok, az egy újságíró, egy átlagember számára még elzárkózásnak tűnhet. De tényleg nem velem kell foglalkozni. Nem azért vagyok a színpadon, hogy rólam szóljon az előadás, hanem azért, amiről beszélni szeretnék. Minél kevesebbet rak ki az ember, annál kevesebb dolog adott, amit rágcsálni lehet. (...)
Fotó: Beliczay László
A teljes cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2020. januári lapszámában jelent meg. Keressék az újságárusoknál.
