• Fotó: Ashley Draper Sanchez
– Kocsis Gyöngyvérből, – akinek a nevét senki nem tudta kimondani Amerikában – lett a Gogo, majd a brand, a Gogo's Real Estate. Milyen út vezetett idáig? Hogyan lett a kislányból – aki Eddie Murphy filmeken nőtt fel, és arról álmodozott, hogy egyszer ő is eljut oda, ahol így élnek – a jelenlegi, sikeres amerikai üzletasszony?
– Utólag visszagondolva, minden olyan gyorsan történt, de amikor benne voltam, nem tűnt sem gyorsnak, sem túl könnyűnek az út, ami ide vezetett.
Tényleg nulláról kezdtem, nem ismertem a férjem baráti társaságán kívül senkit, és engem sem senki. Egyedüli kapaszkodóm a social media volt.
Azzal, hogy őszintén, nyíltan vállaltam a mindennapi életem pozitív és negatív részleteit, sok követőt szereztem magamnak. Az állandó pozitív hozzáállásom és a kitartásom meghozta gyümölcsét, mára több tízezer követőm van az Instagramon.
– Az Instagram videóid sikerének egyik kulcsa a könnyed hangnem és a humor. Ilyen a legutóbbi is, a vonzás hatalmáról. Miközben arról beszélsz, hogy volt egy olyan év, amikor kitűzted, hogy 150 000 dollárt keresel, és ez össze is jött, felteszed a kérdést: miért is nem tűztél ki többet? A fotóidra egyszerűen jó ránézni, egy mosolygós, kirobbanó energiájú embert látunk…
– Számomra nagyon fontos a jókedv, a nevetés. Az élet rövid, és élvezni kell. Meg vagyok győződve, hogy az emberek, ha megnéznek egy Insta videót, amiben van humor, a fontos üzenete mellett esetleg egy jót nevetnek is, jobban megmarad nekik, mint egy komoly hangnemű, unalmas poszt. Lehet, hogy a tudás mellett, amit átadok, ennek köszönhetem a sok követőt, ez a sikerem egyik titka.
• Fotó: Ashley Draper Sanchez
– Állítod, hogy az amerikai álom a kapcsolatok, gyökerek és pénz nélküli ember sikere az óceánon túl igenis megvalósítható. Semmi más nem kell hozzá csak önbizalom, rengeteg munka és szenvedély. Közben pedig azt sem titkolod, hogy véleményed szerint itthon ez sajnos nem így működik.
– Otthon számít, kit ismersz, milyen ismeretségi körökben forogsz, mennyi pénzed van, kinek vagy a rokona, és az, hogy van-e egyetemi végzettséged. Én itt a fent felsoroltak közül egyikkel sem rendelkeztem, az egyetemet bár elkezdtem, de nem fejeztem be, mert eljöttem.
Itt mindenkinek egyformán adottak a lehetőségek. Csak bátorság kell és akarat!
– Valahogy más minőségben figyelnek ott az emberre. Jól sejtem? Az első lökést számodra is az ottani barátok biztatása nyújtotta. Ők mondták, hogy egy rendkívül barátságos, nyitott ember vagy, aki könnyen létesít és tart fenn kapcsolatokat és neked az ingatlanbizniszben lenne a helyed. Mennyire fontosak az életedben a kapcsolatok?
– Az eladás területén minden az emberi kapcsolatokon alapszik. Minden arra épül. Még a marketing is. Mert magamat adom el, engem kell szimpatikusnak találjanak, ezáltal akarjank velem dolgozni. A legtöbb kapcsolatom online építem, s egy idő után, ha elnyerem a bizalmat, engem választanak ügynöküknek, adott esetben az én csapatom tagjai akarnak lenni. A magánéletben is igyekszem ápolni a kapcsolataimat, természetemből adódóan, társasági ember vagyok.
• Fotó: Ashley Draper Sanchez
– Milyen a viszonyod Erdéllyel?
– A lányt ki lehet vinni Erdélyből, de Erdélyt a lányból nem! Minden évben hazamegyek. Nagyon szeretem Csíkban, és hiányzik is. Eddigi életem felét ott éltem le. Szüleim, testvérem, rokonaim, gyerekkori barátaim mind ott vannak. Hiányoznak a hazai ételek, ízek, az anyu főztje, a zene, a magyar szó. Plusz a fiaim félig erdélyiek… ismerniük kell Erdélyt, de szerencsére szeretik is otthon, nagyon. Minden nyáron 4–6 hetet ott töltünk. A munkához való hozzáállásom, az erő, a lendület, ami bennem van, és amit az amerikai emberek nagy része csodál bennem, az az erdélyi származásomnak tudható be. A nevelésnek, amit otthon kaptunk. Nem lehetett piszmogni a munka mellett, komoly szabályok voltak. Emlékszem, már kisiskolás koromban, minden szombaton fel kellett kelnem, nem aludhattam délig, mert szombaton délelőtt az egész család együtt takarította ki a házat. Nem volt sem kifogás, sem kivétel ez alól. Így az elvárásaim is elég magasak a csapatomban dolgozó emberekkel szemben. Nem fogadok el magyarázkodást. Engem csak a végeredmény érdekel, hogy a munka el van-e végezve, vagy sem.
Az őszinteségemet is otthonról hoztam. Nekem ami a szívemen, az a számon.
Nem tudok köntörfalazni, hazudni vagy kedveskedni akkor is, ha valamivel nem értek egyet. Egy amerikai embernek ez nagyon fura, ugyanakkor tisztelik is ezt bennem, mert velem mindig tudják, mire számíthatnak. Az, hogy mindig őszintén és azonnal megmondom, amit gondolok, a tárgyalásaim során is nagyon jól jött, az itteni tárgyaló feleket sokszor lesokkolom, és ezáltal lépéselőnyre teszek szert. Úgy érzem mi, erdélyiek szavakkal könnyebben harcolunk, mint más nemzetiség. Mások kedvesek, és inkább hazudnak, minthogy a szemedbe kelljen megmondják az igazat, ami fáj. Nekünk meg valamiért az könnyen jön. Így voltunk nevelve, nem köntörfalazunk.
– Aki mindenét hátrahagyja, és egy másik kontinensen kezd új életet, abban elkerülhetetlenül mindig meglesz a vágy, hogy bebizonyítsa: megérte?
– Azt, hogy mindenemet otthon hagytam, nem mondhatnám. Egy nagy utazó bőrönddel érkeztem az Egyesült Államokba, de abba nagyjából bele is fértek a személyes holmijaim. Maradjunk annyiban, hogy mindenkit otthon hagytam. Így nincs lehetőségem az ünnepeket, családtagok születésnapjait, karácsonyt, húsvétot nagy családi körben megünnepelni. Talán ez a legnehezebb, és ez ad nagyon nagy motivációt arra, hogy megvalósítsam az amerikai álmomat, magas életszínvonalat biztosítsak magam és családom számára. Magamnak bizonyítva ezáltal, hogy megérte az áldozatot.
• Fotó: Ashley Draper Sanchez
– Képzéseket tartasz, oktató videóid jó összegekért kelnek el az interneten, motivációs trénerként is rendkívül népszerű vagy. Mikor jöttél rá, hogy pozitívan tudsz hatni az emberekre, és hogy ki kell használnod az online világ nyújtotta lehetőségeket?
– Hát megint a szám jön szóba. Nekem ami a szívemen, az a számon, s mivel ez nem mindennapi dolog, így nagyon sok követőm lett. Mert kimondom, amit ők is ki szeretnének mondani, de ők valamiért nem merik. Nekem a szűrőm elromlott, vagy soha nem is volt.
Nagyon sok előadásra jártam, hogy tanuljak az agy erejéről, az akaraterőnkről, a képzelőerőről. Nagyon sok könyvet olvastam.
Nagyon sok sötét lelki órát töltöttem el saját magammal, hogy megtanuljam, ki vagyok, miért vagyok ezen a földön, mit hozok én ehhez az élethez. S az a célom, hogy felébresszek mindenkit, aki csak úgy „éldegél”, hogy ÉLJEN!!!
– Kitől tanultál a legtöbbet?
– Tony Robbins, Oprah, Dr. Wayne Dyer-The secret, Napoleon Hill- Think and grow rich és Outwhitting the Devil. Ezek a legfontosabbak, amik elsőre eszembe jutnak, na meg a Jóisten, ő a legfontosabb. Tony Robins és Oprah a tudásukkal érték el, amit elértek, annak köszönhetik, hogy idáig eljutottak. Minél kevesebbet tudsz, annál kevesebbet érsz el, minél többet tudsz, annál többet. Így a tanulásnak soha nincs vége, elérek egy célt, tűzöm ki a következőt. A Tony Robins képzésekben az a különleges, hogy elmész egyik évben, amikor az életednek egy bizonyos pontján, egy bizonyos szinten vagy, de mondjuk pár év múlva, ha ismét elmész, már másképp értelmezed a képzését, mert más szinten vagy, más problémákkal. De a tanulást, olvasást soha nem szabad abbahagyni. Nem a szakképesítésre gondolok, hanem a szellemi fejlődésünkre.
Angolul úgy mondják, a sikernek 90 százaléka azon a 10 centin múlik a két fülünk között. „The six inches between your ears.” Vagyis az agyon és a tudáson.
Ezért kell folyamatosan az agyunkat fejleszteni. Az ember legtöbb esetben azért nem sikeres, mert fél, és azért fél, mert nem tud eleget. A Tony Robins előadások pontosan erre jók, hogy leküzdjük a félelmeinket, és merjünk lépni, merjük a gondolatainkat tettekbe fordítani, valósítsuk meg az álmainkat. Ne féljünk cselekedni, ne féljünk attól, hogy mi van, ha nem sikerül. Bízni kell abban, hogy a gondolat nem véletlenül született meg a mi fejünkben, a Jóisten tudja, kinek mit ad, kit merre vezet. Úgyhogy nem kell félni, csak cselekedni!
• Fotó: Ashley Draper Sanchez
– Amerikai szokás szerint – az amerikai emberek kedvükre költöznek bármikor akár az ország másik végébe is, ha a lehetőségek úgy kívánják – ti is nemrég költöztetek Michiganből a napsugaras Floridába. Hogyan telik ott egy napod? Mi az, ami feltölti az energiatartalékaidat?
– Otthon megszoktuk, hogy van négy évszak, és télen hat hónapig hideg van, és semmi sincs, amit csinálni, csak várjuk a tavaszt. Itt a Covid alatt rájöttünk, hogy a tengerparton sokkal jobban lehet covidolni. Szóval eljöttünk ide. S rájöttünk arra is, hogy télen a 25–30 fok sokkal kellemesebb mint a –25. Ugyanakkor az egyik barátunk azt mondta, „nem vagytok fák, miért nem költöztök el Michiganből?” Milyen igaza volt.
– Ha csupán három tanácsot adhatnál fiatal, kezdő vállalkozóknak, melyek lennének azok?
– Az egyik kedvenc mondásom: „Ha nem építed a saját álmaidat, valaki alkalmazni fog, hogy építsd az övét.” Soha ne fogadd el a „nem”-et! Nekem nincs a „nem” benne a szótáramban. Nem létezik lehetetlen. Addig megyek, addig intézkedek, amíg a nemből igen lesz. Vagy addig kérdem, hogy megunják, s IGEN-t mondanak. A másik mondásom, hogy
annyit keresel óránként, amennyit te hozzá teszel ahhoz az órához.
Minél okosabb vagy, annál több lesz ez az érték, és annál nehezebb téged lecserélni. A legjobb befektetés önmagunk képzése, a folyamatos fejlődés. Én mindig tanulok, mindig olvasok, ez egy végtelen folyamat. Minél többet tudsz, annál több lehetőséged adódik az életben.
korábban írtuk
Riviére Zsuzsi pszichológus, sámán – Ősi gyógymódok nyomában
Klinikai szakpszichológusként és pszichoterapeutaként dolgozott magánpraxisban Kolozsváron, majd hét évvel ezelőtt egy éles váltással a perui őslakosok gyógymódjára váltott, és a felső amazóniai őserdőbe költözött Riviére Zsuzsi. Itt ismerte meg férjét, Yann Riviére sámánt, akivel együtt vezetik az állami engedéllyel működő, tradicionális gyógyító központjukat, az Oka Wasit. Itt avatják be – a shipibo indiánok hagyományát követve – a növényi gyógyítók csodás világába azokat, akik erre hívást éreznek. (Ci
