Mielőtt a szülő teniszezni vinné a gyerekét, feltétlenül tájékozódjon az edzőről, a pálya minőségéről, valamint a szükséges felszerelésekről, ezzel is elősegítve a mihamarabbi fejlődést. Néhány oktató egyszerre hat-tíz tanítvánnyal foglalkozik, akik emiatt csak ritkán jutnak labdához. Ha kevesebben vannak egy csoportban, hamarabb elsajátítják a megfelelő mozgástechnikát és az optimális távolságokkal kapcsolatos tudnivalókat. Sőt, a túl vizes vagy túl száraz pálya, és az erős szélfúvás is megzavarhatja a játékot, utóbbi miatt többször mellé lehet ütni, ami nemegyszer lelombozza az önbizalmat.
„Precíz sport, számos szabállyal, amelyek segítségével egyszerűbb felkészíteni a gyereket az életre, ahol szintén jó pár előírással szembesül”
– fűzi hozzá Gallovits Gyula, aki a felszerelésekre is kitér. Ma már puhább és nagyobb labdával, alacsonyabb hálóval, valamint könnyebb ütővel gyakorolhatnak a kicsik, akik számára a pálya is rövidebb.
A zavartalan játékhoz a labdán és az ütőn kívül szükség van egy kényelmes, feszes lábbelire, amely tartja a bokát, puha zoknira, rövidnadrágra, trikóra, időjárástól függően napszemüvegre, napellenző sapkára, törölközőre. Magasabb szinten még több dologra figyelnek. „Edina például négy-öt ütőt visz magával a versenyekre, emellett két-három pár lábbeli, tíz pár zokni, tíz trikó, melegítő, napkrém, arckrém, kézkrém, illetve a folyadékpótláshoz sportital kerül a csomagjába” – meséli Gyula. Szerinte
még a felszerelés megvásárlása előtt meg kell kérdezni egy szakembert arról, milyen nehézségű, hosszúságú, mennyire kiegyensúlyozott ütőre van szükség, figyelve a húrok feszességére, és csak azután adjuk ki rá a pénzt.
Sőt, a pályák borításáról is tájékozódjunk, mert ez is befolyásolja a játékot.
• Fotó: Gallovits Gyula archívuma
Manapság a speciális betonfelületű, smirglipapírhoz hasonlítható keménypályát használják leggyakrabban, ezen vívják a nemzetközi turnék hetven százalékát. Elsősorban gyorsaság jellemzi, és komoly fizikai felkészültséget igényel. A cipőket és a labdákat hamar koptatja, nem ajánlott rajta csúszni, mert kimehet a bokánk, emellett a térdet, az ízületeket és az izomzatot is igénybe veszi. A salakos pályát apróra tördelt tégla vagy kő borítja, pörög, és nagyobbakat pattan rajta a labda. Lassúsága miatt hosszú menetek alakulnak ki egy-egy összecsapás során, a technikásabb játékosoknak kedvez.
A francia nyílt teniszbajnokságot, a Roland Garrost salakon játsszák, Wimbledonban, az angol nyílt teniszbajnokságon viszont füves pálya van.
Ez a fajta borítás elég ritka, mert állandó karbantartást igényel (korábban Melbourne-ben is ilyen pálya volt, ma már kemény borítású). Gyors és nem pattan túl magasra rajta a labda, emiatt általában rövid menetek jellemzik a játékot. A spanyol Rafael Nadal például nem érzi otthonosan magát a füves pályán, csak kétszer nyert Wimbledonban. Ugyanakkor beszélhetünk a szintén gyorsaságáról ismert szintetikus borításról, melyet főként a fedett pályás tornákon alkalmaznak.
A tenisz költséges sportág, Gallovits Gyula szerint egymillió gyerekből csak néhányan érik el jó pár év múlva azt a szintet, hogy pénzt is keressenek, fedezzék a kiszállásaikat, az edző munkáját, a felszerelést és a versenyeken való részvételi díjat.
Ha valaki felnőtt korban akarja elkezdeni, nyugodtan belevághat, mert nem muszáj több ezer lejt áldoznia az ütőkre, labdákra, sőt általában a pályabér is húsz és ötven lej között mozog egy órára, barátokkal pedig megoszlik ez az összeg. Kiváló mozgásforma annak, aki egészséges életmódra, összpontosításra és kikapcsolódásra vágyik.
Élmezőny: Gallovits-Hall Edina többszörös hazai és nemzetközi tornagyőztes profi teniszező
Először háromévesen vett ütőt a kezébe, a „fallal játszott”, amíg édesanyja a szomszédos pályán kézilabdázott. Az elején unalmasnak találta, de szülei nem tudtak mást kitalálni, valamivel le kellett foglalni az edzések alatt. Számára csakis a sportos pályafutás jöhetett szóba, folytatva a családi hagyományt. Profi felnőtt megmérettetésen 1999-ben, mindössze tizennégy és fél évesen játszott először. Később kénytelen volt rájönni, hogy itthon kevés esélye van az érvényesülésre, egyre több pénz kellett a versenyzéshez.
2003-ban elutazott a US Openre, vagyis az Amerikai Nyílt Teniszbajnokságra, és az Egyesült Államokban maradt.
Attól kezdve felfelé ívelt a karrierje, 2008 áprilisának végén például az 54. helyig menetelt a világranglistán. Előtte és utána sem volt ilyen előkelő helyezése, és úgy véli, hogy akkoriban a magas önbizalma is hozzásegítette a sikerekhez.
Egyéniben tizenkilenc ITF (Nemzetközi Tenisz Szövetség) női tornát nyert meg, párosban pedig kilencet. Szintén egy másik teniszezővel együtt háromszor emelhette magasba a trófeát a WTA (Női Teniszezők Nemzetközi Szövetsége) versenyeken. „A páros játék lazább, mint az egyéni, sokkal kellemesebb, megoszlik a felelősség” – magyarázza Edina, majd azt is elárulja, hogy a salakos pálya a kedvence, mert azon nőtt fel. Stílusára főként gyorsaság és játékosság jellemző, meccsek közben pedig arra törekszik, hogy minden ütése másféle legyen. Számos kellemes emléke van a versenyekről,
nem felejti a 2007-es barcelonai egyéni WTA-döntőt, sőt a 2013-as Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságot sem, ahol életében először jutott egy Grand Slam-torna főtáblájára.
Az első körben az amerikai Serena Williams volt az ellenfele, akitől 6-0, 6-0 arányban kapott ki. Példaképe a svájci Martina Hingis, a világ egykori legjobbja, korábban pedig a vajdasági születésű Szeles Mónika játéka nyűgözte le, mindkettejükkel jó kapcsolatot ápolt. 2010-ben házasságot kötött edzőjével és menedzserével, az amerikai Bryce Hallal, akivel mondhatni szerelem volt első látásra. Bár férje vezetéknevét is felvette, a mai napig megőrizte a Gallovits nevet, mivel így ismerték meg világszerte, és úgy érzi, hogy a szüleinek is tartozik ennyivel. Ha Európában van versenye, megpróbál hazalátogatni Temesvárra, nem hagyja nyugodni a honvágy.
„Szeretek főzni, szórakozni, számos barátom van mindenütt a világban, sokat járok a nővéremhez, és olyankor edzem a gyerekeit” – fűzi hozzá a jelenleg Atlantában élő Edina, amikor szóba kerülnek szabadidős programjai. Idén áprilisban végre megkapta az amerikai állampolgárságot, így azóta az Egyesült Államok színeiben versenyzik.
Szerinte az elmúlt évtizedekben szembetűnő változásokon ment át a francia eredetű, angolok által továbbfejlesztett labdajáték. „A mai teniszt szinte robotmunkára építik, ami lassan csak az erőnlétet tükrözi, nem pedig a sportág szépségeinek a kiaknázását” – állapítja meg kissé csalódottan, ennek ellenére még hosszú ideig ki akar tartani mellette.
