– Vannak az életedben meghatározó női alakok?
– Több is. A legmeghatározóbb a feleségem, és van két lányom az első házasságomból. Én az a fajta székely férfi vagyok, aki nem azt vallja, hogy a székely pasas a teremtés koronája, hanem azt, hogy a felesége a másik fele, akivel boldog házasságban él.
– És ez lenne a titok, hogy valaki elismerje egyenlő társnak a mellette élő embert?
– Harcművészet-oktató vagyok, karatét és kendót oktatok 42 éve. Az oktatás során lehetőségem és alkalmam adódott jobban megismerni a hölgyeket, azt, hogy hogyan is működnek. A székely férfi azt hiszi, hogy ő a teremtés koronája, és ő attól férfi, hogy belevágja a bicskát a mestergerendába. Számára az asszony a szolga. Sajnos azt látom, hogy a férfiakat nem is igazán érdekli, hogy a nők hogyan működnek, ezért sok házasságban eléggé gyatra a felek közötti harmónia, ezért van olyan sok tönkrement házasság, depressziós ember. A nők megismerése óriási meglepetést tartogatott számomra. A feleségem ösztönzésére, körülbelül húsz évvel ezelőtt indítottam egy, karategyakorlatokkal megtűzdelt, kondicionáló tornát, vegyes csoport volt, és mivel
én egész életemben profi sportoló voltam, az óráim sem voltak átlagosak, azaz megfeszített volt a tempó. És egyszer csak azt vettem észre, hogy szép lassan az összes pasi kihullt, feladták. A nők harcosok, ha „belehaltak” is megcsinálták a gyakorlatsorokat.
Azt is el kell ismernünk, hogy a nők egymás között rettenetes „rosszak", nem rosszindulatúak, bár akad olyan is, de készek mindent beleadni, hogy egy közösségen belül – gondolok például az óráimra – megmutassák, hogy jobbak, mint a másik. Olyan kemény harcosok, hogy mi, férfiak – és nem vagyok feminista – a nyomukban sem járunk. Azt most már megtapasztaltam, hogy ha egy nő valamit bevesz a fejébe, azt tűzön-vízen keresztül kivitelezi, pasival, vagy nélküle. Ha egy férfi nem tudja értékelni a nőt, nem tud vele együttműködni, nem tartja egyenlő partnernek, akkor csak fejjel megy a falnak.
– Üdítő ezt hallani egy férfitól…
– Ezt teljesen őszintén mondom. Nagyon sok ember szeret engem, nagyon sok ember utál, mert simán tükröt állítok eléjük. Nagyon egyenes vagyok. Van nekünk egy mondásunk a kendóban, hogy ha a szív egyenes, akkor a kard egyenes, tehát akkor nagyon erős a kardod is. Bár nem vagyok udvarlós típus, nekem jó kapcsolataim vannak általában a nőkkel, szeretek kedves lenni hozzájuk, egyébként is így juthatunk el egy hölgy szívéhez, lelkéhez.
Mivel a férfiak nagyon el vannak a külsőségekkel és magukkal foglalva, nem jut idejük értékelni a nőket. Ez nem vezet jóra.
És gondoljunk bele abba is, hogy egy nő gyereket szül, összetartja a családot, fenntartja magát, megtervezi a család mindennapjait, jövőjét, mindent lenyel, tálal, gondoskodik, irányít, és mindezt sokkal jobban tudja, mint a férfiak. Hatalmas erő lakozik benne.
– Igazából utat mutatsz, hogy hogyan kellene viszonyulni a nőkhöz, de ugyanakkor embertársainkhoz is.
– Hiszem, hogy társ nélkül az élet nem ér semmit. Megtapasztaltam azt is, amikor egy nem sikerült házasságnak véget vetettem, és utána hat évig egyedül éltem, napközben a gyermekeimet neveltem. Egyedül lenni nagyon kényelmes, nem kell megfelelni senkinek, bármikor bármit csinálhatsz. Nagyon jó volt, de szerencsém volt, hogy Dalmát, a második feleségemet megismertem, és az is hatalmas szerencse, hogy még a hobbink, a túramotorozás is egyezik. Ő is elkezdett foglalkozni harcművészettel, magáért is, de azért is, hogy a kedvemben járjon, és hát ez is benne van egy nőben, hogy a kedvedben akar járni, és ezt tudni kell fogadni. Úgy érzem, hogy
annál nagyobb boldogságom nekem nincsen, mint amikor az örömömet is meg tudom vele osztani, és rengeteg közös élményünk van.
A túráim körülbelül 80 százalékát egyedül csinálom, fent vagyok minden nap a hegy tetején, csodálom a természetet, de mégsem olyan, mint amikor ő is velem van. Nélküle nincs meg a zamata ezeknek a túráknak. Mondták a férfi ismerőseim, most már, hogy a feleségem is motorozik, nem tudok majd megszabadulni tőle. De ki akar megszabadulni tőle? Én szeretem őt. És lassan ezek az ismerőseim is rájöttek, hogy valamit csak tud az öreg – mármint én –, és ők is vettek túramotort a feleségeiknek, és együtt túrázunk.
– Más sportágaktól eltérően, nálatok nem ritka, hogy edzéseken, versenyeken női-férfi párbaj is zajlik. Másként viszonyulsz egy női ellenfélhez, mint egy férfihez?
– Ez egy nagyon-nagyon furcsa helyzet. Sokszor volt alkalmam szabad harcra, vagy közös gyakorlásra hölgyekkel. Ez egy sakkjáték, csak karddal a kézben. Tavaly októberben voltam Magyarországon egy nemzetközi, korosztályos kendó versenyen, ahol a csoportomból továbbjutva, a következő ellenfelem egy japán hölgy volt. Ott vagyok én, egy kilencven kilós pasi, és egy ötven kilós hölgy, aki olyan gyors, hogy nem tudod követni. Nyilván,
itt nem a fizikai erő dominál, hanem a gyorsaság, az ügyesség, az ész, a szív, a stratégia és a képzettség. Fantasztikus volt, amint egymásnak feszültek a női és férfi energiák.
Ez már egy nagyon intim kapcsolat. Igenis tisztelettel állunk egymással szemben, de mégis keményen, mert ha legyőz, szégyenben maradsz.
– És ki győzött?
– Én, de nagyon kemény küzdelem árán. De olyan is volt, amikor a női ellenfél legyőzött. Az is egy élmény. A kendó arról szól, hogy a partner segítségével keressük saját hiányosságunkat. Amikor megküzdünk, akkor a legnagyobb tisztelettel vagyok a partnerrel szemben, azért, mert ő fölajánlja legjobb tudását, idejét, energiáját azért, hogy én is fejlődhessek. Én ugyanezt teszem. Tulajdonképpen a gyakorlás által a test-lélek-szellem harmóniájára törekszünk, de az egésznek a lényege az, hogy a tudati szintünket magasabbra emeljük.
– Ha ennyire nyitott szívvel és megbecsüléssel fordulsz a nők felé, feltételezem, számodra nem ördögtől való a házimunka sem…
– Jaj, hogy fognak utálni a pasik! Imádok mosogatni, és nem viccelek. És én egy székely pasi vagyok. Nálunk nincs olyan, hogy ez a munka női, amaz meg férfi. Amihez technikai tudás, férfierő kell, az az én dolgom, és én azt elvégzem. Ez nem jelenti azt, hogy a feleségem nem vág fát, ha szükség van rá, megteszi.
A legtöbb pasi azt gondolja, hogy a bevásárlás, a főzés, női munka. Nem, egyáltalán nem az.
Nálunk olyan értelemben van munkamegosztás, hogy mindenki mindenkinek segít.
– Kimondottan a sport hozta a te életedbe ezt a nagyon elfogadó és nyitott szellemiséget, vagy ezt tapasztaltad otthon is?
– Nem, határozottan nem otthonról hozom. A harcművészet érdeme. Évekig profi jégkorongozó voltam, annak minden bunkóságával, aztán jött egy 180 fokos fordulat az életemben, amikor megismertem a karatét. 24 évesen hagytam abba a hokit, az ország egyik legjobb hátvédjeként, óriási fizetéssel, de nekem elegem lett abból a világból. Találkoztam a karatéval, és éreztem az energiát, ami engem vonzott. Többször voltam Japánban is, és lassan ez lett az életformám. 43-ik éve egy olyan nap nem telt el, hogy ne foglalkozzak a kendóval.
Minden reggel kimegyek a hegy tetejére, viszem a kutyámat, megcsinálom az edzésemet. A karate, a kendó nem az egónk kielégítését szolgálja, ezt önmagunk legyőzésére csináljuk.
Azt mondják, a harcművészet a köszönéssel kezdődik, és a köszönéssel fejeződik be. A kettő között zajlik. Ha ez nincsen meg, akkor az sima bunyó. Erről szól, az egymás tiszteletéről. Ha nem tudod kinyitni a szívedet, nem tudod a partnerben becsülni azt, ami benne van, legyen az nő, vagy férfi.
