A sejtelmes budoárfotózást kevesen vállalják be. Nem csak azért, mert a nők többsége elégedetlen a testével, hanem azért is, mert tartunk „a nép szájától”. Ezt a falat próbálja ledönteni Újlaki Emőke és párja, Csaba.
Dolgozhatna könyvelőként, belsőépítészként vagy lelkigondozóként is, hisz több szakmát tanult, sőt, filozófiából is diplomázott. Bálint Péter Mónika családi vállalkozásukban, kulcsmásolóként tölti mindennapjait, Székelyudvarhelyen.
Ha nem a fém- és bútoripari családi vállalkozásnál, akkor saját műhelyében dolgozik Kristó Kinga. Nem kimondottan női légkör, ezért próbált más irányba nyitni, és kötött ki a cuki állatkáknál. 3D nyomtatóval készít nyuszit, medvét, kapibarát.
Kiss Eszter falkép- és vászonkép-restaurátor az elmúlt századok (fal)festményei közt éli az életét. Apró lépésekkel megtisztítja a történelem nyomaitól örökségünk őrzőit, hogy mi is ugyanazt láthassuk, mint elődeink, századokkal ezelőtt.
Egy modern köntösbe bújtatott vőfély, aki segíti a párokat a nagy nap lebonyolításában. Kicsit kaméleon – mondja magáról –, mert forgatja a szemeit mindenfelé egész éjjel, hogy mindent lásson. Hogyan lesz egy nő az esküvők karmestere? Köllő Nóra mesél.
Amikor házat építettünk, szükség volt egy mintára a földből, a mintavétel után történt egy elemzés, és ez fontos volt az építkezés során. Egy ilyen munka a geológusmérnök feladatai közé sorolható? Ezt is megkérdeztem Biró Edinától.
Nyolcadikos volt, amikor sétált a Szamos partján, és megfigyelt egy kis szigetet a víz közepén, elhanyagolva, szeméttel tele, kacsák úszkáltak körülötte. Nagy-László Kinga változtatni szeretett volna a tájon, szebbé tenni azt. Ma már ez a munkája.
Mondd a szakmád, és megmondom ki vagy! Négy éve ezzel a felütéssel indult útjára a Mesterségem címere rovatunk, amelyben olyan emberekkel beszélgetünk, akik munkájáról nem feltétlenül tudjuk, mivel jár.
Egész életét a postán töltötte: oda vitte édesanyja már pár hetes csecsemőként, és onnan megy majd nyugdíjba is Deák Anna. Bár nem az volt a terve, hogy postás kisasszony lesz, ma már állítja: az élete a posta. Ezt bizonyítja az is, hogy saját féltve őrzött emlékeiből létrehozta az ország első postamúzeumát, Gernyeszegen.
Mondókázik, énekel, vág, ragaszt, öltöztet. Ezt teszik az óvó nénik minden kisgyerekkel. Na, de ha ezt egy óvó bácsi végzi, máris felszalad a szemöldökünk. Óvó bácsi? Tényleg? Igen. A huszonöt éves Herbeth Szilárd mindamellett, hogy a marosszentgyörgyi református egyháznál kántorizál, másfél éve a legkisebbekkel éli hétköznapjait. Óvó bácsi egy kis Maros megyei faluban.
A kriminalisztika is érdekelte, de hamar rájött, hogy a semlegességet, az igazságot meg a békét sokkal jobban szereti, így mediátor lett a marosvásárhelyi Henter Zsuzsánna. És alig harminc évesen már a Maros Megyei Mediátorok Szakmai Szervezetének elnöke is. Bár évek óta próbálják népszerűsíteni a mediációt országszerte, még mindig nagyon sokan nem tudják, hogy mi is ez a mesterség.
Építészmérnök és borász. Egyelőre mindkettő, de szeretne a jövőben csak a borászatból élni. Női borász nagyon kevés van Erdélyben, az Érmelléken borászkodó Piheni Pannit épp ezért mindenhol megjegyzik, amerre jár.
Soha semmi más, csakis fodrász szeretett volna lenni. Bár az, hogy férfi hajakkal fog dolgozni és szakállakat igazítani, nem szerepelt a terveiben. Egy nő, aki borbély – Nagy Mária, csíkszeredai férfifodrász szakmájáról mesél.
Már gyermekkorában szerette az autókat, és mindig tudta, hogy vezetni fog. Ám az, hogy oktatni is fogja a sofőrnek készülőket, nem volt tervben. Egyszer azonban szembe jött a lehetőség, ő pedig élt vele. Az elmúlt 13 évben közel 900 diák vizsgázott vele sikeresen.
Laptop mögül került a bútorgyártásba, azt mondja, véletlen volt, de rajong érte. Végigköveti egy tévéasztal vagy ágy elkészülését egészen a kiszállításig – ismer minden részletet a gyártási folyamatban. Úgy passzol hozzá ez a munka, mintha neki találták volna ki.
Szereti a számokat, szeret programozni. Keresztesi Tekla bár énekesnőnek készült, végül programozó lett belőle. Abban a sokunk által férfiasnak vélt ágazatban dolgozik, ahol egész nap a számítógép előtt kell ülni, ahol általában mindenki szürke kisegér és antiszociális. Tekla számos sztereotípiát megcáfol, egyet azonban nem: az IT-szektorban tényleg szinte mindenki „kocka”.
Hangszertudás, szép énekhang meg egy adag bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki kántor legyen, véli Peres Gabriella református kántor. S bár azt hinnénk, kevés női kántor van Erdélyben, ezt cáfolja az a tény, hogy a székelyudvarhelyi református egyházközségben mindenhol női kántor van. S bár Gabi szívesen lenne kertész is, hálás, hogy a legszebb hivatások egyikével áldotta meg őt a Fennvaló.
Nem csupán boncol. Szöveteket és sejteket elemez mikroszkóp alatt. Felfedezi és diagnosztizálja a kóros elváltozásokat. Azt mondja, munkája olyan, mint egy puzzle, kis darabkákból kell kirakni az egészet, ami maga a kórkép. Dr. Fetykó Annamária patológus szakorvos ugyan nem ezt a szakágat akarta választani orvostanhallgatóként, ma már nem tudná máshol elképzelni magát.
Minden szülő életében eljön az az időszak, amikor először el másra kell bíznia csemetéjét. Lehet szó csupán heti néhány alkalomról, egy-egy estéről vagy akár egész napos felügyeletről, fontos, hogy olyan személyre bízzuk gyermekünket, akiben megbízunk.
A falu Mári nénijére maradéktalanul igaz, hogy ami a szívén, az a száján. Ellenállhatatlan, már-már beteges kényszert érez, hogy mindig mindenről véleményt nyilvánítson, lehetőleg azonnal, kérdezetlenül és kendőzetlenül.
Amikor hűtőszekrényünk még nem volt, forró nyarakon a kútba engedtük le kötélen az edényt, vagy a hátsó pince legsötétebb sarkában helyeztük el, amit későbbi fogyasztásra szántunk. De ma már nincs szükség se kútra, se pincére, még kamrára sem...
Ha a pap néni ezt is megdicséri, összetépem – mondja vallásórán egy elsős, miközben elém nyújtja füzetét. Ügyes vagy! – mondom, de… lehetnél ügyesebb is, ha adnál magadnak időt, hogy elképzeld, ahogyan a folyó nádasába helyezik a kosarat a kis Mózessel.
– Na, helló, csajok! Mizújs veletek? Huh, képzeljétek, kibuktam teljesen a tegnap. Van egy fickó, aki egy ideje már stíröl. Összefutottunk párszor az utcán, meg múltkor a koncerten, és észrevettem, hogy követ végig a szemével. Izgi volt, na!
Még negyvenkilenc nap a nyaralásig. Te jó ég, ezt nem lehet kibírni. Hőségriadó van. Huzat okozta beltéri ajtócsapódások törik meg a légkondi idegesítően monoton zakatolását. A munkamorál takaréklángon vánszorog, állandó a melegre való panaszkodás.
A végtisztességtevő menetet nálunk a zászlóvivők vezetik. Rendszerint négyen vannak. Amennyiben a halott nő, a zászlóvivők nők, amennyiben a halott férfi, a zászlóvivők férfiak. Őket követjük mi: lelkész, énekvezér, gondnokok.
Kellemes, halk zene szólt, és meglepően sok kisgyermek szaladgált, bójázva a pincérek között. Rövidesen egyértelművé vált, hogy ez egy óvodai ballagási ünnepség. Óvodai ballagás, ízlelgettem akkor. Ott, akkor, gyermek nélkül, fiatalon.
Örs fiam, a maga négyévnyi élettapasztalatával, olyan bölcsességeket tanít nekünk, amelyek mellett a több száz oldalas önsegítő könyvek vagy a klasszikus mélylélektan elméletei erőtlen magyarázkodásoknak tűnnek csupán.
Hársfavirág illata tölti be Erdélyt. Édesen és lágyan ölel át, megbabonáz, átjárja testem, lelkem. Ráhangol a bizalomra. Harminc évvel ezelőtt is ráhangolt, segített kiszakadni a földhözragadtságból, megkeresni helyemet a világban.
Lelkész vagyok, három hete váltottam egyházközséget. Tizennégy éve foglalkozom gyerekekkel. Életem a jó és rossz köré épül. Sorsokat hallgatok, összefüggéseket keresek, hogy választ tudjak adni arra a kérdésre, hogy miért éppen az történik velünk, ami.
Amikor a férfi főz – valójában ezt nem is kell tovább ragozni: erdélyi férfiakat kértünk fel, osszák meg a Nőileggel egy-egy kedvenc receptjüket. Ám nem alkalmi konyhakontárokról van szó, hanem olyan pasikról, akik rendszeresen, örömmel és jól főznek.
Kerti parti, családi ünnepség, vagy csak egy átlagos nyári este mind izgalmasabb lehet egy különleges, ínyenc jeges itallal. Jégkockákat behűteni, shakert elővenni! Indul a koktélbár!
Már a faluban úgy igazítanak útba, hogy „Zsófiék otthona egy szokatlanul magas, csűrszerűen meredek tetejű ház, könnyen megtalálják”. A kékre festett, hagyományos lak nem tűnik ki a Kolozsvárhoz közeli falu képéből, bájosan rusztikus.
Sokáig nem értékeltem az egrest. Az epret lestük folyton, szemenként szedtük, ahogy érett. Majd a ribizlit, de a málnát vártuk a legeslegjobban, mert abból kevés volt. Az egres mindig csak statiszta volt a konyhában.
Van már bakancslistád? Tudod, azon dolgok sora, amelyet az ember meg akar még tenni hátralevő élete során, mielőtt „feldobná a bakancsot”. Ha nincs, épp ideje elkezdeni írni egyet. Ha nem másért, hát azért, hogy felírhasd rá Toszkánát.
A lakásfelújítás talán legyorsabb és leghatékonyabb formája a meszelés, újrafestés: egy-két jól megválasztott, stratégikus szín teljesen felfrissítheti otthonunkat. A megfelelő színek megfontolt kiválasztása azonban nagyon fontos.