• Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
– Volt annak valami előjele gyerekként, hogy érdekelni fog téged a környezetvédelem, hogy felnőttként épp hulladékgazdálkodással fogsz foglalkozni?
– Még csak hároméves voltam, és már akkor gyűjtögettem a köveket, kavicsokat, érdekelt minden, ami a természethez kötött. Van egy nagyon „híres” fényképem, amikor a román tengerparton a kukákban nézelődök. Azt szokták mondani, ez az első fényképes bizonyíték arra, hogy én hulladékgazdásznak készültem már akkor. Aztán ez folytatódott, mert volt egy nagyon jó biológiatanárom, nagyon érdekelt a környezetvédelem, és számos versenyre eljártam már akkor, amikor ez még csak gyerekcipőben járt. Aztán biokémia szakon folytattam a tanulmányaimat a líceumban, ott is versenyekre jártunk, meg hát rengeteget kirándultunk. Egyébként óceanológus akartam lenni, az óceánok, meg a tengerek élővilágával foglalkozó biológus. A barátaim azt sem tudták, hogy ezt eszik-e vagy isszák. De nem sikerült a felvételim Debrecenbe, így közgazdász egyetemet végeztem.
– Hiszel abban, hogy ezek a kitérők nem véletlenek? Utólag már biztosan tudod, miért is kellett elvégezned a közgázt.
– Én már akkor tudtam, hogy ez nem véletlen. El is kezdett érdekelni a közgazdaság világa, és hát a környezetvédelemmel úgy is tudtam foglalkozni. A Nagyváradi Magyar Diákszövetségben megalapítottam a környezetvédelmi szakosztályt. Másodéven egyébként ösztöndíjjal áthallgattam a Szegedi Tudományegyetemre, és ott hulladékgazdálkodást tanultam. Szóval, ekkor már kirajzolódott bennem, és már
tudtam, hogy a hulladékgazdálkodás és a környezetgazdaságtan az, ami engem érdekel. Már akkor az egész életem a hulladékról szólt, a hulladékgazdálkodásról, környezetgazdaságtanról.
A szüleim és a barátaim akkor nem értették, mi ez, mi hasznom lesz belőle, de én azt mondtam nekik, hogy ez a terület nagyon fontos lesz a jövőben. Akkoriban inkább úgy tűnt, hogy szemétgyűjtő leszek...
• Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
– Van valami „beceneve" a szakmádnak? Sejtem, hogy nem mindig, minden körülmények közt mondod ki, hogy hulladékgazdálkodással foglalkozol.
– A gyerekek azt szokták mondani, én vagyok a kukás néni. Sok környezeti nevelést is végzek, rengeteg iskolába, óvodába járok elvinni ezt az eszmét. A fiatal generációt oktatom arra, mi a környezetvédelem, és miért ennyire fontos a hulladékok szétválogatása, miért és hogyan hasznosul újra, mi maga az újrahasznosítás. Aztán a hulladéktelepre is rengeteg diákcsoport érkezik, például a „zöld héten”, amikor megmutatjuk nekik, hogyan működik a telep.
– A környezetvédelemnek nagyon sok területe van, te mégis ezt választottad. Azt a területet, ahol talán a legkevesebb a nő.
– Nem nagyon vannak nők, valóban. Én azt látom, hogy egy nagyon férfias világot élünk itt Kelet-Európában, ahol a nők úgy tudnak kitűnni különböző szakterületeken, ha nagyon jók abban, amit csinálnak, ha elismertek lesznek.
Ahhoz, hogy valaki nőként a hulladékgazdálkodás területén elismert legyen, ahhoz nagyon sok mindent le kell tegyen a férfiakkal körülvett asztalra, hogy a férfiak valamilyen szinten felnézzenek rá vagy becsüljék.
Én megmondom őszintén, nagyon sokat küzdök és küzdöttem azért, hogy ott legyek, ahol most vagyok. De szerencsére én ilyen küzdő típus vagyok, aki nem nagyon hagyja magát elnyomni. Én felveszem a kesztyűt.
– És akkor mi hajt téged? Mi motivál?
– Talán az, hogy átadjam a fiatal generációnak azt, amit tudok, meg azt a szellemiséget, hogy tudunk változtatni. Én nagyon hiszek a változásban, és abban, hogy pozitív hozzáállással, mint ami nekem van, sokáig el lehet jutni. Ez a pozitív hozzáállás segít abban, hogy ne adja fel az ember. És nagyon-nagyon fontos az, hogy az ember higgyen abban, amiben dolgozik. Én amikor látom a csillogó gyerekszemeket, látom az ifjú generációban, hogy nem reménytelen a helyzet, akkor úgy érzem, van értelme annak, hogy tovább küzdjek.
• Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
– Őszintén kíváncsi vagyok, te hogy látod, a szelektív hulladékgyűjtés, a minél kevesebb szemét termelése mennyire megvalósítható a hétköznapokban?
– Minden akarat kérdése, én ezt mondom. Aki érdeklődik a környezetvédelem iránt, vagy akinek fontos az, hogy a gyerekének is ugyanazt hagyja, mint amit ő megörökölt a nagyszüleitől, az tesz ezért. Én nagyon sok olyan gyereket látok, akik
érdeklődnének a hulladék sorsa és a hulladék útja iránt, de rossz példákat látnak akár otthon, akár az iskolában. Mert mondjuk bár ők külön gyűjtik a szemetet, a takarító összeönti azokat egy helyre,
mert ő nem fog ötször járni, hogy öt különböző típusú hulladékot összegyűjtsön. De így az a kisdiák, akinek előző nap magyaráztam el, mit is jelent a hulladékgazdálkodás, és hová kerülnek ezek a típusú hulladékok, azt látja, hogy a felnőttek mégsem így járnak el, az nem segít a fejlődésben.
• Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
– Hányszor hallom én is, hogy úgyis egy helyre öntik azok is, akik elszállítják!
– A szüleim sem értették az elején, hogyan gyűjtik be a szemetes autóba a hulladékot, ráadásul próbálták őket eltántorítani az adott hulladékszállító cég alkalmazottai a külön gyűjtéstől (nevet). A barátaim is tudják, hogy én nagyon-nagyon csúnyán tudok nézni, amikor valami olyat látok, ami számomra hulladékgazdálkodás szintjén nem oda való. Nem tudom elfogadni azt, hogy esetlegesen a barátaim nem alkalmazkodnak a hulladék különválogatásához. Félnek is tőlem (nevet). Meg szoktam kapni tőlük, hogy Jaj, nem is kell itt legyél, mert amikor a kuka felé megyek, már akkor azon gondolkozom, hogy jaj, Istenem, csak jó helyre tegyem! Egyébként ez amiatt is generációs probléma, mert a kommunizmus idején nem termeltünk ennyi szemetet, nem volt ennyi műanyag. Én emlékszem, hogy újságpapírral béleltük ki az otthoni kukát. Persze én voltam az ügyeletes szemetes, gyerekkoromban is. Az az igazság, én szerettem levinni a hulladékot. De
mi volt akkor a kukában? Zöldség-gyümölcs maradékok nagyrészt. Üveget, műanyagot nem dobtunk el. Tehát akkoriban a hulladékgazdálkodás azért működött jobban, mert nem volt műanyag.
Na meg nagyon keveset tudunk a hulladékszállításról. Egy kukásautó lehet kétrészes is, szóval, ha azt látjuk, hogy ugyanoda megy a műanyag és a háztartási is, az nem feltétlenül úgy van. Az egyik kuka tartalmát az egyik részre, a másikat a másik részre töltik. Én mindenkinek próbálom ezt elmagyarázni, beleértve polgármestereket is, hogy mi a hulladékgazdálkodás, és miért annyira fontos az, hogy ezt a rendszert próbáljuk fenntartani. De sajnos nagyon sokan nem értik. A szállítást sem, hogy ma már az a kukás autó többször jár, mert többféle hulladékot szállít, s azt sem, hogy van egy válogató, ahol különválogatják szín szerint a PET palackokat, mert mindegyiknek más értéke van az újrahasznosítónál, külön a zacskókat, a fóliát, a kartont, a papírt. S ha belegondolsz, hogy te állnál ott a válogatósornál, ahol neked kell ezeket szétválogatni, ahol egyébként döglött kutyát, csirkét, patkányt is szoktunk találni, hát garantálom, újragonolnád, hogyan gyűjtöd otthon a szemetet.
• Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
– Igen. Nagyon-nagyon sokat kell még ebben fejlődjünk és tanuljunk.
– Így van, és ezt kell továbbvigyük, továbbadjuk, mert sajnos legalább 30 évvel le vagyunk maradva a nyugati országokhoz képest. Én 19 éve voltam Angliában 3 évet, és akkor láttam először ilyen „konyhamalacot”, ami tulajdonképpen egy daráló a mosogatónál, ahová a biohulladékot bedobáltuk, az összes krumplihéjat, megmaradt zöldség- vagy gyümölcsdarabokat, ami tulajdonképpen egy otthoni komposztáló rész volt.
Egy idő után ez kiborítható volt, ami aztán komposztálódott, és végül mehetett a kertbe, veteményesbe. Mennyire egyszerű, s minálunk csak pár éve lehet ezzel találkozni.
Vagy a csavarokat külön gyűjtötték, ami szintén meglepő volt. Én azt mondtam, nem hiszek a szememnek, hogy ők már akkor ott tartottak. Én ezzel jöttem egyébként haza, hogy ha ez működőképes, akkor itt is meg lehet valósítani. A húgomék nyolc évig Máltán éltek, ahol például, ha a kukás zacskó folyt vagy szaga volt, akkor nem vitték el, mert az azt jelenti, hogy nem volt kimosva az adott műanyag. És még büntetést is kaptak.
• Fotó: Székely-Farkas Tímea archívuma
– Hiszel abban, hogy sorsszerű az, hogy ki mivel foglalkozik az életében, milyen hivatásban teljesedik ki?
– Én abban hiszek, hogy mindenki egy adott céllal születik a Földre. Én azért születtem ide, hogy ezt az eszmét, a fenntarthatóságot, a hulladékproblémát feltárjam, ennek a problematikának a súlyosságát megmutassam a gyerekeknek és a felnőtteknek is. És ameddig erőmből telik, biztos, hogy ezt fogom végigvinni.
