Szereti a számokat, szeret programozni. Keresztesi Tekla bár énekesnőnek készült, végül programozó lett belőle. Abban a sokunk által férfiasnak vélt ágazatban dolgozik, ahol egész nap a számítógép előtt kell ülni, ahol általában mindenki szürke kisegér és antiszociális. Tekla számos sztereotípiát megcáfol, egyet azonban nem: az IT-szektorban tényleg szinte mindenki „kocka”.
Hangszertudás, szép énekhang meg egy adag bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki kántor legyen, véli Peres Gabriella református kántor. S bár azt hinnénk, kevés női kántor van Erdélyben, ezt cáfolja az a tény, hogy a székelyudvarhelyi református egyházközségben mindenhol női kántor van. S bár Gabi szívesen lenne kertész is, hálás, hogy a legszebb hivatások egyikével áldotta meg őt a Fennvaló.
Nem csupán boncol. Szöveteket és sejteket elemez mikroszkóp alatt. Felfedezi és diagnosztizálja a kóros elváltozásokat. Azt mondja, munkája olyan, mint egy puzzle, kis darabkákból kell kirakni az egészet, ami maga a kórkép. Dr. Fetykó Annamária patológus szakorvos ugyan nem ezt a szakágat akarta választani orvostanhallgatóként, ma már nem tudná máshol elképzelni magát.
Az édesapja is rendőr volt. Sőt, a férje is az. Mondhatni, ez az életút volt megírva Albert-Tóth Andrea számára, aki fiatalon határozta el, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő is rendőr lesz. S bár megfogadta az atyai jótanácsot, és jogi egyetemre ment, végül mégis a Kovászna Megyei Rendőrségen kötött ki, ahol 20 éve szolgál.
Tizenöt éve járnak már a gyerekekhez kettesben: a Mikulás és a manólány. Családokhoz kopognak be Szent Miklós napján, óvodákba, napközikbe látogatnak el az ünnep előtt, és lepik meg a legkisebbeket. Olyan sokan szeretnének találkozni velük minden évben, hogy aligha mennek nyugdíjba. Nem is szeretnek erről beszélni. Arról viszont sokkal többet mesélnek, hogy miért imádnak gyermekek között lenni.
Egyszerre két nyelven kommunikál: beszél hozzám magyarul, és közben jelel. Beszélnek a kezei akaratlanul is, hiszen ebbe nőtt bele. Szülei siketnémák, így már gyermekként elsajátította a jelnyelvet, hogy kommunikálni tudjanak. Aztán felnőttként úgy hozta a sors, hogy jelnyelvi tolmács lett, és nem túlzás azt mondani, hogy mintegy háromszáz siketnek teszi könnyebbé a mindennapjait azzal, hogy ahol és amikor tud, segít nekik kapcsolatot teremteni a beszélőkkel.
Nagymamája már az ’50-es években is a marosvásárhelyi vár alatt árulta a sült gesztenyét, 11 éve már Moga Annamária és férje, Attila tolja ide a kicsi szekeret. Megérkezésük jelzi is, hogy beköszöntött az ősz, itt a gesztenyeszezon.
Márton Éva Homoródalmás harangozója. Ezt a nem mindennapi tevékenységet pedig ha esik, ha fúj el kell végezni, a harangnak meg kell szólalnia. A családi hagyomány, örökség az 1700-as évekig nyúlik vissza.
Minden majmot ismer a Marosvásárhelyi Állatkertben, ez a hely a második otthona. Kistigriseket is nevelt már, a majmok a kezéből esznek, bár az is előfordul, hogy megharapják őt. Egy ilyen kellemetlenség viszont rögtön feledésbe merül, ha testközelből láthatja, ahogy egy kisállat világra jön. Lassan harminc éve dolgozik állatkerti gondozóként, és még mindig szívesen megy vissza dolgozni egy nyaralás után.
Nem ilyen az átlagos fiatal, 24 évesen már két szakmája is van. Önkéntes a sürgősségin, a MOGYE negyedéves hallgatója, asszisztensnek tanul, és közben már hat éve hegyimentőként is dolgozik. Erről a hivatásáról, vagy ahogy ő fogalmaz, életformáról faggatuk Málnási Zsuzsát, a hivatásos hegyimentőt.
Néha egy beszélgetésért, tanácsért, máskor élelmiszer vagy gyógyszer beszerzéséért telefonáltak az elmúlt hetekben a marosvásárhelyi Telefonos Szeretetszolgálathoz azok, akik úgy érezték, segítségre van szükségük. A krízisvonal végén gyakran fogadta a hívásokat és próbált segíteni a rászorulóknak Sajó Enikő, aki férjével közösen vezeti a Solidaris Egyesületet, melynek egyik alaptevékenysége: krízishelyzetekben támaszt nyújtani.
Nem terapeuta, nem pszichológus, bár a problémák leküzdésében próbál segíteni, és munkáját a segítő szakmák közé sorolják. Nem is edző, a neve mégis arra engedne következtetni, hiszen a life coach – szó szerinti fordításban – élet edző. Ezt a hivatást választotta a marosvásárhelyi Simon Emőke. Mint mondja, segíteni valakinek abban, hogy a legjobb formáját hozza, hogy megtalálja a helyét a világban, többet jelent neki jól hangzó, trendi foglalkozásnál.
Minden tévécsatornánál van valaki, aki azért dolgozik, hogy mi pontosan akkor és azt nézzük a képernyőn, ami a műsorújságban szerepel. Természetes számunkra, hogy egyik műsor követi a másikat. Hogy minden simán működjön, valaki nagyon pontosan számol, rendez, szerkeszt. Egy hónapja jártunk az ETV-nél.
A legsúlyosabb esetekhez hívják, nap mint nap az életért küzdenek. Casoni Maria-Elena több mint ezer órát töltött a levegőben, mentett a Colectiv-tűzesetkor, reménytelen helyzetekből, megtanult együtt élni a veszteségekkel és pozitívan gondolkodni. Tizenegyedikes diákként kezdte önkéntesként, máig szenvedélye az életmentés
Mondd a szakmád, és megmondom, ki vagy! Sokan úgy tartják, a munkánk többet elmond rólunk, mint gondolnánk. Abból, hogy mivel foglalkozunk, kiderülhet, hogy kockák vagy éppen kreatívak vagyunk, jól kommunikálunk vagy segíteni szeretünk, esetleg igazságot tenni. A legérdekesebb helyzetek lehetnek, amikor még a foglalkozás nevét sem hallottuk, vagy fogalmunk sincs, mit takarhat pontosan. Sorozatunkban különleges szakmákba tekintünk be, olyan emberekkel beszélgetünk, akik nem mindennapi tevékenységet folyta
Ha kutyatartásra adja a fejét a család, fontos tudnunk: a nevelés a szülő dolga lesz. Helyesen viselkedni ugyanis nem csak az állatot, de a csemeténket is meg kell tanítanunk.
Kilencéves volt, amikor a faluban az a hír járta, hogy a legszebb eladó sorban lévő lánynak a kedvesét a leány szülei nem akarják vőnek. Sőt, megtiltották, hogy a házukba belépjen.
E havi címlapinterjúnk olyan mély gondolatokat hordoz, hogy talán többször is érdemes elolvasni ahhoz, hogy igazán át tudjuk engedni magunkon. Elsőre mindenkit más fog meg, attól függően, kinek milyen küzdelemben volt, van része...
A minap, iskolába menet, két negyedikes-forma gyerek mellett elhaladva, egy beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyikőjük azt újságolta a társának, hogy percek alatt készült el a román házi feladattal, mert a Google-fordítóval lefordíttatta.
Gyermekkoromban összesen négy óvodába jártam. Kettőből megszöktem, rendíthetetlen célirányossággal hazalógtam a városi forgalmon keresztül. A másik kettőben is legtöbbet 2-3 hónapot jártam folyamatosan. Egyszóval utáltam az óvodát.
A parton hasalok, a proseccóm szürcsölve. Tüske voltam egész nap. Szerencsére, a férjem rögtön reagált, és nem hagyta elrontani az egész délutánt. Hozta a kedvenc italom, a gyerekeket kézen fogta, és irány a tenger!
A nagy közhelyek egyike, hogy az ember – amióta megszületett – mindig úton van. S akármennyire nem szeretjük a közhelyeket, attól az egyik legismertebb hasonlat az életre. Te épp merre tartasz? Hol jár a lelked?
Az ablakból figyelem, hogy a szemközti domboldalon miként közelít lassan a napsütés, míg eléri a kertet. A szomszéd kertből friss széna illatáküzdést hozza a reggeli szellő, melyet lassú mozdulatokkal egy nyolcvankét éves bácsi hord kazalba.
A kerti függőágyban pihen, mint oly sokszor nyár ideje alatt. Egy megszáradt diófalevél száll lomhán meztelen lábára. Épp így kúszik vissza életünkbe a nyár könnyedsége után az ősz terhe is, gondolja.
Az ágytól az asztalig két lépés. Az ágytól a mocskos vödörig tíz. De ha kérem, ide teszik nekem az ágy mellé. Az ágytól a kapuig ötvenkét lépés. Régebb nem számoltam. Hogyhogy nem vettem észre, hogy vénülök?
Jócskán benne vagyunk az esküvőszezonban, de a java azért még hátravan. Van néhány dolog, amit az ember ösztönösen tud vagy érez, és vannak írott és íratlan szabályok is, amelyeket, ha nem is tartunk be, jó, ha tudunk róluk.
A húspotyoló a jólét szimbóluma, mert a húsevés a magasabb életszínvonalról árulkodik ezen a vidéken. Disznót vágni, borjút vágni, nem adatott meg minden földművesnek, mint ahogy jó minőségű húst enni sem adatott meg minden városi atyafinak.
A macskát csak akkor tudom barátilag kezelni, ha egyedül maradok, s beszélgetnék valakivel, de emberi lény nincs a közelemben. Milyen napod van, Cirmos? A macska erre dorombol, s én világosan értem, hogy azt mondja: Jó napom van, legyen a tiéd is jó.
Az elmúlt hetekben a Nőileg hírlevelének feliratkozói körében is kutattuk a videófogyasztási szokásokat. Ezúton is köszönjük annak a csaknem 1000 felhasználónak, akik idejüket nem sajnálva válaszoltak a kérdésekre.
Brassó környéke bővelkedik látványosságokban. Vannak a tömegturizmus által elözönlött célpontok, de találunk olyan csendesebb gyöngyszemeket is, ahol kis séta után már csak magunk maradunk a tájjal, a színekkel és a kristálytiszta levegővel.
Egy kis eldugott ékszerfalu, Székelyszállás az úticélunk, Marosvásárhelytől fél órányira. A kanyargós úton azon gondolkodom, mennyire nyugodt lehet itt az élet. Aztán mosolyra húzódik a szám: na, vajon mennyire lehet nyugodt egy ötgyermekes családnál?!
Biztosan voltak olyan napjaid, amikor mindenki bókolt, hogy milyen jól nézel ki, máskor pedig, bár semmi bajod nem volt, betegnek, fáradtnak láttak. Ez azon is múlik, hogy épp milyen színű ruhát viseltél. Erről szól az évszakelmélet az öltözködésben.
Eszterünk maga a kifinomult elegancia. Öltözködésében sok az egyéni „hang”, ugyanakkor azokat az alapszabályokat is jól ismeri és alkalmazza, amelyek megóvják az ember lányát attól, hogy slampos vagy ízléstelen legyen.
Az erdélyi konyha egyik jellegzetessége a folyamatos megújulás. Az elmúlt századok során mindig nyitott volt az új hatásokra, ezek folyamatos keveredéséből alakult ki mindaz, amit ma erdélyi konyha néven emlegetünk.