• Fotó: Wanderer Studio/Kóbori Erika
Rózsaszín tüllszoknyában érkezik. Csupa nő. Pedig gyakran megesik, hogy egy-egy építkezésnél sáros bakancsban tapicskol. Mivel foglalkozik egy geotechnikus? Szemében a munkájukat szerető emberek csillogásával válaszol. „Mielőtt elindul egy építkezés, az első lépések egyike a geotechnikai tanulmány, ami három részből áll. Egyrészt terepszemléből, ahol megnézzük a morfológiát, vagyis, hogy milyen a helyszín (folyóparton vagy éppen dombon van, mennyire stabil, stb.), és elvégzünk egy vagy akár több fúrást. A mi cégünk kicsi, úgyhogy
mi kézi fúróval dolgozunk. Na, ez a legmocskosabb része a munkánknak”
– avat be a mocskos részletekbe, indulásból.
– Te is fúrsz?
– Nem. Az tényleg nagyon kemény fizikai munka. A fúrószáraink egy- és kétméteresek, minden méter után fel kell húzni a fúrószárat a mintával, és visszatenni egy másikat egy toldószárral, a következő méter megfúrásához. Ezt követi a labormunka, amit szintén nem neveznék tisztának. A fúrásból kapott minták elemzése, vizsgálata történik itt (szemeloszlás, nedvességtartalom, plasztikus index, porozitás, duzzadás, stb.).
– Ezt hogyan képzeljük el? Például a plasztikus indexet…
– Az anyag folyási és sodrási határainak különbsége adja a plasztikus indexet. Azokat a nedvességtartalmakat keressük, amelyeknél a talaj se nem törik, se nem folyik, tehát plasztikus, nem szenved el maradandó alakváltozást. Edénykében kikeverünk a mintából egy masszát, amit majd egy Casagrande kupába helyezünk a folyási határ meghatározásához. Ugyanakkor a sodrási határnál azt nézzük, mikor jelennek meg az első repedések az általunk kisodort kis „hernyóknál” – mi csak így hívjuk őket.
Casagrande készülék • Fotó: Biró Edina archívuma
– Egy fúrásánál többféle talajtípus is előkerülhet?
– Igen. Előfordul, hogy egy fúrásban többféle réteg jelenik meg. Mindegyiket külön megvizsgáljuk. Ezt követően jön az irodai munka. Ha a terepszemlét mondtam a legmocskosabbnak, akkor ez a tisztább része a munkánknak. Kiértékeljük az eredményeket, és elkészül a tanulmány.
– Mihez kell geotechnikai tanulmány?
– Szinte minden építkezéshez, de nem csak épülethez, hanem akkor is, ha egy villanyoszlopot állítanának fel, gáz- vagy villanyvezetéket helyeznek a föld alá, valamint utak és hidak építéséhez is. Nem minden esetben az alapozásra kell gondolni, például vezetékeknél nem mindegy, hogy egy kivitelező mivel találkozik egy ásás során: agyaggal, homokkal, sziklával. A mi szakterületünk az, hogy a földminták bizonyos paramétereit meghatározzuk, és ebből majd a tervező tovább dolgozik. A geotechnikai tanulmány fontos szerepet játszik a tervezés optimalizálásában. Sajnos mifelénk a megrendelők hajlamosak a „papírmunkán” spórolni, de itt nem csak a geotechnikai tanulmányra gondolok, hanem például a tervezésre is. Véleményem szerint helytelen a hozzáállás, mert
egy építkezés költségének nagyon pici százaléka ez a kiadás, ám ha megspóroljuk, ráfizetéses is lehet.
– Látom én ennek a nőies oldalát is a laborban meg az irodai munkánál, de terepen, építkezéseknél meg kell küzdeni a férfi munkaerővel az elfogadásért és figyelemért?
– Főként amikor rózsaszín tüllszoknyában jelenek meg, mint most (nevet). Mást várnak egy geológustól. Például amikor kimegyünk fázisra (ez az építkezési folyamatnak az a része, amikor kiássák az alapot, és megnézzük, hogy minden rendben van-e), és ott találkozom idősebb férfi mérnökökkel. Na, ott szoktak érdekes helyzetek kialakulni. Szóval előfordul ilyen, de kevés.
– Hogyan kerültél erre a pályára?
– Mindig a földrajz állt a legközelebb hozzám, a kedvenc tantárgyam volt. Ha másnap nem is volt földrajzóránk, én úgy is megtanultam a leckét. Imádom a természetet, a hegyeket, szeretek kint lenni, kirándulni, túrázni. Talán jobban szeretek a hegyen lenni, mint a tengerparton, de ha ez a kettő találkozik, az a kedvencem. Amikor végzős voltam, két opció volt a fejemben: élelmiszermérnök leszek (nem is értem, miért) vagy geológus. Végül csak a geológiára felvételiztem, geológusmérnöknek tanultam.
– És tudtad, hogy mi leszel, hol fogsz majd elhelyezkedni egyetem után?
– Nagyon sok ága van a geológiának, és amiként sok diák, aki szakágat keres, én sem tudtam, hogy egy-egy szak elvégzése után hol lehet majd elhelyezkedni. Én az egyetemen inkább az ásványtant szerettem, meg a kőzettant. De dolgozzak bányában? Ott van még a paleontológia, ahol a fosszíliákat (ősmaradványok, ősleletek) tanulmányozzák, mi csak dögöknek hívtuk. Ez annyira nem érdekelt. De
lehetsz vulkanológus, borvízkutató, hidrogeológus, dolgozhatsz ásványtani múzeumban, foglalkozhatsz drágakövekkel,
talán az utóbbinak örülnék a legjobban. Szóval, sok-sok ága van. Én végül geotechnikus lettem.
– Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
– Én szeretem ezt csinálni, élvezem. Talán a laborfolyamat a kedvencem. Mintákkal dolgozni, figyelni, melyik hogyan viselkedik. De az is nagyon jó, hogy vannak időnként komolyabb munkák, nagyobb kihívások, például meredekebb a helyszín, vagy éppen tőzeg van. Egy család, ha építkezésre szánja el magát, érzelmileg lehet, hogy nagyon kötődik egy helyhez, telekhez, és nehéz azt mondani, hogy felejtsék el, nem éri meg. Inkább az a feladatom, hogy megfelelő tanulmányt készítsek, és a statikus segítségével a legjobb módját találják meg annak, hogyan építkezzenek oda. Mert bárhová lehet építeni, csak pénz kell hozzá.
• Fotó: Wanderer Studio/Kóbori Erika
– Mi volt az eddigi kedvenc projekted?
– Egy önkormányzat felkérésére egy gázhálózatnak volt egy 55 darabos fúrásunk. Erre nagyon büszkék vagyunk. Főként azért, mert ez még az első évben történt, ahogy saját céget alapítottunk.
Iskoláknak, templomoknak is dolgoztunk már, amik nagyon-nagyon szép munkák.
Épületbővítés esetén alapfeltárást is végzünk, rajzot és leírást készítünk az alap mélységéről, milyenségéről, állapotáról, valamint a rétegről, amire helyezték.
– Milyen készségek kellenek ehhez a munkához?
– Ami például nekem a nagyon nagy előnyömre válik, az a szervezőkészség, mert nagyon szerteágazó a munka. Van úgy, hogy egy nap az irodában indul, de közben kihívnak terepre, mert meg kell nézni az alapot. Onnan vissza a laborba, mert megszáradt már a minta, és a következő fázist el kell vele kezdeni. Sokfelé kell koncentrálni, és én szeretem jól beosztani az időt.
– Mi a nehézsége?
– Talán az, hogy küzdünk az alkatrészekkel. Próbáljuk kiszervezni a terepmunkát, nagyon jó lenne találni egy férfi csapatot, akikkel jól tudunk együtt dolgozni, és ők vinnék a terep részét. Most mi
nőként járunk alkatrészeket keresni, hegeszteni, kulcsokat keresni a gépekhez, meg ilyenek.
– Családbarát munka ez?
– Nem mondanám annak. Még nincs gyerekem, most így jónak találom. Gyerek mellett már nem vagyok biztos benne, hogy jól működne ez az összetett munkavégzés, még így sem, hogy sajátunk a cég, és tudunk szabadidőt adni magunknak, ha szeretnénk. De a férfi geológusok is többnyire külföldön dolgoznak, bányákban, hetekig ott vannak, távol a családtól, mert anyagilag így éri meg jobban. Az egyetemi tanulmányaim végén azon is gondolkodtam, hogy bányába menjek dolgozni, mert a gyergyóújfalusi andezit bányáról írtam a záróvizsga dolgozatomat, és megfordult a fejemben, hogy oda jelentkezzek, de az túl keménynek tűnt… Bár, ha pont Brazíliában élnék, és ott van pár drágakő-lelőhely, akkor lehet, hogy más szakmám lenne (nevet).
– Van olyan hely a Földön, ahová szívesen elmennél kutatni a földfelszínt?
– Tanulmányozni talán már nem, de megnézném például Izlandot, ott még nem jártam, vagy ahová még szívesen visszatérnék, az a Yellowstone Nemzeti Park, ezek gyönyörűek. Vonzanak a vulkáni tevékenységnek, gejzírek. Nekem ez nagyon különleges. Vagy például a jégbarlangok is.
A minták kiszárítva, kezdődnek a vizsgálatok • Fotó: Biró Edina archívuma
– Kiránduláson el tudod felejteni a munkád, vagy geológus szemmel figyeled a kőzeteket?
– Többnyire el tudom felejteni, de azért szoktam hazahozni mintákat. A szüleim pincéjében van egy pár kőzet. Többször megkérdezte anyum, mi legyen velük, s mivel nem adtam választ, kidekorálta velük a virágos kertjét (nevet).
– Mások mit gondolnak, mivel foglalkozol?
– Az a vicces, hogy tényleg nagyon nem tudják. Amikor az egyetemre jártam, és otthon, a szülőfalumban, Oroszhegyen kérdezték, hogy mit tanulok,
mindenki teológiát hallott a geológia helyett. S hogy még mérnöki is van belőle, azon egyenesen csodálkoztak
(nevet).
Ilyenek voltak az első reakciók. Amúgy, ha megértik, hogy geológia, akkor nagyjából beazonosítják, hogy a földdel kapcsolatos, de mivel nem annyira népszerű a geotechnika szakma, ezért nem ismerik.
– Kinek ajánlanád ezt a munkát?
– Nagyon motivált férfiaknak… De a labormunkát nőknek is. Az kicsit olyan, mint a konyhában. És aki szereti a konyhában, az lehet, hogy szereti a laborban is.
– Más területen el tudnád képzelni magad?
– Volt ötletem, hogy tanuljak esetleg műszaki rajzot, az még érdekelne. De most egyelőre édesanya szeretnék lenni. A párommal családalapítás előtt állunk, és most a gondolataim is inkább ekörül forognak. S ehhez talán egy laptopról is végezhető munka lenne a legjobb. Nem?
