Két évvel ezelőtt beszéltünk először a magyar nyelvű iskola ügyéről Butu Arnold Csabával: a paralimpikon a szegregált, anyanyelvi oktatás erdélyi zászlóvivője, az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület projektmenedzsere. Fejlemény van, meséli, hiszen a magyar kormány jóvoltából finanszírozást nyertek a projektnek, ám ők maguk sem ülnek tétlenül, hiszen a központ létrehozásához hazai támogatásra is szükség van. De pörgessük vissza a képkockákat 2018 nyaráig – mint sokunkat, akiket korábban elkerült a látássérültek helyzetének ismerete, akkor még döbbenten hallgattam, hogy Erdélyben milyen a világtalan valóság.
Románia megfeledkezett a látássérültekről
Európában Ciprus és Málta mellett Románia az egyetlen ország, ahol nincsen látássérültek számára rehabilitációs központ, sőt, itthon látássérültekre szakosodott gyógypedagógus-képzés sem létezik. Szegregált, azaz speciális,
a látássérültek igényeit kiszolgáló oktatási intézmény összesen hét van az országban, az oktatás nyelve mindenikben a román. Egyedül a kolozsvári iskolában van lehetőség magyar nyelvű, opcionális foglalkozásokra:
egy lelkes magyar tanárnő mesékkel, versekkel, irodalmi művekkel ismerteti meg a gyerekeket. A helyzet azért is abszurd, mert az anyanyelven való tanulás alkotmányos jog – ezt a 2006/448-os fogyatékosügyi törvény is hangsúlyozza –, de ezzel Romániában senki nem foglalkozott: pontosan száz éve nincsen magyar iskola látássérültek számára. (...)
A probléma nagysága
A legégetőbb probléma nem itt van: sok érintett gyermek egyáltalán nem jár iskolába, de magas az iskolaelhagyás aránya is.
