Csengének mindig ahhoz képest alakult a gardróbja, amivel éppen foglalkozott, ahol éppen dolgozott. Tinédzserként persze őt is elkapta egy-egy őrült divathullám. A Limp Bizkites korszakában például trottyos nadrágban, bő pólóban és deszkás cipőben járt, amit nehéz ma már elképzelni a még sportosan is elegáns Csengéről.
Bár azt mondja, mindig a fiús ruhákat részesítette előnyben, a nadrágot a szoknyával szemben, vagy a sportcipőt a tűsarkú helyett, de a mindig elegáns édesanyjától is ellesett ezt-azt öltözködés terén. „Sok minden tetszik, amit ő visel, de az ízlésünk azért merően eltér. Így nem is mer soha magától vásárolni nekem ruhát, mert általában nem tetszik.
De van egy magenta színű blézer, amit tőle örököltem, és imádom. Az a kedvenc ruhadarabom.” Ami azért is meglepő, mert nem szeret színes, rikító holmikat viselni. Inkább a föld színeit, a farmert, a fehéret meg a feketét részesíti előnyben, na meg az állatmintákat, ami visszaköszön nadrágban, felsőben, ruhában, cipőben vagy akár egy kabátban is. „Ez jellemez engem talán a leginkább, és erre szokták mondani, hogy olyan csengés.”
A legnagyobb változást az öltözködésében az egyetem hozta el, amikor a társadalmi nyomás – ahogy ő fogalmaz –, meg az évfolyamtársai befolyására elkezdett egy picit nőiesebb lenni. A jogi kar és később az, hogy jogászként dolgozott, megkövetelte a kiskosztümöt, inget, ceruzaszoknyát és a tűsarkút.
„Ezt az elegáns vonalat tartom most is a munkámban, ám azóta, hogy városi tanácsosként dolgozom, és sokat kell ide-oda szaladgálni, nem tudom egész nap elviselni a magassarkút. Szóval lecseréltem kényelmesebb cipőre. Ma már sportcipőt sokkal szívesebben hordok.”
Vannak ruhadarabok, melyeket nagyon sokáig megőriz és hord, amikhez ragaszkodik. „Volt egy piros tornacsukám, amit nagyon szerettem gyerekként, és már annyira tönkre ment, hogy édesanyám ki kellett dobja. Azelőtt már cipésznél is volt, és nagyon sajnáltam, nem akartam megválni tőle. De az az igazság, hogy már vállalhatatlan volt.” Csenge fél évente átnézi a gardróbját, és amit nem hord, azt elajándékozza. Aztán vásárol néhány új holmit, bár a vásárlás nem a legkedveltebb elfoglaltsága, mert unalmasnak tartja. Turkálóba viszont szeret járni, itt általában érdekes darabokra akad.
A legfontosabb kiegészítője a szemüveg, amire ma már tudatosan figyel. Szerinte nagyon fontos, hogy milyen szemüveget visel az ember, mert egy rossz keret, az egész arcot elrontja. A szemüvegek mellett fontos kiegészítő számára a karóra, ami nélkül úgy érzi, mintha nem lenne teljesen felöltözve.
Csenge örül, hogy újra a természetesség felé vette az irány a ruhaipar egy szegmense, és az, ami a kétezres évek plasztikvilágát meghatározta, már nem divatos. Újra a 70-es, 80-as évek divatja hódít, amit ő kimondottan szeret. „Bár azt hiszem, hogy most éppen minden divatos. Bármit veszel fel, az stílusos lehet, csak viselni kell tudni. Ezért az én eklektikus stílusom sem tűnik fel senkinek.”
Fotók: Rab Zoltán
Székely Blanka gardróbja: blézer a képernyőre, bakancs és unikornis a mindennapokra
