Gazdag könyvkínálat tárul a könyvesbolt gyerekrészlegére betoppanó szülő elé, aki – nyilván – a legjobbat szeretné megvásárolni gyerekének. Akárcsak a ruházkodási cikkek vagy az élelem kiválasztásakor, a szülő a könyvek terén is arra törekszik, hogy mellőzze a gyengét, mert a szellemi táplálék is minőségi kell legyen. De milyen a jó könyv? – kérdeztük Makkai Kinga magyar irodalom és pedagógia szakos tanárnőt. Szerinte az, amely alkalmazkodik a gyerek életkori sajátosságaihoz.
A könyv mint játékszer
A pedagógus úgy gondolja, a tárgyakkal való ismerkedés időszakában már adható könyv a gyerek kezébe, azért, hogy szokja a lapozást mint cselekvésformát. Féléves kor környékén ez játéktárgyként jelentkezik a gyerek életében, így olyan anyagból készült könyvek kellenek, amelyek bírják a babrálást, a nyálazást, a rágcsálást, tehát lapozókat, textil- vagy szivacsos könyveket érdemes beszerezni. És mivel ebben a korban a mondókázásnak elengedhetetlen szerepe van, néhány ilyen gyűjteménynek is helye van a kisgyerekes házban.
Makkai Kinga irodalom- és pedagógiatanár
„Ezeket gyakran lehet velük mondogatni, mert ha eleinte nem is a szöveget, de annak ritmusát s a kísérő mozgást hamar megtanulják: auditív élményben részesül a gyerek, az ismétlés pedig biztonságot nyújt számára” – magyarázza Kinga.
Ismerkedés a mesevilággal
Másfél éves kor után, amikor kinövi dajkanyelvet, a vers és a műköltészet veszi át a mondókák szerepét, illetve fokozatosan megismertetheti a szülő a mese világát is a gyerekkel: a rövid prózai alkotások, a történetek, a képeskönyvek korszaka ez.
Két-három éves korig képeskönyveket olvashat a szülő a gyerekének.
Ezekben a kép kerül előtérbe, a szöveg nagyon rövid, előbbiek mintegy mankóként szolgálnak a szövegértésben. A figyelem fokozatos növelésével, óvodás korra tíz perces mesét is képes végighallgatni a gyerek, tehát előkészíthető ezáltal az óvodai mesehallgatás időszaka.
Mennyiség helyett minőség
Nem kell sok könyve legyen a gyereknek – vallja az irodalom és pedagógia szakos tanárnő. Szerinte ésszerűbb sorozatokban gondolkodni, mert minden este, meseolvasáskor egy ismert világba léphet be a gyerek. Ugyanannak a szereplőnek a viszontlátása nyújtja a biztonságot számára. Egy-két ilyen szereplő hónapokig vagy akár évekig elkíséri a gyereket. Példaként említi Marék Veronika Boribon vagy Berg Judit Maszat-sorozatát, a klasszikusok közül szerinte József Attila Altató és Petőfi Sándor Arany Lacinak című műveivel érdemes indítani, később pedig jöhetnek a terjedelmesebb mesesorozatok.
„Óvodás korban, a nemi identitás kialakulásának korszakában, a másság iránt kezd érdeklődni a gyerek, így Berg Judit Tündérváros-sorozata nagyon vonzó lehet számukra, vagy Marék Veronika Kippkopp-sorozata is megfelelő ekkor” – sorolja a lehetőségeket. Közben kitér arra is, hogy nincs szükség a sorozat összes részét megvásárolni a gyereknek,
inkább tematikákban érdemes gondolkodni, például évszakoknak, élethelyzeteknek (betegség, születésnap, foglalkozások) megfelelően választani.
Kinga úgy látja, ma már krízishelyzetek kezelésére is számos olyan könyv létezik, amelyeket mese formájában inkább elfogad a gyerek, például ha haláleset történt a családban vagy orvoshoz kell menni, nem eszik jól a gyerek, rossz alvó, vagy még nem szobatiszta. Tabuk nélkül, őszintén és humorral tudnak a kortárs szerzők az említett témákról beszélni.
Klasszikus vagy kortárs?
A pedagógus nem kezeli dilemmaként a kérdést, szerinte mindkettőre szükség van. Egyrészt a mesék életre nevelő vagy lélekgyógyító, feszültség levezető funkciója a klasszikus népmesékben található meg. Míg a kortárs mesékben gyakran elmarad a boldog végkifejlet, a népmesék mindig jól végződnek, ami azért fontos, mert optimizmust ad a gyereknek.
„Úgy nevelünk, hogy mindenre van megoldás, és megéri jónak lenni. Ez az erkölcsi realizmus korszaka, ami nagycsoportos óvodás kor után kezdődik, tehát ötéves kor után értik meg a népmeséket. Közben a kortárs mesék is nagyon kellenek” –
hangsúlyozza Kinga.
A mai gyerekeket ezek nélkül talán nem lehet olvasóvá nevelni, mert megváltozott a mai gyerekolvasók igénye. Ha a nagyobbak példáját vesszük, a Harry Potter világsikere bizonyítja a legjobban, hogy a mai gyerek fantáziavilágban él. Bebizonyosodott az is, hogy a Bartos Erika-könyvekre is szükség van, mert bár ezekből a szövegekből legtöbbször hiányzik a másodlagos jelentés, a kortárs szerző történetei olyanok, amelyek a gyerek hétköznapi kis világáról szólnak, a gyerek könnyen megérti a szöveget.
Egymás olvasói ízlését alakítják
Második osztály körül a gyerekek már szégyellik, hogy még mesét olvasnak, komolyabb olvasmányokhoz nyúlnának. A legjobb váltás ebben a korban a meseregény. A klasszikusok közül a tanárnő A Négyszögletű Kerek Erdő, A kis herceg, Micimackó, Óz, a nagy varázsló, Alice Csodaországban címűeket ajánlja, vagy a kortársak közül Lakatos István, Szabó Magda, Kertész Erzsi meseregényeit. A pedagógus szerint egy harmadik vagy ötödik osztályos diák már meg tud birkózni egyedül is hosszabb szövegekkel. A fiai példájából kiindulva, Kinga elmondta, hogy
a kiskamaszok inkább hallgatnak a kortársakra, tehát aszerint választják ki az olvasmányokat, amit a példaképnek tekintett barátjuk olvas.
Kézről kézre járnak az osztályban jobbnál jobb meseregények.
Esztétikai ízlés alakítása
Kamaszkorig a szülő és a pedagógus választ könyvet a gyerek számára, épp ezért megsokszorozódik a szülő felelőssége, hogy mit ad a gyerek kezébe. A pedagógus azt javasolja, hogy kísérletezni is lehet, ha úgy gondolja a szülő, hogy egy adott olvasmány tetszene a gyereknek és az ellenkezője derül ki, akkor félreteszi az olvasmányt. Hiszen az irodalom szubjektíven hat, akár a művészet is: van, akinek tetszik egy bizonyos mű, van, akinek nem. Megtörténhet, hogy az illusztráció miatt utasítja el a könyvet. Az illusztrációk egyébként legalább annyira fontosak, mint a szöveg, mert ez az esztétikai ízlést alakítja, amivel nem születik, de erre is nevelhető a gyerek.
Az olvasó egy időn túl észreveszi az azonos illusztrációjú könyvek közti kapcsolatot, vagy lehet, hogy illusztráció alapján választ magának újabbakat.
Jó ötlet ilyenkor, ha a szülő magával viszi gyerekét a könyvesboltba, hogy kedvére válogathasson, ha már több példánya van otthon – ajánlja a pedagógus.
Példamutatás és kötődés
Az olvasóvá nevelést a pedagógiatanárnő úgy határozta meg, mint egy olyan mozzanata az életnek, amely az egymásra hangolódás folyamatának része: akárcsak az együtt játszás, úgy történik a közös könyvlapozás is.
A szeretet kifejezésének egyik jele, hogy ölbe veszi az anya a gyermeket, mondókáznak, képeket nézegetnek: a jó anya-gyerek kapcsolat a feltétele az olvasóvá válásnak.
Az esti meseolvasás egy idő után szertartássá válik. A gyerek úgy alszik el, hogy a meseolvasásra szánt perceket az anya csak rá szánta, ez a legszebb ajándék, amit soha sem fog elfelejteni. Ahogyan rögzíti ezt a pozitív gyerekkori élményt, felnőttként is keresni fogja a lehetőséget, hogy felidézze ezt, majd ő is ilyen szülővé váljon: amit kapott, továbbadja. A mese is olyan, mint a néphagyomány, örökség, olyan kulturális érték, kincs, amit tovább kell adni.
Fotó: Boda L. Gergely
