Örököltem egy negyedszázada magára hagyott, háborítatlan, faluszéli (szilvás) kertet. Jó, nem teljesen szilvás, és nem is volt teljesen magára hagyva: vadvirágos füvét kaszálta egy szomszéd rendesen,
s madarak százai látogatták a kertemet reggel-délben-este. Miközben arról tájékozódtam, milyen fákkal gyarapítsam a természetes sokszínűséget, megtalált Tomy Hemenway Gaia kertje című könyve: az ökologikus kertek kialakításába bevezető gyakorlati kézikönyv teljes szemléletváltásra késztetett.
A tökéletes gyep szemben áll a természet rendjével
A tökéletes gyephez, a katonás zöldség- és virágágyásokhoz való ragaszkodás szemben áll a természet rendjével, és garantálja a véget nem érő munkát – írja Hemenway is a könyvben.
Az egynyári kertek csak azért működnek és nyújtanak annyi örömöt, mert művelőik rengeteg munkát fektetnek bele – terel a békén hagyott kertek felé a nagy hatású könyv szerzője. Az ökologikus kertnek több szintje van: kezdve a talajtakaróktól az alacsony lágyszárúakig, bokrok, kis fák, magas lombkoronák. Mindezek együtt nyújtanak változatos élőhelyet, ugyanakkor szemet is gyönyörködtetnek.
Halmozzuk a feladatokat!
A természetes erdőkhöz hasonlóan, az erdőkert is többszintes: a felső szint fákból, a középső bokrokból, a földszint fűszernövényekből, zöldségekből, virágokból áll. A növényzet háromdimenziós tobzódása rengeteg élőhelyet kínál a madaraknak, kisállatoknak, hasznos rovaroknak, kevés karbantartást igényel, csökkenti a vízigényt, elfojtja a gyomokat, megújítja a talajt, saját magát mulcsozza.
Épp ezért minden kerti elemnek több feladatot kell ellátnia: például a szőlőlugas nyáron árnyékoljon, hűtse a házat, télen engedje be a fényt, emellett nyújtson élelmet, mulcsot és szaporítóanyagot, de meg is szépítheti az eltakart épületrészt. Hemenway arra ösztönzi a kertépítőket, hogy minden feladatot több elem végezzen.
A kényes rendben tartott kert szegényes élőhely a rovaroknak – márpedig sokkal több belőlük a hasznos, mint a kártékony. Ültess sok virágot, hogy mindig legyen éppen virágzó, de a cickafark, lóhere, kapor, koriander, a menták és csalánfélék is vonzzák a különböző rovarféléket. Emellett a vadvilágot is táplálni kell: kedvelt csemegéjük a som, a bodza, a berkenye, az áfonya, a galagonya, a vadrózsák és vadmeggyek – a békén hagyott kertben maguktól is megjelennek.
Működjünk együtt a természettel, ne harcoljunk vele
Minden tájtervezésnek két „ügyfele” van: az ott élő ember és maga a föld. Ha olyan tervet erőltetünk, amelyet a természet nem támogat – például zöld gyep a sivatagban –, az árral szemben úszunk.
A tervezés a megfigyeléssel kezdődik: hol vannak a hideg és meleg zugok a kertben? Hol olvad el legkésőbb a hó? Milyen kölcsönhatások vannak az emberek és állatok között? Csak írd össze mindazt a növény- és állatfajt, amit látsz. Használd később útmutatónak – tanácsolja Hemenway a kertet tervezőknek.
Az egészséges kerti közösség újrahasznosítja a saját hulladékait, tápanyagokká alakítja, féken tartja a kártevőket, gyűjti és tárolja a vizet, odavonzza a rovarokat és más állatokat, láthatóan tobzódik, egyszerre több feladatot végez.
Mert a természet, ha nem zavarjuk, egy tökéletes rendszer. Nincs recept a tökéletes erdőkert kialakítására: megfigyelések alapján kell kitalálnod, hogy a te kertedben mi működik és mi nem. Mi csupán részt veszünk a természet körforgásában, ne szabályozni próbáljuk azt – emlékeztet a Gaia kertje szerzője.
Ha adsz kis ajándékot a természetnek – például virágzó növényeket a haszonnövények mellé –, a természet busásan viszonozza azt. Vagy helyezz el egy-egy farönköt, nagyobb követ, vizes területet a gyíkoknak, békáknak, kígyóknak, a hasonló ragadozók is nagyon fontosak az egyensúly megteremtésében.
Minden egyes okos kapcsolat eggyel kevesebb munka a kertésznek
Az ökologikus kert növeli a diverzitást, javítja a levegő, a talaj és a víz minőségét, kevesebb munkát eredményez az ember számára. Ehhez azonban meg kell kérdezned magadtól előre: Mit vársz a kertedtől? Békességet? Inspirációt? Élelmet? Neki mire van szüksége?
Tudja ezt a kert fenntarthatóan biztosítani? Sorold fel a kerttől elvárt funkciókat! Ne csupán a kívánt dolgok statikus gyűjteményét sorold, hanem dinamikus, élő tájat építs, tele a lakóinak az élő együttműködésével. A terv elemei között ugyanis minden egyes okos kapcsolat eggyel kevesebb munka a kertésznek.
Minden kertbe kell egy vad föld
Az ökologikus kertre érdemes zónánként tekinteni, a legtöbb gondozást igénylő, leggyakrabban használt elemek (például a fűszerkert, vagy társaságkedvelő embernek a lugas) a házhoz a legközelebb, vagyis az első zónába kerüljenek: 10–15 méteren belül a lakóhelyedtől. A második zónába (a háztól 15–50 méterre) a tömegterményeket, a bogyósokat, hasznos bokrokat érdemes tenni, a tavat, a csirkéket, az erdőkertet. A harmadik zónába a nagyobb gyümölcsfák és diófélék kerüljenek, a gabonafélék, vagy a piacra termelt zöldségek, a negyedik zóna ajánlott legeltetésre, tűzifa gyűjtésére.
A másik négy zónát tervezd meg, ide azonban csak tanulni lépj! Megfigyelni, meditálni, hagyd élni a földet! Ez a zóna a használati útmutató az ökologikus kerthez és a természettel összhangban éléshez.
Ingujjat fel!
A talaj, a víz, a növények, az állatok és a kert lakói alkotják az ökologikus kert összetevőit, az egyes elemek közötti kapcsolódások és nem maguk az objektumok határozzák meg a fenntartható környezetet. A mély, többszörös kapcsolódások létrehozása az ökologikus kertész fő célja.
(övárkok, talajtakarók, esővízgyűjtés, őshonos növények használata stb.). Jók erre a tanulási folyamatra a kertészeti szakkönyvek – összegez Hemenway –, a legjobb azonban, ha megfigyeled a természetet a régiódban, felgyűröd az ingujjadat, és még ma hozzákezdesz annak a kertnek a megteremtéséhez, amely gondoskodni fog rólad és a veled együtt élő lényekről.
A kiegyensúlyozott kertben a madarak is több jót tesznek, mint amennyit ártanak. Ha bokrokat biztosítunk madárülőkének, sok új növényt hoznak be, ami új rovarok megjelenését segíti. Emiatt még több madár érkezik, még több magvat hordanak be, és ez egyre magasabb szinten ismétlődik.
korábban írtuk
Magyari Tekla: Nyisd ki a szemed!
Fogaink közt hersenő görögdinnye. Forró csemegekukorica, sóval. A távolról is érezhető, sülő vineta illata. Sült paprika – tűzpiros „árdéj” – foghegynyi fokhagymával. Nyárillata van a készülő lecsónak…
