Kolozsvár 1876–1948 között élt emblematikus személyiségét, báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carolát nem csoda, hogy sokan gyűlölték: szembement a Nyugathoz képest maradinak számító erdélyi arisztokrácia merev szabályaival. „Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni vagy mellette, vagy ellene.
Az első nő volt, aki repülőre szállt. 1912-ben Louis Blériot francia pilóta-mérnök, a repülés egyik úttörője Budapestre látogatott – a légi bemutatón Szilvássy Carola is jelen volt. Repülőre akart szállni, de a pilóta lehetetlen árat, tízezer koronát kért az élményért. Férje fél órán belül átadta az összeget, így Carola a felhők közé szállhatott – számolt be könyvében keresztfia, dr. Óváry Zoltán.
A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát” – írta Kemény János, a marosvécsi helikoni találkozók házigazdája a kor egyik legismertebb erdélyi asszonyáról.
A női emancipációt hirdető eszméivel, a nők választójogáért harcoló szüfrazsettek iránti csodálatával,
konok öntörvényűségével, szókimondó természetével Szilvássy Carola kivívta a lányaikat féltő matrónák és etiketthez ragaszkodó férjeik haragját.
Kevesen mertek nyíltan szembeszállni vele, de háta mögött sokan szapulták. Csodálója is számos akadt. Új iránti fogékonyságával, modern gondolkodásával, kivételes műveltségével a korabeli férfi gondolkodókat is lenyűgözte, nő létére egyenlő félként kezelték.
Korai celeb, kora celebje
Párizs, Bécs és Budapest mellett a múlt század elején még vidékinek számító Kolozsváron Szilvássy Carola valóságos celebként hatott: bármit tett, visszhangja volt. Már megjelenésével magára vonta a figyelmet, ha kilépett Monostor úti házukból, feltűnt a New York kávéházban, az Óvári-szalonban vagy a Redutban tartott bálon. Kortársai szerint neki volt a legszebb járása a városban, amihez nemcsak fenséges tartása, hanem sportos termete is hozzájárult.
Szeretett sportolni, rendszeresen túrázott, de a biciklizés is fontos volt az életében, triplett- és tandembajnoknő volt. Arisztokrata nőként életstílust teremtett, hangzott el a hagyatékát feldolgozó nyári könyvbemutatón, receptjei, szépségtippjei akár külön gyűjteményt képezhetnének.
Hősnő és múzsa
Bécsi és svájci neveltetésének köszönhetően négy nyelven olvasott, főként nyugati lapokat. Így nem csoda, hogy ő lett a kolozsvári, erdélyi irodalmi és művelődési élet „kovásza”, az Erdélyi Helikon védasszonya, számos erdélyi szerző legfőbb kritikusa. Bánffy Miklós mellett – akinek múzsája volt – más írók is neki küldözgették elolvasásra műveiket. Nő létére Dsida Jenővel és Bánffyval egyszerre lett a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja.
Köztudott, hogy Bánffy róla mintázta az Erdélyi történet kivételes nőalakját, Milóth Adrienne-t. A modell kiléte már a regény megjelenésekor egyértelmű volt az erdélyi nemesség számára,
ahogy az is, hogy az író szerelmüknek állít emléket. Hősnőként több regényben is megjelenik, de színésznőként is kipróbálta magát: Nóraként lépett színpadra és az első erdélyi szkeccsfilmben is szerepelt. Nemcsak elkísérte az írókat a nagyobb városokban tartott irodalmi estekre, ezeken prózát, novellákat adott elő.
Felkarolta az elesetteket
Aktív közéleti tevékenysége is ismert, sok szervezetnek volt tagja: a Kolozsvári Nőszövetség elnöke, az Erdélyi Színpártoló Társaság alelnöke, az Óvári-szalon mozgatórugója, az Erzsébet Rend kitüntetettje, a diakonisszamozgalom fő támogatója.
Erdély egyik legműveltebb asszonyát méltó helyére kívánja helyezni az a 2019-ben megjelent kötet, mely elsőként dolgozza fel hagyatékát. A báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola: Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról kiadvány a korabeli erdélyi hétköznapokat mutatja meg, de a báróné versei, novellái és a hozzá írt levelek révén a húszas évek kolozsvári kultúrtörténete is kibontakozik.
Szociális tevékenysége szintén kiemelkedő, aggmenhelyet alapított, árvaházat hozott létre. Nagyszeben román leigázása után Bánffy Miklóssal és Bethlen Margittal 72 magára hagyott csecsemőt mentett ki a városból. „Már csak ezért szobrot érdemelne” – jelentette ki a kiadvány ismertetőjén Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője, aki Carola-rajongóként a 2015-ben alakult Carola Egyesület kuratóriumi elnöke is egyben.
Nemcsak az árvákat, a cselédlányokat is felkarolta, egy gyilkos kivégzése után magához vette annak terhes szeretőjét. „Nem felelős azért, amit a szeretője elkövetett” – mondta határozottan, amikor megszólták. Hálából a nő egész életében szolgálta. Kemény János visszaemlékezései szerint ő volt az egyetlen, aki az apró dolgokban dirigálni mert úrnőjének.
Vonzotta a tragédiát
Szilvássy Carolát erős, közössége iránt elkötelezett nőként írják le kortársai, a hagyatékát feldolgozó kötetben összegyűjtött versei, novellái azonban egy depresszióba hajló, sérült lélek tragédiáját mutatják. Visszatérő elem bennük a gyász, a búcsú, a szeretethiány. Magánemberként „vonzotta a tragédiát”, Bornemissza Elemérrel való rossz házassága kisfia halálával ért véget, utána külön éltek.
Bánffy Miklóshoz fűződő szerelme sem teljesedhetett ki, hiába voltak igazi lelki társak. Bár kapcsolatuk nyílt titok volt, sosem házasodtak össze. Szerelmük állítólag a sírig tartott, Carola temetésén Bánffy hatalmas csokor vörös rózsával búcsúzott.
Szilvássy Carola a kolozsvári Házsongárd temetőben nyugszik, sírkövén sem születésének, sem halálának időpontja nincs feltüntetve – vélhetően nem véletlenül.
Fotók: Szebeni Zsuzsa gyűjtései. Reprodukciók: Szebeni-Szabó Róbert/Kiemelt képen a nők sorában Szilvássy Carola balról az első
