Hol (nem) vezet a nő?

Világtendencia, és ebbe Románia és Erdély is beletartozik, hogy ma már több nő végez a felsőoktatásban, mint férfi, és a nők abszolút értékben is nagyobb részét teszik ki a populációnak. Ráadásul a fejlett Nyugaton (és itt, keletebbre is) a legtöbb országban már vagy száz éve lezajlott a nők társadalmi, politikai egyenjogúsítása, így azt várhatnánk, hogy a 21. században a vezetői pozíciókban is közel fele-fele a nemek aránya. Hát, szüfrazsettek ide, feminista mozgalmak oda, sajnos ezen a területen még mindig elég siralmas a helyzet.

Ahhoz, hogy a női vezetői témáról és a cselekvési irányokról érdemben beszélhessünk, tisztán kell látnunk és szembenéznünk a mostani viszonyokkal. De végül is mitől tartunk valakit vezetőnek, legyen akár nő, akár férfi?

A közvélekedés leggyakrabban a politikai, gazdasági hatalommal, a kiemelkedő szakmai eredményekkel, a szervezeteken belüli beosztással, szenioritással vagy akár csak magával az anyagi javak birtoklásával azonosítja a vezetőket, és objektív statisztikákat is ezekre lehet csak találni. És bár a vezetés, a magyarnál sokkal kifejezőbb angol leadership szó ennél jóval többet jelent (pozíciótól független társadalmi elismertséget, véleményformáló képességet, tekintélyt stb.), most a fellelhető adatokra támaszkodva vetünk egy pillantást arra, milyen ma a női vezetők helyzete a politikai, gazdasági, társadalmi és tudományos életben, a nagyvilágban és itthon.

Ami minden határon túlmegy

Amerikai Egyesült Államok, a végtelen lehetőségek országa, legalábbis így él a képzeletünkben. Ott biztosan nőnek lenni is sokkal jobb és prosperálóbb. Nos, George Washington 1789-es beiktatása óta, azaz 230 éve egy nőnek sem sikerült elnöki pozíciót szereznie. És bár az amerikai politika igen szövevényes, azért az elmondható, hogy az elnökséghez a first dogon kívül korábbi kormányzói, szenátori, de minimum képviselői hivatal kell. Ha csak a statisztikákat nézzük – és a matek ritkán téved –, akkor a jelenlegi arányok szerint egyhamar nem fogja a világ legerősebb országát nő vezetni: mindössze a kormányzók 20%-a, a szenátorok 25%-a, a kongresszusi képviselők 23%-a nő. De ezeken a politikai csúcshelyeken még egész jó a helyzet, hiszen ha a Fortune 500, azaz a legnagyobb amerikai vállalatok ügyvezetői (CEO) pozícióit nézzük, ott csak 25 nőt találunk, ami egész pontosan 5%. Úgy, hogy az USA munkaerő-állományának 58%-át a nők teszik ki.

Ehhez képest, ha közelebb jövünk, itt Európában szinte már azt érezhetjük, nőuralom van. Az EU-s 28-ban a parlamenti helyek 30%-át nők foglalják el, természetesen az országok között jelentős eltéréssel. Ilyen tekintetben (is) az északi államok vezetnek, élükön Svédországgal, ahol 46%-nyi  női képviselőt találunk. Angela Merkel és Theresa May nevét sem kell senkinek bemutatni, és Romániát is jelenleg női miniszterelnök igazgatja Viorica Dăncilă személyében.

Azért olyan sok örömre nincs ok, a román parlamentben a 20%-ot sem éri el a nők aránya, és Erdély harminc legnagyobb, 25 ezer főnél több lakost számláló városának élén is mindössze két női polgármestert találunk, Nagyszebenben Astrid Fodort, Szászrégenben Maria Precupot.

Ha céges vezetői ambíciókat dédelgetünk, vajon Európában érdemes inkább ezt a karrierlétrát választani? Ha a száraz adatokat nézzük, akkor igen. Az EU-ban a legnagyobb, tőzsdén is jegyzett vállalatok szenior menedzseri pozícióinak majdnem 27%-át nők birtokolják, ebben a mutatóban Izland vezet 45%-kal, Románia azonban a maga 11%-ával a sereghajtók közé tartozik. És ugyan a női vállalkozók, egyéni önfoglalkoztatók aránya Romániában és Erdélyben is szinte megegyezik az EU-s 30%-os értékkel, ahogy nő a cégnagyság, úgy találunk egyre kevesebb női tulajdonost.

Azaz a nők, ha vállalkoznak is, kicsik maradnak, kevés alkalmazottal és alacsony forgalommal.

A civil szektort viszont már tipikusan olyannak gondoljuk, ahol relatíve könnyű nőként érvényesülni. A világon fellelhető tízmillió, különböző jogi formában működő civil szervezet – amelyek összesítve, ha egy országként tekintenénk rájuk, az ötödik legnagyobb gazdaságot tennék ki, tehát jelentős tényezők – dolgozóinak és önkénteseinek 75%-a nő, a vezetésben viszont már csak 45%-os az arányuk. Ugyanez a szám Romániában – és ezen belül Erdélyben is – már csak 30% körüli.

Van viszont egy terület, ahol a romániai vezető nők kimagaslóan jól teljesítenek, és ez a közigazgatás. Az EU-s 40-60%-os arányt meghaladva itt gyakorlatilag fele-fele ez a ráta, azaz ugyanannyi nőt találunk az állami intézmények élén, mint férfit.

De mi a helyzet a tudományos pályán? Azt gondolhatnánk, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi élet darálójánál azért a kutatói, szellemi élet sokkal kellemesebb, kevesebb a konfrontáció, a verseny, és elég csak okosnak, kitartónak, kreatívnak lenni a szakmai sikerekhez.

Ráadásul több nő is végez a felsőoktatásban, mint férfi, ez pedig az alapja bármilyen tudóskarriernek.

Nézzük itt is csak a csúcsot: a Nobel-díjat, minden fizikus, kémikus, orvos, közgazdász, író és békeaktivista álmát. Az 1901-es megalapítás óta összesen 590 Nobel-díjat osztottak ki ezekben a kategóriákban, amiből mindössze 52-t kapott nő. Marie Curie a maga fizikai és kémiai Nobel-duplázásával az egy szem és utolérhetetlen kivétel. Közgazdász nőként jobb, ha nem is álmodozunk Nobel-díjról, ez idáig ez csak Elinor Ostromnak sikerült, aki 2009-ben Oliver E. Williamsonnal megosztva kapta meg a legrangosabb tudományos kitűntetést.

Hirdetés

Akkor inkább már jobb, ha rendet és nyugalmat próbálunk teremteni ebben az őrült világban, ott nagyobb esélyeink vannak: eddig a 99 kiosztott Nobel-békedíjból 17-et kaptak nők. Esetleg öntsük szép szavakba gondolatainkat, és akkor a 111-ből tagjai leszünk annak a 15 fős női társaságnak, amely tagjainak irodalmi munkásságát ezzel a legmagasabb díjjal ismerték el. Ráadásul itt már van is egy követhető romániai példa: a bánsági, sváb származású Herta Müller szintén 2009-ben lett irodalmi Nobel-díjas.

De dönthetünk úgy is, hogy nőként nem fárasztjuk magunkat a fenti ambíciókkal. Akkor viszont legalább ügyesen helyezkedjünk, hiszen a világ dollármilliárdosainak 2208 fős listáján még 12%-ot sem teszi ki a nők aránya, de legalább közülük csak 72-nek kellett megküzdenie a tejben-vajban folyó Kánaánért, a többiek öröklés útján csöppentek a jóba. Romániából viszont se nőt, se férfit nem találunk ezen a listán, úgyhogy milliárdosság szempontból mégiscsak jobb, ha az USA-ban születünk újjá, férfiként, hiszen a tíz leggazdagabból hét ott él.

A kicsi is szép

Tegyük fel, hogy nem szövögetünk grandiózus terveket a politika, a gazda(g)ság, a társadalom vagy akár a tudomány valamely területének alapvető megváltoztatására. Milyennek látják a helyzetet azok a női vezetők, akik itt, Erdélyben építettek karriert, és széles rálátásuk van a saját területükre?

Csép Andrea: Kevesen mernek közéleti szerepet vállalni

Csép Andrea Maros megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő nagyon problémásnak látja a nők előrejutását a politikában: „Rendkívül nehéz ma Erdélyben egy nőnek úttörő szerepet vállalni a közéletben és politizálni, pozíciót elérni. Nagyon sok jól felkészült, képzett hölgyet ismerek, mégis kevesen mernek belevágni a közéletbe. Mindennek oka az is, hogy a politizálást nem övezi túl nagy népszerűség, valamint a családtól elvett idő nem a szakma pozitívumai közé tartozik sajnos.

A romániai közéletből az elmúlt időszakban egyre több női politikust volt alkalmam megismerni, a parlamentben is vannak olyan törvénykezdeményezések, amelyeket pártszínezettől függetlenül, több nővel összefogva dolgoztunk ki. Azt hiszem, a női vezetőképzők nagymértékben segítenének megismerni, felkészíteni és támogatni mindazokat, akik rátermettek, és vállalni szeretnének közösségi munkákat.  Pontosan emiatt nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem elegendő az utat törni, fontos, hogy a többiek szélesítsék is azt tovább.”

Sokszor döntenek inkább férfi vezető mellett, mondja Gündisch Ágnes

Gündisch Ágnes a Nobila Casa ügyvezetőjeként sokkal pozitívabbnak látja a női gazdasági vezetők esélyeit Erdélyben: „Szerintem női vezetővé válni nem feltétlenül nehéz, tudásban, képességekben meg tudjuk állni a helyünket férfi társainkkal szemben. Amit az erdélyi üzleti szférában látni vélek, hogy maga a rendszer értékeli, támogatja a megfelelő készségeket, képességeket, nem feltétlenül válogat a nők vagy férfiak között, csak akkor, ha a veszély fennáll, hogy az illető hölgy gyermeket szül, és esetleg rövid távon nehéz lesz őt helyettesíteni. Ezért annak ellenére, hogy lehet, hogy jobb választás lenne egy nő, mégis férfit fognak vezető pozícióra választani, a folytonosság kedvéért.

Láttam viszont kimondottan pozitív példákat is, olyan megengedő cégeket, ahol lehetőséget adtak a női vezetőknek, hogy otthonról dolgozzanak, néha bejártak gyűlésre, és így szépen át is hidalták a kismamás időszakokat.
Bereczki Kinga: a civil szféra közkedveltebb a nők számára

Bereczki Kinga, a Háromszéki Közösségi Alapítvány ügyvezetője a civil szektort illetően optimista: „Növekvő a tendencia, egyre több a női vezető a civil szférában. Korábban, a 90-es években, a civil szerveződések lendületes időszakában, Erdélyben a férfiakra volt jellemző a kezdeményezés, ők töltötték be a civil társadalom vezető szerepét. Azóta ez rengeteget változott: egyrészt a lendület visszaesett, a források váltak elsődleges meghatározóvá egy civil szervezet életében, nem pedig a küldetéstudathoz igazított vállalás. Kitartásra és türelemre van szükség.

Úgy tűnik, a nőkben inkább megvannak ezek a készségek, ezzel (is) magyarázható, hogy növekszik a női vezetők száma a civil szférában. Az elsődleges terület, ahol a nők szerepet vállalnak, a szociális, ezt követi az oktatás-nevelés-kultúra és a hagyományőrzés. A környezetvédelem, a sport, valamint a műszaki-szakmai területek viszont továbbra is inkább a férfiak által uraltak.”

Kiemelt kép: Shutterstock

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.