Marosvásárhelyen több száz gyerek éhezik, vagy nem jut elegendő ételhez, illetve több ezernek a szülei nem engedhetik meg maguknak az egészséges táplálkozást. Többek között ez volt az egyik indíttatása Korek Máriának, a Divers Egyesület elnökének, hogy a szükségállapot beálltával, március közepén útjára indították a Meleg ételt a rászorulóknak programjukat, melyhez számos civil szervezet, önkéntesek, támogatók csatlakoztak. Az elmúlt hónapokban több mint 5000 adag ételt osztottak ki, több mint 150 családnak tették könnyebbé a mindennapjait.
A szükség felismerése
A járvány kezdetén alakult meg Marosvásárhelyen a CovidAid önkéntes csoport, melynek tagjai hamar észlelték, hogy azok között, akik segítséget kértek (gyógyszerek beszerzése, bevásárlás, vagy egyéb probléma miatt), vannak olyanok, akik számára még a mindennapi meleg étel előteremtése is nehéz. Erre reagálva, a kolozsvári rászorulókat segítő konyha mintájára hozták létre a Meleg ételt a rászorulóknak programot.
Máriát a szükség látványa, megtapasztalása mozgosította
„Nem sokat gondolkoztunk, belevágtunk. – meséli Korek Mária. „Azt hiszem, ha belegondoltunk volna akkor, hogy ez miből áll, biztosan nem kezdjük el. Ám láttuk a szükséget és úgy éreztük, meg tudjuk valósítani.
Én minden támogatás nélkül indítottam el a programot és bíztam abban, hogy ha erre szükség van, akkor ezt mások is felismerik és segíteni fognak.
Ott voltak a CovidAid önkéntesek, akik vállalták, hogy eljuttatják az ételt a rászorulókhoz. És ott van Alexandru Lupșa elnök úr, aki első kérésre beleegyezett, hogy a Transilvană Alpha Alapítvány konyháján megfőzzék az ételt, és utólag megszerezte a támogatást a munkadíjra és a járulékos költségekre az alapítvány holland partnereitől .”
Mindig van rászoruló
A szükségállapot alatt naponta juttattak el meleg ételt kisnyugdíjasokhoz, gyerekeket egyedül nevelő szülőkhöz, munkanélküliekhez, mélyszegénységben élő gyerekekhez. Pár hét alatt a kérések száma megnőtt, a heti 60-120 adagról több százra, így már csak levest tudtak biztosítani, de az mindig tartalmas volt, hangsúlyozta ki Mária.
Jelenleg is tart az ételosztás, heti 88-100 adaggal, most viszont főleg olyan családoknak segítenek, ahol sok a gyerek, beteg van a családban, alig van jövedelem, illetve továbbra is kapnak meleg ételt a mélyszegénységben élő gyerekek.
A házhozszállítást jelenleg a Hegyimentő Szolgálat segítségével tudják megvalósítani, mivel a korábbi önkéntes csapatból sokan visszamentek dolgozni.
A személyes tapasztalat növelheti a szociális érzékenységet
A segítségnyújtás egy közösség szerves része. Mi az, ami alakítja, erősíti szociális érzékenységünket, tettük fel a kérdést Kovács Réka Rozália pszichológusnak. „Elég bonyolult kérdés, hogy adott esetben ki az, aki adakozóvá válik. Fontos lehet a személyes bevonódás, a személyes megszólítottság. Ha az adakozó családjában előfordult hasonló probléma, akkor pozitívan reagál hasonló gyűjtésekre. Függ attól is, hogy tapasztalt-e meg valaha hasonló segítséget az illető. A szociális érzékenységnek a kialakulásában, én úgy vélem, a gyermekkori tapasztalásnak, gondozottságnak nagy szerepe van.
Hogy milyen mintát lát a gyermek, elképesztően fontos, mondja a szakember
Ha a gyermek megtapasztalja az igazi, feltétel nélküli szeretetet, amikor az értékelés, elfogadás nincsen feltételhez kötve, sokkal inkább válik adakozóvá, segítővé. Meghatározó ugyanakkor a családon belüli minta, értékrend, de ennél sokkal fontosabb, hogy mit tapasztal meg a gyermek: hogyan viszonyulnak egymáshoz a családtagok. Ha neki baja, gondja van, a szülők összefognak-e, megpróbálják-e közösen megoldani a helyzetet, vagy csak az anya mozdul, vagy csak az apa?
A szociális érzékenység alapja az, hogy a másiknak a szenvedése érdekel.
Már nem csak magamra gondolok, hanem valósággal az zavar, hogy a másik ember éhes, nekem meg van bőven. Ez a vírushelyzet is erről szólt, hogy nem csak azt akartuk, hogy mi maradjunk egészségesek, nem elég, ha vigyázok magamra, és a közvetlen rokonaimra, szeretteimre, hanem fontos, hogy mindenki élje túl ezt a helyzetet. Egy hosszútávú adakozásnak ez is lehet a gyökere. Az altruizmus, az önzetlen segítségnyújtás egy nagyon mélyen gyökerező viselkedésforma.”
Az adakozásnak a talpraállást kellene segítenie
A pszichológus szerint nem lehet általánosítani, egy csoportot megjelölni, hogy kik az adakozóbbak. Ám szempont lehet az, hogy ki mitől elégedett. Mert lehet, hogy egy néni a kis nyugdíjából is ad, mert úgy érzi, neki elég, ami marad, így elégedett, sőt azt érzi, hogy mindene megvan. Van viszont olyan, aki halmozza az anyagiakat és úgy sem elégedett, nem boldog. De természetesen ezt sem lehet általánosítani, hiszen a tehetősebbek között is vannak, akik igazán mély érzésűek és segítenek másokon. Vannak olyan főnökök, akiket egyáltalán nem hagy hidegen, hogy alkalmazottjai hogyan vannak, van-e például karácsonyra a gyermekeiknek ajándék.
„Szerintem a jó adakozás az, hogy ha nem azt közvetítem a másiknak, hogy te kiszolgáltatott, rászoruló vagy, és ellátom őt egy címkével, amivel azonnal egy alárendelt helyzetbe hozom magamhoz képest.
És akkor hiába adok neki ételt, pénz, bármit, ezzel lealacsonyítottam és megaláztam őt. Az a jó adakozás, amikor valamilyen formában ahhoz járulunk hozzá, hogy a másik ember erőre kapjon, hogy azt érezze, hogy a gondjaival, problémáival jobban meg tud küzdeni.”
Nehezen kérünk és nehezen köszönjük meg
A Meleg ételt a rászorulóknak program során már nagyon sokféle élményben volt része az önkéntes csapatnak. Korek Mária elmesélte, hogy kevés kivétellel, de a hozzájuk fordulóknak nehezére esett segítséget kérni. Sok esetben családorvosok, szomszédok jelezték a szükséget.
A mélyszegénységben élők nehezen fejezik ki hálájukat is, bár erre is volt példa. Náluk megszokott a fásultság, a sima elfogadása a segítségnek és a helyzet kihasználására való kísérlet is. „Ennek ellenére jó volt látni, hogy a meleg ételnek is volt köze ahhoz, hogy sok családban aránylag rövid idő alatt visszaállt az egyensúly, még ha nem is oldódtak meg a szociális problémák.
Számunkra az a sikerélmény, ha látjuk, hogy egy fiatal lány kitartóan keresi a munkát és végül el tud helyezkedni, és a nagymama, aki három unokát nevel kimondhatatlanul kis összegből, legalább kétszer egy héten nem azon izgul, hogy miből fog főzni.
Volt egy személy, aki épp akkor betegedett meg, amikor végre ismét munkához jutott és semmi jövedelem nélkül egyedül volt, két hétig nyugodtan gyógyulhatott és utána visszamehetett az új munkahelyére.”
Csinálják, amíg szükség van rá
A Divers Egyesület nem egy karitatív szervezet, így új volt az elnök számára, hogy magánszemélyektől, cégektől kérjen támogatást. Azt mondja, több hónap után sem tudja, hogy kell ezt hatékonyan megtenni, de szerencsére kapott segítséget.
A programot eddig 14 cég támogatta, és közülük 4 tart ki a projekt mellett folyamatosan.
Ha 5 cég felvállalná a hús, másik 5 cég a burgonya és zöldségfélék, másik 10 a fűszerek, olaj, tejföl, egyebek rendszeres adományozását, akkor nem kellene minden héten izgulniuk a hogyantovábbról.
Korek Mária reményei szerint addig tart a program, amíg szükség van rá, ám ehhez további segítségre van szükségük. Az egyesület itt érhető el: https://divers.org.ro/
