Talán nem is nagyon létezik a sepsiszentgyörgyi Evilágihoz hasonló. Összetétele ugyanis koncertről koncertre változhat, zenéje pedig olyan széles skálán mozog, hogy az együttes alapítója és vezetője, Orbán Ferenc is hosszasan keresi rá a meghatározást. Aztán megegyezünk abban, hogy nem ez a lényeg, és nem fogok közös fotót sem kérni a zenekarról, mert az szintén teljesíthetetlen kérés lenne. Az Evilági együttes novemberben ünnepelte ötödik születésnapját, ez alkalomból pedig ötnapos koncertsorozattal összegezte az eddig történteket.
„Az Evilágit 2011-ben hívtuk életre Sepsiszentgyörgyön. Együttesünk rugalmas összetételű, Babos Szélyes Margit, Orbán Ferenc, Gábor Szabolcs, Lőfi Gellért, Lázár Zsombor és Gyergyai Szabolcs alaptagokból verbuválódik. Lemezeink és koncertjeink megvalósításában olykor kórusok, kamaraegyüttesek, színészek, diákok, valamint zenészbarátok is segédkeznek” – írják az új honlapjukon, hadd induljon ki mindenki ebből.
– Tömör összefoglaló, mi azért egy tartalmasabb sztorira is vágyunk...
– Azt szívesen, csak éppen közös fotót ne kérj tőlünk, mert akkor igazán nagy bajban vagyunk. Minden az 550 éve város Sepsiszentgyörgy ünnepséggel kezdődött, mely alkalomból, magánkezdeményezésként, elkészítettük az úgynevezett első Evilági-lemezt. Szerettünk volna olyan lemezt alkotni, amit ha bárki meghallgat, megsejtse, hogy milyen zenei rétegek, minőségek, stílusok lelhetők fel városunk zenei életében. A lemez megjelenése után fél évre jött létre az Evilági mint csapat, melynek egyik különlegessége az lehet, hogy nem megkövült felállással működik. Ha mindig egy felállással muzsikálnánk, valószínűleg nem lennének ilyen változatosak a lemezeink, valamint kevesebb koncertet tudnánk vállalni. Van egy hat főből álló biztos mag, amelyre alapozni lehet a lemezek és a koncertek megvalósításakor.
– Hogyan lett ez az együttes neve?
– Kérdés volt, hogy mi az a kifejezés, amely fedi ezt a történetet. Egyszer csak kibuggyant az evilági szó, amit az arculattervezőnk fel is írt a borítóra. Jól nézett ki.
– A legtöbb helyen az jön le, hogy az Evilági a zentai zenei fesztivál apropóján alakult.
– A fesztivál jó kezdet volt, habár egyik zenésztárssal sem terveztük, a már említett lemezen túl, a folytatását ennek a kezdeményezésnek. A 2011-es Szent György Napokon a szervezőktől jött az ötlet, hogy adjunk ízelítőt a lemezről. Ezt a meglévő zenei alapokkal tudtuk megoldani, arra énekeltük rá a versekkel társított népdalokat.
Rájöttünk, hogy egyre inkább igénylik ezt a fajta muzsikát, és mi is örömmel adjuk elő. Aztán jött a zentai meghívás, tökéletes alkalom volt a folytatásra. A fesztivál kötelező feltételeként Orcsik Roland Ropog a hó című versére kellett zenét szerezni. Ez az a dal, amely elindította az Evilági életét mint együttes.
– Hogyan kezdődik egy új lemez elkészítése?
– Mindig van egy kiváltó ok. A Varró Dani mondókáival való találkozás (ebből lett a Dalóka – szerk. megj.) Kolozsváron történt, amikor egy ottani könyvesboltban kisgyerekeknek kerestem ajándékot. Szinte maguktól daloltak a mondókák, így eldöntöttem, hogy zeneileg is kell foglalkozni velük. Akkor voltunk az Evilági csapategyesítő lendületében, így nem volt kérdés, hogy az Evilági égisze alatt születnek meg a dalok. Hasonlóképpen, a többi lemeznek is megvan a maga eredettörténete.
– Azt mondod, nincs konkrét felállás. Akkor mégis ki ötletel nálatok?
– Kezdetben én ötleteltem, így születhetett meg az első Evilági-lemez. Igaz, hogy határozott elképzeléseim voltak arról, hogyan kell megszólalnia annak a lemeznek, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges volt annak a százhúsz közreműködőnek a lelkes hozzaállása. Ma már közösen is tervezünk. Egyre inkább jellemző, hogy ami az újabb lemezeken megszólal, az már csapatot képvisel. Összeülünk ketten-hárman, és közösen alkotjuk meg a zenei körítést. Majd kipróbáljuk, hogy egy bizonyos résznél a klarinét vagy a szaxofon szól jobban. Aztán kiderül, hogy a furulya.
– Meg tudod határozni a zenei stílusotokat?
– Megzenésített versek, népdalfeldogozások és saját szerzemények. De hogy ez milyen stílus, erre nem tudok válaszolni. Babos Szélyes Margit klasszikus énekes, Gábor Szabolcs dzsesszes világot hoz, Gyergyai Szabolcs inkább a popot képviseli, Lőfi Gellért egyházzenei vonalon mozog, Lázár Zsombor a régizenében is jártas, én amolyan tábortüzes gitáros volnék. Ez az Evilági alapja.
– Megvolt az ötéves összegzés. Mi lesz jövőre?
– A Székelyföldi Legendárium felkérésére megalkottuk a Zenerege című lemezt László Noémi versei alapján, amely hamarosan napvilágot lát. Tavaly elkezdtük A mozsika házhoz megy című, oktatási intézményekben zajló programunkat, ezt szeretnénk folytatni az idei tanévben is. Az évet koncertekkel indítjuk, majd újra alkotói tevékenységbe kezdünk. Most csak annyit árulhatok el, hogy egy újabb kortárs szerzővel dolgozunk együtt, jelen pillanatban véglegesítődnek a versek.
Fotó: Máthé Zoltán
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. januári lapszámában jelent meg.
