• Fotó: Héjja Edina
– Hogyan jut el egy fiatal lány a kommunikációs szakmából oda, hogy lemezlovas legyen?
– Úgy tekintek rá, hogy inkább a kommunikációs szakma mellett lettem lemezlovas, hiszen a hétköznapokban ebben a szakmában dolgozom, amit szintén szenvedéllyel teszek. A zene pedig mindig olyan eszköz volt számomra, ami feltöltött és plusz energiát adott.
Az elektronikus műfaj 2016-ban kezdett igazán érdekelni, ekkor kezdtem el ezt az izgalmas zenei világot felfedezni, és zenéket gyűjteni.
Majd nekifogtam a saját dalok alkotásának. A lemezlovas-karrier kezdetben nem volt tudatos döntés. Inkább a zene iránti érdeklődésem sodort magával, és vezetett ahhoz, hogy elkezdtek hívni fellépni.
– Ha jól tudom, nagyon kevés nő van ebben a szakmában. Egyfajta kuriózum ezt művelni?
– Igen, valóban kevesebb női DJ van, azonban úgy látom, hogy ez a tendencia folyamatosan változik, és egyre több nő csatlakozik ehhez a szakmához. Amikor belecsöppentem, nem igazán foglalkoztam a női jelenléttel. Az hajtott előre, hogy minél jobb legyek, és a kuriózumot a lemezlovasság, valamint a zenekészítés jelentette.
Az érdeklődés és a szenvedély vezetett az úton, nem pedig a nemek aránya.
Hiszek abban, hogy ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll, nemtől vagy bármilyen más tényezőtől függetlenül. Az a fontos, hogy a boldogságot és az önmegvalósítást mindenki olyan területen találja meg, amely a leginkább érdekli.
– Te szakmaként tekintesz rá?
– Teljes mértékben, hiszen a lemezlovasság mellett producerkedéssel is aktívan foglalkozom, tehát saját zenéket készítek. Ezek együtt alkotják a zenei világomat, és ezeknek a területeknek az ötvözése teszi lehetővé, hogy a zeneiparban kifejezzem magam, és kiemelkedő eredményeket érjek el. Ezért
elengedhetetlen, hogy ne csupán hobbiként tekintsek rá, hanem hivatásként, amelyben folyamatosan kell fejlődni és kitartóan dolgozni.
A szakmai hozzáállás és elkötelezettség abban segít, hogy folyamatosan képezzem magam és új kihívásokat állítsak magam elé, hogy mind a lemezlovas, mind pedig a producer szerepkörben kibontakozzak és sikeresen érvényesüljek.
– Milyen kihívásokkal szembesül egy nő ezen a pályán?
– Nőként ebben a szakmában néha többet kell bizonyítani. Mivel a zeneiparban és a lemezlovasok között általában a férfiak dominálnak, gyakran előfordul, hogy egy nőnek többet kell tennie azért, hogy elismerést és tiszteletet kapjon. Ez olyan kihívás, amely az elszántságomat és a kitartásomat erősíti, motivál, hogy jobban teljesítsek, és megmutassam, hogy a tehetség és a szakmai hozzáértés terén a nemek között nincs különbség. Az iparágban való megmaradás nehézségei mindenkit érinthetnek. Úgy gondolom, ha valakiben megvan a kellő szenvedély a zene iránt, és szeretne fejlődni, akkor sikeres lehet. Persze, ezek mellett az is fontos, hogy a gyakorlásba és tanulásba rengeteg időt fektessen.
– Hogyan tudod kezelni a pasik kritikáját? Van ilyen?
– Ha valaki szakmabeli és egyenlő félként kezel, akkor szívesen fogadom a véleményét, akkor is, ha kritikát fogalmaz meg, mert hiszem, hogy ezekből tanulhatok. A visszajelzések segítenek, hogy fejlődhessek és a képességeimet tökéletesíthessem. Ha olyan „okoskodik”, akinek a szakmaisága kimerül annyiban, hogy eljár bulizni, annak a véleményét nem tartom relevánsnak.
A zenésztársaim partnerként tekintenek rám, így sokszor kaptam olyan nyers megjegyzéseket, amelyeket a mellettem lévő férfi lemezlovasnak ugyanúgy mondtak volna.
Ezt megtanultam kezelni, mivel szerintem ezek a megjegyzések valójában arról árulkodnak, hogy nem tesznek különbséget senki között. Inkább építő jellegű észrevételek ezek. Ritkán éreztem azt, hogy ezek rosszindulatból fakadnának. A körülöttem lévők segítőkészek voltak, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy magabiztosan tudjak kibontakozni.
– A férfiak hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy egy nő váltja őket a pultban?
– Érdeklődéssel és kíváncsisággal fogadnak. Gyakran látom az arcukon az elismerő pillantásokat, amelyek azt sugallják, hogy valami különlegesre számítanak. Ahogy a tekintetek rám szegeződnek, a meglepettség néha észrevehető, de ez inkább kíváncsiságból, mintsem szkepticizmusból fakad. Ilyenkor kapok erőt és önbizalmat, és
az hajt, hogy megmutassam, mire vagyok képes a pultban, és, hogy a közönségnek átadhassam azt az élményt, amelyre várnak.
A női jelenlét egyre inkább elfogadottá válik. Büszke vagyok arra, hogy részese lehetek ennek a változásnak, ebben a dinamikus és inspiráló szakmában.
– Voltak azért érdekes helyzeteid?
– Egyik fellépésem előtt meghallottam, amint a hangosítók éppen arról beszélgetnek, hogy hol van már a lemezlovas, mikor érkezik már. Amikor mondtam nekik, hogy én vagyok az, akit várnak, azt hitték, viccelek. Nevettem a helyzet abszurditásán, és határozottabban megismételtem, amit azelőtt mondtam. Az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek.
– Szerinted mi a jó zene titka? Számodra mi a jó zene?
– Nehéz lenne konkrétan meghatározni, de a legfontosabb az, hogy valamilyen érzést váltson ki. A zenehallgatás és készítés rendkívül személyes és szubjektív élmény, ugyanaz a dal mindenkiből más érzelmi reakciót vált ki. Ha fesztiválról vagy buliról beszélünk, abban a kontextusban az a „jó zene”, ami a közönséget táncra perdíti és magával ragadja, amely képes az energiát felszabadítani, az embereket az ütemekkel és a hangokkal összekapcsolni. Az ilyen zenék fokozzák a hangulatot és emlékezetessé teszik az élményt.
Az elektronikus műfajban nem az a lényeg, hogy egyik számot játsszuk a másik után. A fellépés során történetet is mesélünk, és akkor végeztük jól a dolgunkat, ha a sztori másokat is képes magával ragadni.
Számomra a jó zene nem csupán hangok és ritmusok összessége, hanem mélyebb érzelmi utazás, és olyan, mintha képzeletbeli világba repülnék. A jól megalkotott elektronikus zenei darab sokféle textúra és dinamika felhasználásával képes egyedi hangulatot teremteni, átadni a lemezlovas gondolatait és inspirációját, miközben lehetőséget ad a hallgatónak arra, hogy a saját érzelmi interpretációját létrehozza.
– Van példaképed?
– Nincs konkrét személy. Inkább a saját sikereimből és elért eredményeimből merítek erőt, emellett a visszajelzésekből is táplálkozom. Vannak olyan emberek, akik motiválnak és inspirálnak, de igyekszem elsősorban saját magamnak megfelelni. Az önismeret és az önfejlesztés kiemelten fontos, ezek azok az eszközök, amelyek segítenek abban, hogy a céljaimat elérjem.
– Miben tud egy lemezlovas kiemelkedni? Hát egy női lemezlovas?
– Két fontos dolgot említenék meg, ami segít kiemelkedni: az első az, hogy saját zenéket, remixeket készítsen, ezáltal a fellépéseibe egyediséget és személyes stílust vihet, ami jobban felkeltheti a közönség figyelmét. Ez lehetőséget ad a lemezlovasnak arra is, hogy kitűnjön a többi DJ közül. Aki pedig nem szeretne a produceri szakmában elmélyülni, annak rendkívül fontos, hogy a zenéket körültekintően válogassa, olyan dalokat szelektáljon, amelyek az adott helyszín és közönség ízlésének megfelelnek. A legjobb hangulat megteremtése széleskörű zenei ismereteket igényel.
– Szerinted egy nőnek be kell fejeznie ezt a pályát, ha családot alapít? Vagy meddig folytatható ez a szakma?
– Nem kell befejeznie a pályát, de nyilván a család fog előtérbe kerülni. Ilyenkor a szakmai életet úgy kell kialakítani, hogy az a családi élettel és a személyes kötelezettségekkel összhangban legyen.
Egy nőnek ugyanúgy lehetősége van arra, hogy a lemezlovas szakmában sikeres legyen, mint bármely más területen, és a családalapítás nem feltétlenül jelenti a karrier végét.
Személyfüggő, hogy ki meddig folytatja, vannak, akik egészen sokáig hűek maradnak és a zenei karrierjüket akár család mellett is fenntartják. Vannak olyanok is, akiknek idővel más lesz a prioritás.
– Mi a legnagyobb álmod?
– Az, hogy a fellépéseimen csak a saját zenéimet játsszam. Jó érzés lenne látni azt, hogy a történet, amit a saját zenéim által másoknak mesélek, a tapasztalásaimon, az élményeimen keresztül kapcsolódik a közönséghez. Ez olyan egyedi élmény lenne, amelyet közösen teremtettünk. A közönségben azok az érzések és gondolatok öltenének testet, amelyek az én inspirációimat tükrözik. A saját valóságomat kapnám vissza mások által értelmezve, így megírva a történetet, amelyet közösen alkottunk.
