– Hogyan indul a reggeled?
– Ébresztővel és kávéval. Az az érzésem, hogy az évek során felgyűlt fáradtságot nehezen tudom kialudni magamból. Mintha álommanók laknának a pilláimon. A gyerekekkel folytatom, ébresztem a sulis srácaimat, majd meleg reggeli és tízórai-pakolás. Mindezt pizsiben, amikor ők kilépnek az ajtón, akkor készülök el én is a legkisebbel, oviba.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– A segítőkészség és a szervezés. Valahol ez a kettő együtt is jár, azt hiszem. Valahogy az életet jobbá tenni akarás jelenik meg mindig, a lehetőségek összeszövése – szinergia-teremtés, függetlenül attól, hogy abból főzök-e, ami épp a hűtőben van, vagy családi eseményt szervezek, esetleg épp egy újabb ötletből próbálunk valóságot építeni.
– Hát a kedvenc folyamatod?
– Amikor egy nő eljön hozzám, és csak a hiányosságait látja, majd, amikor a találkozás végére érünk, kislányos bájjal mosolyog a tükörben önmagának, és meglátja: Ő SZÉP.
– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
Erre rendkívül büszke vagyok.
– És a legkedvesebb időtöltésed?
– Kétségkívül az olvasás. Nagyon kikapcsol, elrepít, mélyen meghat, és magával ragad. A katarzist én olvasással érem el a legkönnyebben, a legmélyebben, ha lehet ilyet mondani.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– Többen is vannak: a gyerekeim, hisz olyan változó világban állnak helyt, hogy elképesztő. A nő, aki mer tükörbe nézni, és elindulni önfelfedező útra. De a szülésznők, egészségügyi szakemberek is, és a sort folytathatnám.
– Mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?
– A halogatást. Ha olyan feladataim vannak (márpedig vannak), amelyek monotonitással járnak, repetitívek brrr... Nehezen veszem rá magam, hogy elvégezzem. Ilyenkor annyi minden más elrendezni valóm akad, és a kóros álmosság is olyankor szokott rám törni.
– Mit bánsz a legjobban?
– Mi a legbecsesebb kincsed?
– A családom. Olyan fantasztikus férjem van, aki elvisel, aki kiegészít, és akire számíthatok. Valahogy egyensúlyban tudjuk tartani ezt az ingoványos bárkát, bár van benne premenopauzás, kamaszodó, tinédzser és kissrác is.
– Milyen esetben szoktál hazudni?
– Inkább nem fejtem ki teljesen a valóságot, azt hiszem. Pl. a gyerekeknek, amikor tudom, hogy nehezen- vagy nem értenének meg valamit. Vagy még nem jött el az idő, hogy tudják azt a dolgot.
– Hol élnél a legszívesebben?
– A tenger mellett, mediterrán vidéken. Egyértelműen.
korábban írtuk
Tudós nők – Dr. Tódor Erika-Mária: Egyéni döntésünk a prioritások felállítása
Két évtizede tanítja a román nyelv oktatásának módszertanát, konferenciákat szervez, hazai és nemzetközi projektekben vesz részt, könyvek kiadásánál bábáskodik, néhány éve pedig a Sapientia EMTE Tanárképző Intézetét is vezeti.
