– Ha jól tudom, mindig is érdekeltek az ősi gyógymódok és természetszerető, folyton tanulni vágyó szakemberként nem hagyhattad ki ezt a lehetőséget.
– Pszichoterapeutaként az érdekelt, hogy egy valóban hatékony módszert találjak, és azt láttam, hogy a modern, nyugati pszichoterápia hiányosságokkal küzd, és gyakran nem tudja átbillenteni az embereket az igazi önmegértés irányába. Az ayahuascával (egy amazóniai növényi készítmény, amelyet vallási és sámánisztikus célokra használnak ősi idők óta – szerk. megj.) meg pont azt láttam, hogy létezik egy olyan élményszerű beavatás a minták és az összefüggések felismerése, aminek köszönhetően a legtöbb esetben radikális változás állhat be azáltal, hogy az ember tényleg felismeri azt, hogy miért alakultak ki bizonyos problémái. Emellett látja azt is, hogy milyen lépéseket kell megtennie annak érdekében, hogy ezeket a problémákat orvosolja. Ha pedig ez egy ősi gyógymód, ami a természetből fakad, és a természettel szoros összefüggésben hozza meg az eredményeit, akkor annál inkább érdekelt, és elkezdtem tanulni ebben a hagyományban dolgozni. Ugyanakkor a pszichológusi tapasztalatom hidat képez a mi világunk és az ősi hagyomány között.
– Peruban, tanulás és munka közben ért utol a szerelem. Hogyan telnek a mindennapjai egy marosvásárhelyi származású pszichoterapeutának és egy francia-kolumbiai sámánnak az amazóniai őserdőben? A nem mindennapi érzelmi és mentális szinteken túl van úgy, hogy leültök, és bekapcsoljátok a Netflixet?
– A munkánk rengeteg odafigyelést igényel. Egyszerre 2–3 hónapot dolgozunk szünet nélkül, ami azt jelenti, hogy terápiás központunkban látjuk el vendégeinket, akikkel éjjel-nappal együtt vagyunk, és követjük a folyamataikat. Ez egyrészt nagy felelősséggel jár, fárasztó, a munkaidő alatt szinte semmi időnk nincs egymásra, magánéletünket félretéve igyekszünk maximálisan jelen lenni a többiekkel.
Ezért, ha befejezünk pár hónap elvonulást, a kettesben töltött idő a legfontosabb. Mivel a munkánk alatt nemcsak a vendégeink, hanem mi is egy speciális diétát követünk, a szabadság azt jelenti, hogy végre ehetjük a kedvenc ételeinket, utazunk, amikor lehetőségünk van rá, és az olvasás mellett persze, pár sorozat is terítékre kerül.
– Ayahuasca szertartáson vehet részt, aki felkeres benneteket a perui központotokban. Miben tudtok segíteni azoknak, akik úgy érzik, hogy a hagyományos pszichoterápiás módszerek nem működnek számukra?
– Elvonulásaink kéthetesek, de szükség esetén lehet egy hónapra vagy hat hétre is jönni hozzánk. Csak azokat fogadjuk, akik konkrét szándékkal készülnek, elkezdték már az önismeret útját járni, és az is kulcsfontosságú, hogy a résztvevő egészséges legyen fizikailag és mentálisan egyaránt, sőt, a családjában se forduljon elő súlyos pszichés zavar, mint például skizofrénia vagy bipoláris zavar.
Sokan jönnek hozzánk, akik már évek óta járnak pszichoterápiás kezelésekre, vagy spirituális gyógy-módszerekkel próbálkoznak, és úgy érzik, hogy még mindig van elakadás az életükben. Ez legtöbbször depresszió, szorongás, önbizalomhiány formájában akadályozza a boldogságuk megélését. Munkánk által segítünk feltárni a problémák gyökereit, amelyek legtöbbször visszavezethetők a kisgyerekkorba, és az ayahuasca hatása alatt felszínre törnek. Ilyenkor vezetett körülmények között lehet szembesülni a traumákkal és azok érzelmi vonatkozásaival. Ezt a nehéz, élményszerű folyamatot megkönnyebbülés követi, hiszen amivel szembenézünk, az a későbbiekben egyre kevésbé fog újra kopogtatni, hogy vegyük észre az üzenetét.
– Bárkit fogadtok?
– Azokat, akik pusztán kíváncsiságból próbálnák ki az ayahuascát, nem fogadjuk, mert nem biztos, hogy fel vannak készülve arra, amivel ez a kezelés jár. Azelőtt, hogy valaki eljönne hozzánk, már otthon el kell kezdenie egy szigorú diétát, amelyet itt nálunk és az elvonulás után is egy ideig folytatnia kell. Egy másik fontos aspektusa egy ilyen folyamatnak az integráció, hiszen az itt kapott információkat gyakorlatba kell ültetni otthon, a mindennapokban. Az igazi változás ezáltal történik meg. Sem a növények, sem a sámánok nem fogják helyettünk megtenni a változásokhoz szükséges lépéseket. Segíthetnek tisztán látni, hogy mi értelme van az életünknek, és hogy mit kell tennünk a világban, de nem fogják helyettünk megcsinálni.
– Hogyan működik az ayahuasca? Az elmúlt években divat lett kipróbálni, vagy legalábbis vágyni rá, de azért tegyük helyre a tévhiteket: egyáltalán nem javallott a szakemberi irányítás nélküli használata.
– Az ayahuasca egyrészt befolyásolja az agy biokémiáját, valamint túlaktiválja az agy különböző részeit, ahonnan előugrik egy csomó emlék, traumagyökér, az a bizonyos árnyékoldal, amelyet fel kell dolgozni. A folyamat éppen emiatt nagyon intenzív és félelmetes is lehet, rengeteg testi tünet, rosszullét kíséri a mentális és a pszichés folyamatokat. Szerintem nincs sok értelme profi felügyelet nélkül próbálkozni azzal az elvárással, hogy eredményes is legyen. A sámán tudja, hogyan vezesse a résztvevők folyamatait ezekben a nehéz pillanatokban, és nekünk, nyugatiaknak szükségünk van pszichoterápiás segítségre is, hogy meg tudjuk érteni, mi is történik velünk, mit tanulhatunk abból, amin keresztülmegyünk, vagy amit a növények üzennek nekünk. Csak így sikerülhet új mintázatokat, új útvonalakat létrehozni, amelynek köszönhetően az ember elkezd másként reagálni egy-egy triggerre, ami régen félelmet vagy fájdalmat okozott neki.
– A shipibó indiánok nemcsak a növényvilágot hívják segítségül, hanem hangokkal, énekekkel is gyógyítanak. Te kitől tanultad ezeket?
– Úgy kell ezt elképzelni, hogy a mesternövények az eszközök a gyógyításban, és a gyógyító énekek (ikarók) által jutnak el ezek a gyógyító energiák a résztvevők energetikai struktúrájába. Ezt sokan energetikai sebészetnek is nevezik, a szertartások alatt sokszor érzik vagy akár látják is a résztvevők a látomásaikban, amint bizonyos részeik újrakalibrálódnak. Az ikarók által helyreállítjuk az egyensúlyt ott, ahol ez fel van borulva. Amikor transzállapotban énekelünk, először megérkezik egy dallam, majd a dallamra shipibo nyelven azok a szavak és fogalmak, amelyek befolyást gyakorolnak a résztvevő energiamezejében, testében, elméjében, érzelmeiben, az adott pillanatban. Tehát ezek nem előre megtanult énekek, hanem improvizatív jellegűek. Hosszú évek tapasztalata kell ahhoz, hogy kialakuljon az a tudás, amivel dolgozni lehet, és elengedhetetlen a mester, akitől tanul az ember. Szerencsésnek mondhatom magam, mert – bár számos shipibo mestertől tanultam, a férjem az első számú mesterem, ő az, aki hosszú ideig élt teljesen elszigetelve a shipibo közösségben, és ma mintegy hidat képez egy ősi sámáni kultúra és a mienk között. Ismerjük a modern ember problémáit, és úgy tudjuk alkalmazni az ősi tudást, hogy pontosan ezeket a problémákat célozzák meg.
– Nőként milyen az élet az őserdőben?
– A dzsungel tényleg vad környezet, mindenre figyelni kell, soha nem szűnhetünk meg ébernek lenni. Olyan itt nálunk, mint egy tanyán, nincs meleg víz, és áram is csak pár éve van, napelemeinknek köszönhetően. Szóval nincsenek luxuskörülmények, de cserébe fantasztikus növényekkel, fákkal vagyunk körülvéve, szinte minden nap találkozom majmokkal, kolibrikkel, tukánokkal, papagájokkal.
És a tény, hogy ezen a helyen tudom folytatni a hivatásomat, szolgálatban lehetek, és segíthetek másokon, hatalmas hálával tölt el. Nincsenek ennél nagyobb ambícióim. Fontosnak tartom, hogy szembenézzünk életünk igazával, és ennek megfelelően rendezzük be életünket.
– Mit tanácsolnál azoknak, akik örömteli módon szeretnének jelen lenni a mindennapjaikban? Különösen most, amikor minden csatornáról ömlik ránk a világ zaja?
– Tegyünk minden nap valamit a saját fejlődésünkért, legyen az spirituális fejlődés, pihenés, mozgás, bármi, ami pozitív hatással van ránk. Olyan emberekkel vegyük magunkat körül, akik hozzánk hasonló értékek mentén élik az életüket, akik elfogadnak úgy, ahogy vagyunk, akiktől tanulhatunk, és akik szeretnek tőlünk tanulni. Találjuk meg azokat a tevékenységeket, amelyekre szüksége van most a világnak, hogy érezzünk beteljesülést, érezzük azt, hogy haszna van annak, mit csinálunk.
Fotó: Riviére Zsuzsi archívuma
korábban írtuk
„Az ember ott segít, ahol van" – Simon Ágnes, akinek köszönetet mondott Berlin
Viktor Frankl „Az élet értelméről” című könyvében arról beszél, hogy ahhoz, hogy az ember megtalálja a helyét, az kell, hogy értelmesnek lássa az életét, tevékenységét. Mennyire segíthet valakinek idegenben az, ha a közösség hasznára válik? Gondolatok lelkiismeret-furdalásról és helykeresésről. A Sepsiszentgyörgyről származó Simon Ágnest faggattuk a berlini életéről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. áprilisi lapszámában jelent meg.)
