• Fotó: Nagy-László Kinga archívuma
– Gyermekkori tapasztalataink gyakran meghatározzák, mivé leszünk, milyen szakmát választunk. Nálad voltak egyéb arra utaló jelek is, hogy a tájépítészet felé mozdulsz?
– A kertészet örömét nagyszüleimnek köszönhetően ízleltem meg gyermekkoromban. Gyakran mentünk mamával a dédiknek segíteni. Később már egy négyzetméternyi kertrészt is rám bíztak a kerítés mellett, amit saját elképzeléseim szerint oszthattam be. Nagyrészt eper és hagyma volt benne, de virágokból sem volt hiány. Sosem felejtem a nagy sárga mezőt, ahol akkoriban nagytatám a körömvirágot termesztette. Nekik köszönhetően
megtapasztaltam az élőlények iránti felelősség fontosságát, a tervezés szükségességét, a praktikus megoldásokban való gondolkodást.
A kertészkedés mellett sokat kirándultunk. A hegyekből mindig gyógynövény-gyűjteménnyel tértünk haza. Menet közben tanultuk, hogy mit mire és mikor használunk, így mindez természetesen ivódott be a mindennapjainkba.
– Egyenes volt tehát az út a kertészkedés, a tájrendezés felé?
– Gyermekkorom óta álmodozó természetű voltam, hol állatorvos, hol felfedező szerettem volna lenni. Mindig szerettem a természetet. Végzős éveimben a design és a műépítészet érdekelt. Jártam is egy éven keresztül rajzórákra, nagyrészt portrérajzot tanultam Solovăstru professzorral. Már az érettségin túl voltunk, de még mindig bizonytalan voltam, hol folytassam a tanulmányaimat. Nagynéném, aki akkoriban az agronómia egyetemen topográfiát tanított, megkérdezte, hogy nem gondolkodok-e a tájépítészeten. Már hangzásra is csábító volt, de amikor megnéztük, hogy mit is tartalmaz, már nem volt kétséges, nekem ez kell! Így lettem tájépítész hallgató a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvostudományi Egyetemen, ahol román nyelven tanultam 4+2 éven keresztül.
• Fotó: Nagy-László Kinga archívuma
– Kaptál megjegyzéseket, hogy mégis mi ez a szakma? Mi lesz majd belőled? Van egyáltalán erre kereslet? Nem nőnek való ez a munka…
– Majdnem pont ebben a sorrendben. „Nem rendes szakma. Ilyenről még nem is hallottam! Létezik nálunk is? Kinek kell, hogy megmondd, mit hova ültessen?” Úgy véltem és vélem a mai napig, hogy nincsen „tuti biztos” szakma.
Lényeg, hogy szeresd, amivel foglalkozol.
Egy percig sem féltem az elhelyezkedéstől. Sokat jelentett, hogy a családom hitt bennem. Amikor szakmát választottam, összehoztak Veress Évával, akivel azóta is jó barátságot ápolok. Tőle rengeteget tanultam, és tanulok a biokertészkedésről. Általa kerültem az Erdélyi Gazda szaklaphoz, ahol négy éven keresztül, havi rendszerességgel írtam kertészeti cikkeket. Egyetemi éveim alatt dolgoztam virágüzletben, vállaltam kisebb kertek karbantartását, majd egy székelyföldi cég is ajánlott munkát. A diplomamunka megvédése után a tanárom is elhívott a csapatába. Bár visszautasítottam őt, mert elígérkeztem máshová, végül mégis hozzá mentem vissza, így a mesteri évek alatt nála dolgoztam, két tájépítésszel és egy műépítésszel együtt. Hálás vagyok mindazért, amit velük tanultam és tapasztaltam. Kijutottunk Milánóba is, az éves agrárkiállításra, ahol a közös standunk oldalán ott díszelgett az én munkám is. A két év alatt részese voltam nagyobb kaliberű projekteknek, városi szintű rajzokat készítettünk. Az egyik projekt kapcsán kezet foghattam – az azóta már király – Károly herceggel is. 2017 óta magánvállalkozóként dolgozom, közreműködve különböző csapatokkal.
– Mesélj a munkádról. Mi a feladatod?
– Megálmodni, felmérni és megvalósítani. Legyen szó magán- vagy közterületről, a feladatom kamatoztatni a táji adottságokat, a táji és a művi elemek sikeres összehangolásával, az ökológiai és esztétikai tényezők növelésével. Gyakorlatilag, ha megkeresnek, első alkalommal bejárjuk a területet, beszélgetünk, és itt eldől, folytatjuk-e teljes projekttel. Ha igen, akkor
felmérem a helyzetet, vázlatokat, javaslatokat készítek, amelyeket a megrendelővel együtt addig formálunk, amíg a legjobb megoldáshoz jutunk.
Következnek a látvány- és kiviteli tervek, majd az ültetési terv, költségvetés. A megfelelő csapat kiválasztása után következhet a tereprendezés, ültetés, gyepesítés, majd a karbantartás. Közterületeknél valamivel összetettebb a helyzet. Eddigi megbízásaim sora igen színes, hívtak már építkezési területre, ahol gyakorlatilag fehér lappal indítottunk, hívtak meglévő kerthez, amelyet fel szeretettek volna frissíteni, és hívtak már kész átalakításokra, amely valamilyen szempontból igazításokra szorult. Munkám során irányt adok a tereprendezéshez (teraszosítás, feltöltés, stb.), a terület felosztásához (növénygruppok, sétányok, pihenők, haszonkertek, stb.) és a növények kiválasztásához, a helyi adottságokhoz alkalmazkodva (árnyékos/félárnyékos/napos a hely, milyen a Ph szint, mit-mi mellé tehetünk, stb.). Minden elem megfelelő összhangban kell legyen, hogy egy kert működjön.
– És szaktanácsadóként?
– Érdemes szaktanácsadást kérni egy tájépítésztől, mert a szakmai tapasztalata alapján igencsak praktikus tanácsokat tud adni, hogy egy kert minél fenntarthatóbb legyen. Például területrendezésnél lényegesen csökkenti a költségeket, ha a földmozgatást végzőknek egy konkrét koncepciót fel tudunk mutatni, ahelyett, hogy a nagy földtömegeket találomra mozgassuk ide-oda. Fel tudjuk mérni mondjuk, egy járdánál a szükséges térkő és szegély mennyiségét, így nem maradunk pár darab hiánnyal vagy épp raklapnyi felesleggel. Gyakori az igény a zöld sövényekre, itt is fontos a növényválasztás, hogy mi milyen gyorsan nő, illeszkedik-e az igényekhez. Mindenki leylandi ciprust ültetne, de kevesen számolnak ennek hirtelen növekedésével és gyakori metszésével. Szűk helyekre én egyáltalán nem ajánlom. Egy tervben a növényeket reális ültetési távolságokra tesszük, amelyet majd kifejlett állapotban épp betölt. Szabadon, „szemre” beültetett területeknél előfordulhat, hogy már a második évben ritkítani kell az állományt, mert egyik nyomja el a másikat.
• Fotó: Nagy-László Kinga archívuma
– Asztal vagy terep? Hol szeretsz inkább dolgozni?
– Is-is. Amióta édesanya lettem, a terep kissé háttérbe vonult, és az asztal, mint kesztyű, úgy illeszkedett a mindennapokba. Azonban az első gyermekem születésével majdnem egyidőben saját kertem lett, ahol bármikor kiélhetem kertészeti vágyaim. Vállalok még terepmunkát is, de jóval kevesebbet, mint egykor. Szeretni mindkettőt szeretem. Egyiket úgy pihenem ki, hogy a másikba kóstolok bele, és fordítva. Be is szoktam osztani,
ha bizonyos időt a gép előtt töltök, egyensúlyozom kinti munkával. Engem ez éltet.
– Mit gondolnak mások, például a gyerekek a szakmádról?
– Meghívtak egyszer elemi osztályba előadást tartani a szakmámról. Másodikosok szerint egy tájépítész fákat, bokrokat ültet, és madárházakat készít. Aranyosak voltak. Felnőtt emberek már nagyjából találkoztak a fogalommal, vagy értelemszerűen kötik a táj alakításához, a zöldövezet fenntartásához. Néha rácsodálkoznak, hogy hát egy körforgalom beültetéséhez is kell tervrajz? Kérdezik még, van-e különbség a kertészmérnök és tájépítész között. Bár nagy vonalakban mindkettő ugyanazon a növényismereten alapszik, míg a kertészmérnök inkább ültetvényekre, termelésre fókuszál, a tájépítész tervezési és fejlesztési tevékenységek során a zöldövezetek kialakításán dolgozik. Mindehhez szükségesek a grafikai, területfejlesztési, urbanisztikai, művészettörténeti, építészeti és esztétikai ismeretek is.
– Sok nő dolgozik ebben a munkakörben?
– Igen. És sokan milyen ügyesek! Ha általánosítani szeretnénk, elmondhatjuk, hogy a nők terveznek, a férfiak pedig kiviteleznek és karbantartanak. De természetesen vannak kivételek, nem is kevesen. Nekem alkalmam volt minden téren kipróbálni magam. A tervezéstől a lapátolásig, az ültetéstől a karbantartásig. Jó is, hogy így történt, mert amíg nem tapasztalok meg különböző munkafolyamatokat, nehezebben tudom értékelni őket. Mert ha csapatot viszek egy munkaterepre, ott bizony helyesen kell felbecsülni a munkálatok nehézségét és hosszát.
Nélkülözhetetlen a kivitelezésben és karbantartásban szerzett tapasztalat.
Láttam már nem fenntartható kialakításokat, mert az esztétikán túl egyéb nem számított.
– Találkoztál, találkozol előítéletekkel?
– Az első alkalommal, amikor projektkoordinátorként öt fiúval megjelentem egy megrendelőnél, nem mondom, enyhe kétségekkel fogadtak. A végére, amikor szépen rácáfoltunk az előítéletekre, még el is mondták nekem, hogy mindent köszönnek, pozitívan csalódtak bennem és csapatomban. Előítéletek mindig akadnak, nem is feltétlenül amiatt, hogy nő vagy férfi, aki a munkát végzi. Volt, amikor az autót nézték meg, amivel érkeztem, volt, akinek az anyanyelv számított. Viszont a végén a leadott vagy átadott munka mindent vitt. Egy elégedett kliens mindig hoz újabbat.
– Mit szeretsz a munkádban a legjobban?
– A folyamatos feltöltődést szeretem. Minden percben van egy örömforrás. Egy virágoskert karbantartásán dolgoztam, ahol gyomirtót vagy takarást nem akartak alkalmazni, ezért havi egyszer kigyomláltam az egész kertet, visszametszettem a bokrokat, mindig pompában tartottam a növényeket. Pár óra hajolás és térdelés után leültem egy csésze teával egy kőre, és néztem, hogy én
csütörtök délben ülök egy gyönyörű, óriási magnólia alatt, hallgatom a madarak csicsergését, és mindezért fizetséget is kapok.
Számomra egy új kert kialakítása olyan, mint egy ajándék kicsomagolása. Megérkeznek a növények, még minden homok és sár, majd rövid időn belül kialakul a csodás kert vagy tér. A tervezésnél úgyszintén feltöltő, amikor a kliens azt mondja, „na, ez az!”, és még nekem is nagyon tetszik a végső rajz. Vagy amikor csak egyszerűen ellátogatok egy helyre, és a kert mesélni kezd, az ötletek csak úgy bombáznak.
• Fotó: Nagy-László Kinga archívuma
– Melyik projekted volt eddig a kedvenced?
– Több kedvencem van, egy-egy érdekesebb kihívás mindig felvillanyoz. A legjobban a diplomamunkámba merültem bele, a kolozsvári elmegyógyintézet zöldövezetét alakítottam kertterápiának alkalmas térré. A városi kórház engedélyével kertészeti foglalkozásokat is tartottam a beutaltaknak, majd a végén egy komplex tájépítészeti javaslattal jelentkeztem, amelyet már jórészt meg is valósítottak. Ebben úgy érzem, maradandót alkottam.
– Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki jó tájépítész legyen?
– Legfontosabb, hogy szeresse a természetet, és ökológiai szempontból keresse a legmegfelelőbb megoldásokat.
Egy tájépítész legyen szorgalmas és kreatív, tudja az alapokat, gondolkozzon praktikusan, és legyen pontos. Tudjon jól kommunikálni, más szempontjából is átlátni kérdéseket. Legyen benne spontaneitás, kitartás és egy jó adag felelősségvállalás. Aki tervezni szeretne, annak legyen térlátása, kell tudja alkalmazni a tervezési programokat, kell tudjon tiszta és átlátható, jól strukturált dokumentációkat összeállítani.
– Vannak álmaid, olyan projektek, amelyeken nagyon szívesen dolgoznál?
– Szeretem az összetett tereket, ahol több funkciónak is eleget kell tenni. Szabadidős központokat, tábori helyszíneket nagyon szívesen vállalok. Szeretek foglalkozásokat is tartani, már szerveztem egyszer egy háromnapos kertészkedős foglalkozást gyerekeknek, ezt is tervezem még megismételni. Van egy nagy álmom is, amelynek a sikeréről, remélem, tíz éven belül megírhatom a beszámolót.
