Új életre keltett megfáradt bútorok, több ezer könyv, szokatlanul nagy ebédlőasztal, borok és kézműves sörök körös-körül mindenütt a házban, bárpult és közösségi szoba az emeleten, valamint olyan konyha, amit egy kisebb vendéglő is megirigyelhetne – röviden így lehetne bemutatni Borbély Zsolt Attila politológus, közíró, az EMNT országos alelnökének aradi otthonát. Feleségével, Rékával a család minden tagjának igényeit figyelembe vették a ház felújításakor, így alakították ki a jelenlegi kilenc szobát, amelyeket a házaspár kíséretével jártunk végig.
Az aradi Szabadság-szobor közelében, a több mint százéves víztorony szomszédságában található ház családi örökség. „1923-ban vásárolta a dédnagyapám a dédnagyanyámnak nászajándékképpen” – eleveníti fel az épület múltját Zsolt. Miután házasságot kötött Rékával, együtt felújították. A belsőépítészeti megoldásokat felesége javasolta, többnyire ő választotta a berendezést is. Megpróbálták jól kihasználni a teret, fontos szempont volt a kényelem és a költségtakarékosság is. De patinás otthonuk árulkodik arról is, hogy az itt lakók tisztelik a múltat és kedvelik a társaságot, a vendéglátást.
Ne dobjuk ki, ha meg lehet javítani!
Innen-onnan örökölték, gyűjtötték össze a régi bútordarabokat, amelyekbe aztán új életet leheltek. Az ülőgarnitúra, amelyik egyik legmeghatározóbb eleme a nappali szobának, valamint az asztal anyai örökség, „anyai dédnagyanyám budapesti polgárlány volt, 17 évesen költözött az Arad megyei Magyarádra a férjéhez, arról az ágról származik a garnitúra és az asztal” – meséli Zsolt, a szekrények pedig másfél évszázados darabok, Fokner József tulajdonát képezték.
„Fokner József dandárparancsnok volt Kossuth Lajos seregében, ő vezette az egyik utolsó ellentámadást, amikor fedezték Kossuth Lajos elvonulását” – teszi hozzá a házigazda, aki a hagyomány- és értékőrzés elkötelezett híve, és erről lépten-nyomon megbizonyosodhatunk a lakásban.
Lokálpatriotizmus és közösségi szellem
Két fiukkal élnek a házban, viszont ha összeül az egész család, akár húszan is körbeülik a hatalmas ebédlőasztalt. Az egyik falon Arad szabad királyi város térképe lóg. „1914-es Arad-térkép. Olyan, mint a csinált tradíció, nem vagyok aradi, de igyekszik az ember felkelteni önmagában az aradi lokálpatriotizmust, ha már itt él. Ott van egy borászati térkép az 1800-as évek utolsó negyedéből, egy Erdély-térkép fölötte, jelezve az etnikai autonómiákat és kétoldalt egy-egy Tokaj-térkép, az Alkonyi László-féle, valamint a Monarchia korabeli” – magyarázza Zsolt, hogy mit ábrázolnak a falon lévő képek.
Az ebédlőben a natúr fa dominál, amely mellett tarka színfoltot teremtenek a polcos szekrényben sorakozó szakácskönyvek és az ebédlőkredenc tetejére felállított üres borosüvegek. Az ebédlő sarkában áll a borhűtő, amelyben mindig vannak fogyasztásra előkészített palackok. A családfő ugyanis borszakértő is, rendszeresen tart borkóstolókat az otthonában. Nagyobb társaság vendégül látására alakították ki az emeleti közösségi szobát. „A ház felújításakor az volt az egyik cél, hogy legyen egy nagy közösségi terem, amelyben például néptáncoktatásra is sor kerülhet, került is éveken keresztül, de akár nagyobb borkóstolókra vagy társasági eseményekre, szilveszteri bulikra is alkalmas a nagy terem.
Jelenleg pingpongasztal van felállítva, illetve itt van a dobfelszerelés meg a zongora, valamint a szórakozósarok is videokazettákkal és DVD-kel” – mondja Zsolt, miközben felvezet minket az emeletre. Újabb érdekességen akad meg a szemünk. A lépcső falát egyedi régi családi fényképek díszítik, jobbra Réka, balra pedig Zsolt felmenőit látjuk messze ükszülőkig visszavezetve.
Bárpult teli és üres üvegekkel
A közösségi szobának valódi pubhangulata van, hiszen egyik sarkában bárpult található töményitalokkal megpakolva. „Nagyon örvendtem, amikor apám megajándékozott a bárrésszel, amely egy olyan bérlőtől maradt, aki igen nagy összeggel tartozott neki. A bárrész ugyan nem fedte az adósságot, de kapóra jött” – mondja Zsolt, aki a teli üvegek mellé felsorakoztatta az üres sörösüvegeket is.
Számtalan kézműves sört kóstolt végig, az üvegeket pedig gondosan megőrizte, mert „szépek és különlegesek is, ezek olyan sörök, amelyekhez jóformán csak sörszaküzletben lehet hozzájutni, különlegességértéke, értékközvetítő funkciója és egyedisége van annak, hogy kiteszem ezeket” – indokolja, hogy elkezdte gyűjteni az eddig kipróbált kézműves söröket, amelyek közül az eddig megjelent teljes „Bakancslista” sorozatra a legbüszkébb.
Minőségi főzés profi berendezésekkel
A konyha fontos szereplője a lakásnak. Már csak azért is figyelmet érdemel, mert falai között rendszeresen készülnek többfogásos ebédek és vacsorák. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Zsolt valódi gasztroguru Aradon. Ehhez igazodik a konyha felszereltsége is.
„Mindketten magunkénak érezzük a konyhát, amely teljes mértékben modern. A bútorokat jórészt Réka tervezte, az elszívóberendezést, valamint a csap körüli infrastruktúrát pedig az apám” – mondja Zsolt, majd sorra veszi a különféle főző- és sütőberendezéseket: „Ez például egy wok láng, amelyre az ember ráhelyez egy nagy tárcsát, és rekordidő alatt le lehet sütni, mondjuk, 30 kilogramm padlizsánt. Aztán itt van egy lávakő grill, valamint ez a sütő, amelyben akár egy malacot is meg lehet sütni.” A polcokon szakácskönyvek, fűszerek, prémium minőségű olívaolajak, gondosan megválogatott konyhai hozzávalók. „Nagyon fontos, hogy a konyha praktikus legyen – mutat rá Réka –, legalább hárman egyszerre tudjunk dolgozni. Legyen elegendő munkafelület, és ne egymást tapossuk. Szekrény helyett fiókos bútort terveztünk, mert korábban, amikor Zsolt keresett valamit a szekrényben, akkor mindent kipakolt a földre, és eldöntöttem: fiókok legyenek, hogy ne kelljen kotorni bennük.”
Bár elsőre úgy gondoltuk, hogy a konyhában zajlik leginkább az élet, Zsolt mégis rácáfol erre: „Az ebédlőben mindennap megfordulunk, mert ott zajlik az ebéd, a reggeli pedig a konyhában, a tanulás a gyerekszobában, az esti program, a közös szórakozás a gyerekeknél, a lenti nappaliban vagy fent a közösségi térben.” Tehát a család belakja az egész házat, amely attól válik igazi otthonná, hogy szeretettel van megtöltve.
Fotó: Kiss Bea
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. áprilisi lapszámában jelent meg.
