Tavaly örököltem egy negyedszázada magára hagyott, háborítatlan, faluszéli (szilvás) kertet. Jó, nem teljesen szilvás, és nem is volt teljesen magára hagyva: vadvirágos füvét kaszálta egy szomszéd rendesen, az almát, diót és szilvát valaki mindig leszedte, az élő kerítésként szolgáló galagonya- és csipkebogyóbokrok termését őzikék sokasága ette, s madarak százai látogatták a kertemet reggel-délben-este. Miközben arról tájékozódtam, milyen fákkal gyarapítsam a természetes sokszínűséget, megtalált Tomy Hemenway Gaia kertje című könyve: az ökologikus kertek kialakításába bevezető gyakorlati kézikönyv teljes szemléletváltásra késztetett.
A tökéletes gyep szemben áll a természet rendjével
A tökéletes gyephez, a katonás zöldség- és virágágyásokhoz való ragaszkodás szemben áll a természet rendjével, és garantálja a véget nem érő munkát – írja Hemenway is a könyvben.
A minden ősszel kitakarított kert sérülékeny, mert alacsony diverzitású, hajlamos a gyomosodásra, betegségekre és vonzza a kártevőket.
Az egynyári kertek csak azért működnek és nyújtanak annyi örömöt, mert művelőik rengeteg munkát fektetnek bele – terel a békén hagyott kertek felé a nagyhatású könyv szerzője. Az ökologikus kertnek több szintje van: kezdve a talajtakaróktól az alacsony lágyszárúakig, bokrok, kis fák, magas lombkoronák. Mindezek együtt nyújtanak változatos élőhelyet, ugyanakkor szemet is gyönyörködtetnek.
Halmozzuk a feladatokat!
A természetes erdőkhöz hasonlóan, az erdőkert is többszintes: a felső szint fákból, a középső bokrokból, a földszint fűszernövényekből, zöldségekből, virágokból áll. A növényzet 3 dimenziós tobzódása rengeteg élőhelyet kínál a a madaraknak, kisállatoknak, hasznos rovaroknak, kevés karbantartást igényel, csökkenti a vízigényt, elfojtja a gyomokat, megújítja a talajt, saját magát mulcsozza.
A természet mindig halmozza a feladatokat – ez az egyik legfontosabb alapszabály az erdőkertben.
Épp ezért minden kerti elemnek több feladatot kell ellátnia: például a szőlőlugas nyáron árnyékoljon, hűtse a házat, télen engedje be a fényt, emellett nyújtson élelmet, mulcsot és szaporítóanyagot, de meg is szépítheti az eltakart épületrészt. Hemenway arra ösztönzi a kertépítőket, hogy minden feladatot több elem végezzen.
Minden mindennel összefügg A kényes rendben tartott kert szegényes élőhely a rovaroknak – márpedig sokkal több belőlük a hasznos, mint a kártékony. Ültess sok virágot, hogy mindig legyen éppen virágzó, de a cickafark, a lóhere, a kapor, a koriander, a menták és csalánfélék is vonzzák a különböző rovarféléket. Emellett a vadvilágot is táplálni kell: kedvelt csemegéik a som, a bodza, a berkenye, az áfonya, a galagonya, a vadrózsák és vadmeggyek – a békén hagyott kertben maguktól is megjelennek.
Működjünk együtt a természettel, ne harcoljunk vele
Minden tájtervezésnek két „ügyfele” van: az ott élő ember és maga a föld. Ha olyan tervet erőltetünk, amelyet a természet nem támogat – például zöld gyep a sivatagban – az árral szemben úszunk. Csak rengeteg munka, pénz és energia tud egy rossz tervet működésben tartani. Olyan helyeket próbáljunk tervezni, amelyek együttműködnek a természettel, nem harcolnak ellene. A tervezés a megfigyeléssel kezdődik: hol vannak a hideg és meleg zugok a kertben? Hol olvad el legkésőbb a hó? Milyen kölcsönhatások vannak az emberek és állatok között? Csak írd össze mindazt a növény- és állatfajt, amit látsz. Használd később útmutatónak – tanácsolja Hemenway a kertet tervezőknek.
Az egészséges kerti közösség újrahasznosítja a saját hulladékait, tápanyagokká alakítja, féken tartja a kártevőket, gyűjti és tárolja a vizet, odavonzza a rovarokat és más állatokat, láthatóan tobzódik, egyszerre több feladatot végez. Csavarogj természetes növényközösségekben (erdőn-mezőn) – tanácsolja Hemenway is – hogy észrevedd a kapcsolatokat az elemek között. Mert a természet – ha nem zavarjuk – egy tökéletes rendszer. Nincs recept a tökéletes erdőkert kialakítására: megfigyelések alapján kell kitalálnod, hogy a te kertedben mi működik és mi nem. Mi csupán részt veszünk a természet körforgásában, ne szabályozni próbáljuk azt – emlékeztet a Gaia kertje szerzője.
Növénytársulásokban gondolkozz, ne önálló egységekben! Ha adsz kis ajándékot a természetnek – például virágzó növényeket a haszonnövények mellé – a természet busásan viszonozza azt. Vagy: helyezz el egy-egy farönköt, nagyobb követ, vizes területet a gyíkoknak, békáknak, kígyóknak, a hasonló ragadozók is nagyon fontosak az egyensúly megteremtésében.
Minden egyes okos kapcsolat eggyel kevesebb munka a kertésznek
Az ökologikus kert növeli a diverzitást, javítja a levegő-, a talaj- és a víz minőségét, kevesebb munkát eredményez az ember számára. Ehhez azonban meg kell kérdezned magadtól előre: mit vársz a kertedtől? Békességet? Inspirációt? Élelmet? Neki mire van szüksége? Van-e helyrehozandó probléma benne? Vannak-e kínlódó fák, növények? Mit fogsz csinálni a kertben? Élelmet szeretnél termelni? Tűzifát? Tudja ezt a kert fenntarthatóan biztosítani? Sorold fel a kerttől elvárt funkciókat! Ne csupán a kívánt dolgok statikus gyűjteményét sorold, hanem dinamikus, élő tájat építs, tele a lakóinak az élő együttműködésével. A terv elemei között ugyanis minden egyes okos kapcsolat eggyel kevesebb munka a kertésznek.
Minden kertbe kell egy vad föld
Az ökologikus kertre érdemes zónánként tekinteni, a legtöbb gondozást igénylő, leggyakrabban használt elemek (például a fűszerkert, vagy társaságkedvelő embernek a lugas stb.) a házhoz a legközelebb, vagyis az első zónába kerüljenek: 10–15 méteren belül a lakóhelyedtől. A második zónába (a háztól 15–50 méterre) a tömegterményeket, a bogyósokat, hasznos bokrokat érdemes tenni, a tavat, a csirkéket, az erdőkertet. A 3. zónába a nagyobb gyümölcsfák és diófélék kerüljenek, a gabonafélék, vagy a piacra termelt zöldségek, a 4. zóna ajánlott legeltetésre, tűzifa gyűjtésére. És, végül – de cseppet sem utolsósorban – minden kertnek kell egy 5. zóna: a vad föld. A másik 4 zónát tervezd meg, ide azonban csak tanulni lépj! Megfigyelni, meditálni, hagyd élni a földet! Ez a zóna a használati útmutató az ökologikus kerthez és a természettel összhangban éléshez.
Ingujjat fel!
A talaj, a víz, a növények, az állatok és a kert lakói alkotják az ökologikus kert összetevőit, az egyes elemek közötti kapcsolódások és nem maguk az objektumok határozzák meg a fenntartható környezetet. A mély, többszörös kapcsolódások létrehozása az ökologikus kertész fő célja. Legyenek a kertünkben tehát rovarvonzók, vadvilág-csalogatók, de elengedhetetlen az erőforrások fenntartható használata, a víz gyűjtése és megtartása is minden eszközzel (övárkok, talajtakarók, esővízgyűjtés, őshonos növények használata stb.). Jók erre a tanulási folyamatra a kertészeti szakkönyvek – összegez Hemenway – de a legjobb, ha megfigyeled a természetet a régiódban, felgyűröd az inggujjadat, és még ma hozzákezdesz annak a kertnek a megteremtéséhez, amely gondoskodni fog rólad és a veled együtt élő lényekről.
A többféle bokor még több madárfajtát jelent A kiegyensúlyozott kertben a madarak is több jót tesznek, mint amennyit ártanak. Ha bokrokat biztosítunk madárülőkének, sok új növényt hoznak be, ami új rovarok megjelenését segíti. Emiatt még több madár érkezik, még több magvat hordanak be, és ez egyre magasabb szinten ismétlődik.
Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.
