Végy egy lepukkant gyártelepen egy műhelyt, és varázsolj otthont belőle! Nagyon lebutítva ez az indusztriális stílus lényege. De kinek futja erre? Nyugalom: kisebb terekben is kitűnően mehet az ipar.
Betonfalak, betonpadló, fémkeretes ablakok, behemót vasajtók, a csupasz téglafalon végigfutó rozsdás csövek – bevallom, még a hideg is kirázott, amikor a lakberendező azt javasolta, az indusztriális stílus legyen a szeptemberi stíluskalauz témája. Végül a kíváncsiság legyőzte ellenkezésemet, és ha szívem csücske nem is lett az iparosodás, megbarátkoztam ezzel a csak első gondolatra ridegnek tűnő, ám korlátlan szabadságot és a stíluspárosítások végtelen tárházát is kínáló lakberendezési stílussal.
Művészet a műhelyben
Lepusztult gyártelep kis hazánkban is van bőséggel, hiszen szinte minden városban akad legalább egy elhagyott műhelycsarnok, ahol nem is olyan régen, alig negyedszázada még dübörögtek a gépek. A dicsőségesnek hirdetett, de befuccsolt szocializmus rozsdamarta és olajszagú tanúi ezek az elhagyott telepek. Nálunkfelé még nem dívik az, ami Amerikában már rég: eszünkbe sem jut, hogy egy ilyen lerobbant, hatalmas műhelycsarnokban rendezzük be otthonunkat.
Stílustanácsadónk, Sándor Szidónia Juliánna szerint pedig nagy kihívás és nagy kaland a lepusztult csarnokokból barátságos otthont varázsolni. Sok fantázia, jó stílusérzék és nem utolsósorban csipetnyi megalománia is kell legyen abban, aki ilyen térben kíván berendezkedni, de állítja: művészlelkeknek ez soha nem volt akadály.
Álmodj nagyot kicsiben!
Művészi hajlam, fantázia márpedig mindenkibe szorult – ez alap. De azért járjunk a földön, ismerjük be: egy gyártelep megvásárlására egyszerű halandónak vékony a pénztárcája. Szerencse, hogy ez a stílus, bármennyire furán hangzik, sokkal kisebb terekben is elfér.
A lakberendezési magazinokban rengeteg lenyűgöző példát találunk indusztriálisan berendezett, 30–40 négyzetméteres otthonokra.
Szóval ha amerikai nagybácsink nem örökít ránk egy rozsdálló gyártelepet, nagyravágyó álmainkat gyömöszöljük a tömbház liftjébe, vagy vegyük ölbe, cipeljük fel a negyedikre, mert igen,
a szürke panelben is mehet az ipar, sőt!
Felette szükséges hozzávalók: beton, fém, fa, üveg, vastag kötelek – minél rondább, puritánabb, annál szebb. Az egyik legszimpatikusabb eleme az iparinak, hogy egy ilyen otthonban nem tilos, sőt felette lényeges a – értsük szó szerint – csövezés. Nem kell falba rejteni, paraván mögé dugni a falon végigfutó fémkígyókat, csak lemázolni megfelelő festékkel, a hentestől elcsalt fémkampóval ráakasztani, vastag kötéllel rábogozni egy műhelypolcot, fémkeretbe zárt fotót vagy grafikát, és máris kész a remekmű. A csövekből készülhet könyves-, ruháspolc is. Figyelem: szigorúan tilos függönnyel eltakarni, itt, mondja a lakberendező “nincsen zsábamacska” ez egy nyitott, lényegét nem dugdosó stílus.
Falazni szó szerint kell, mert otthonunk iparosításának esszenciája a falfelületek milyensége. Csupaszon hagyott, esetleg megfelelő anyaggal lekezelt tégla nagyon passzol. Ha ennél is vadabbra vágyunk, legyen beton, ahogy azt a gyár megteremtette. Semmi glettelés, simítgatás. Színekben a fekete, a fehér és a szürke minden árnyalata játszik. A nagyon fémes hatást kiválóan lehet ellensúlyozni például durvára csiszolt, elnagyolt fagerendákkal. Minél masszívabb, annál jobb. A padló szintén puritán: beton, tégla, cement vagy olyan járólap, ami nem csicsás.
A textileket beszerezni nem kell iparkodni: ez a stílus ezekből csak minimálisat tűr meg, legfeljebb egy nagyon egyszerű rongyszőnyeget.
A nagyitól örökölt csipkéket, varrottasokat, horgolt függönyöket zárjuk el. Fémszekrénybe, ha igazán indusztriálisak akarunk lenni.
Az ablak is maradjon csupaszon, ha mégsem, akkor egy fémes árnyékolót, esetleg durva lenvászonból készült sötétítőfüggönyt biggyesszünk rá. Szép a politúrozott, fényes, de még szebb, ha egy öreg és kopott műhelyasztalt szerzünk be. A székek hasonlóképpen legyenek lestrapáltak, dédapánk kedvenc hokedlijét szét ne trancsírozzuk!
Ne rezelj be, guberálj!
A rézből készült tárgyaktól se rezeljünk be, és legyünk résen, ha a szomszéd épp a fűtésrendszert újítja: a régi, öntöttvas fűtőtesteket azonnal mentsük meg attól, hogy a fémtelepen végezzék!
A merészek fémkeretbe foglalhatják a fürdőszobai, előszobai tükröt, és fémajtót, ablakkeretet is beszerezhetnek. A fémtárgyakról a rozsdát szorgalmasan le kell sikálni, mert bármennyire patinás, roppant egészségtelen. A világítótestek hasonlóképp legyenek fémesek, fényesek – ócskapiacon, bútorturkálókban, régi műhelyekben érdemes felkutatni álló, falra szerelhető és mennyezetről lelógó változatokat.
A konyhában kerülhet csempe a falra, de stílszerűbb a fémesen csillogó fémlap, a konyhapultra is kerülhet egy lemez – persze balesetmentesre hajtogatott sarkokkal. Ha a rusztikusabbat szeretjük, akkor pácolt, de semmiképp nem tükörsimára csiszolt deszkával is „boríthatunk”.
Ha a tér elég nagy, akkor egyedi szobadísz lehet egy kimustrált kerékpár, de akár egy szebb időket látott, de már nem az országutak ördöge motorkerékpár is.
Ipari mennyiségben beszerezhetünk még olyan „kacatokat”, mint rézüst, fogaskerekek és raklap. Utóbbi szinte kötelező, hálás kellék: ágy, fotel, kisasztal, polc, térelválasztó is készülhet belőle.
Az indusztriális stílust a keleti filozófia férfiasként jellemzi, de a nyers erőt tükröző, puritán enteriőrt egy kis nőies rafinériával megszelidíthetjük. Jól tűri az ekletktikát, így az már csak rajtunk múlik, hogy melyik stílussal kombináljuk. Passzol hozzá a vintage, a klasszikus, a minimál, de még a rusztikus és a mediterrán is barátja. Ha jól iparkodunk, akkor az indusztriális fenomenális lesz, és édes, fémes otthonunk nem egy kirámolás előtt álló műhelyre fog hasonlítani, hanem egyéniségünk legjavát fogja tükrözni.
Stílustanácsadó: Sándor Szidónia Juliánna
Kiemelt kép: freshome.com
