Bár a tudományos kutatói pályát az adott szakterület jelentősen meghatározza, a tudóssá válást a társadalmi honorálás is jelentősen befolyásolja. Mennyire magas a kutatói szakma presztízse?
Esélyek az elismerésre
Milyen szakmai elismerések ösztönzik a kitartó kutatói munkát? – A támogatási rendszerek, ösztöndíjak, kitüntetések, elismerések. És ezek mindkét nem számára egyformán elérhetőek? Például az elmúlt 120 év során 934 személy kapott Nobel-díjat, ebből 58 nő. Vagyis 57, mert Marie Curie kétszer kapta meg a svéd királyi akadémia díját. Ebből az derül ki, hogy a világ legismertebb és legáhítottabb szakmai fórumán a nőknek tizenötször kisebb esélyük van elismerést szerezni tudományos munkájukért, mint a férfiaknak. Magyarországi származású 13 Nobel-díjas közt nincs nő, a Romániához köthető négy Nobel-díjas közül egy nő, Herta Müller.
A nőknek tizenötször kisebb az esélyük elismerésre.
Talán azért, mert sokkal kevesebb nő választja a tudományos pályát? Tény, hogy míg például az oktatás alapképzésében több lány tanul egyetemen, ez a doktori képzés során gyakran megváltozik. Magas presztízsű egyetemeken, kutatóintézetekbe pedig már jóval kevesebb nő jut be, mint férfi. Majd a tudományos elismerés csúcsán, az országos tudományos akadémia tagjai közt csak elvétve látunk nőket. Románia állami felsőoktatási intézményeinek 5 százalékát vezette női rektor 2019-ben, és minden ötödik felsőoktatási intézményben volt női rektorhelyettes. Az EU országaiban átlagosan 21 százalék körül van a női rektorok száma.
Hogyan mérik a teljesítményt?
A tudományos életben nagyon komplex a megvalósítások mérése: számba veszik a szerzői publikációk és szabadalmak számát, a tudományos cikkek hivatkozási arányát, de a megszerzett kutatási projektek, grantok (ösztöndíj) finanszírozási összegét. Ehhez jön a szakmai presztízs, vagyis milyen bizottságoknak, szakértői csoportoknak, szakmai közösségeknek tagja az egyén. A nemzetközileg elismert, magasan indexált folyóiratokban való publikálás ér a legtöbb pontszámot, a tanítás pedig a legalacsonyabbat. Vagy az szinte nem is ér pontot.
Gergely Orsolya szociológus, egyetemi oktató
Kutatások azt mutatják, hogy a női oktatók általában inkább a tanításra és az oktatási adminisztrációra összpontosítanak, így kevesebb idő jut a kutatásra, még kevesebb a szakmai, magas impakt-faktorral rendelkező publikációkra. Ugyanakkor a fiatal kutatók pályájuk elején rengeteg időt kell beruházzanak mind a doktori munkájuk, mind pedig egyéni kutatási programjaikra, ami a kisgyermekes nőket szinte teljes mértékben kizárja.
Arányosan kezdenek, majd lecsúsznak a pályáról.
2015-ös UNESCO adatok alapján világszinten az egyetemi alapképzésen és magiszteri diplomát szerzők 53 százaléka nő, a doktori fokozatukat megszerzők esetében ez az arány már csak 43 százalékos, aztán kutatóként dolgozók körében 28 százalékra csökken. Természetesen ennek regionális árnyalatait lehet tapasztalni, például Délkelet-Európában jóval magasabb, viszont az elv világszinten érvényes. Egy vizsgálat szerint az Egyesült Királyságban a kémia szakon végzett női hallgatók közel háromnegyede (72%) kutatói pályát tervezett, de mire megszerezték a doktori fokozatukat, már csak egyharmaduk (37%) tartott ki ezen karriercél mellett. Ez számos olyan tényező eredménye volt, amely a nőket jobban elriasztja, úgymond „letaszítja” a tudományos kutatói pályáról.
Akadályozó tényezők
Az egyik probléma, hogy a lányokat kevésbé természettudományi szakok fele irányítják szülők, pedagógusok egyaránt: így bizonyos szakterületekre predesztinálódnak, és ezek gyakran nem a jobban fizetett, versenyszférának számító ágazatok. Ehhez társul a családalapítás és gyermekvállalás okozta kihívás, amely gyakran a doktori tanulmányok alatt vagy közvetlen utána valósul meg. Ennek nyomán a nők többsége egy időre kilép arról a tudományos pályáról, amire jószerivel még be sem lépett.
A kisgyerekes nők pályája lelassul.
A tudományos kutatói karrier iránt viszont az az elvárás, hogy folyamatosan jelen kell lenni, projektekben részt venni, előadásokat tartani, kutatni, és természetesen jobbnál jobb helyeken publikálni. Illetve a kisgyermeket nevelő nők pályája sokkal inkább lelassul a férfiakkal szemben. Mindezen tényezők, illetve ezek kombinációja jelentősen csökkenti a nők arányát a tudományos karrier minden szakaszában. Ennek nyomán a nők kevésbé vagy nehezebben férnek hozzá a kutatás finanszírozásához, ami megint újratermeli a helyzeti hátrányukat.
Az elismerés előremutató
A pályázati életkori határok felemelése a kisgyerekes szülők (nők) számára, illetve célzott, speciális pályázati keretek létrehozása minden bizonnyal pozitív ösztönző lenne. Ugyanakkor női tudományos érdekvédelmi szervezetek létrehozása és működtetése számtalan célzott, inspiratív programnak adhat keretet. Mindeközben az elismerés, az érdeklődés, a kutatók munkájának közösségi odafigyeléssel való honorálása minden bizonnyal sokat nyomna a latba. És akkor lehet már nem baj, ha valaki nem született kutató, de kitartó munkájának lesz eredménye, akkor is, ha férfi, és akkor is, ha nő.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
Friss lapszámunkat alább kérheted:
