Sokak kedvenc írója Márai Sándor, ezért talán nem kell győzködni senkit arról, hogy mennyire zseniális. A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka talán a legolvasottabb művei, ráadásul többet meg is filmesítettek. Az igaziról megoszlanak a kritikák...
Az igazit a magyar kritikusok nem tartják Márai legsikerültebb művének, én azonban laikusként nem vagyok hivatott megítélni, hogy irodalmi szempontból kiváló vagy sem. Annyit viszont elmondhatok, hogy nagyon tetszett, megérintett, meghatott és elvarázsolt.
Adott egy szerelmi háromszög, a két világháború közötti időszak Magyarországa, ennek hangulata és fantasztikusan megrajzolt karakterek, akiknek meg kell próbálnunk belebújni a bőrébe, és az ő szemszögükből nézni a világot meg az emberi természetet. Az első részben a feleség, Ilonka meséli el a történetet úgy, ahogyan ő élte meg a házasságukat Péterrel, azt a szerelmet és ragaszkodást szemléltetve, amit megszállottságnak is vélhetünk. És persze a csalódást, amit a kapcsolatuk kudarca váltott ki belőle. A folytatásban Péter szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, és többet megtudhatunk a Judittal való kapcsolatáról. Érdekes a történetük, végigkövethetjük megismerkedésük fonalát, az ifjúkori élményeket, a férfi szülői házában zajló életet, ami tanulságos is lehet akár. A harmadik rész tulajdonképpen egy teljesen különálló könyv, amelyet Márai évtizedekkel később írt. Judit... és az utóhang címmel külön jelent meg eredetileg, és két részből áll. Judit, a szerető egy harmadik hangnemben mesélő figura, aki meglepetéseket tartogat az olvasók számára, az utóhang pedig az ő szeretőjének a gondolatait tolmácsolja, amit egy teljesen eltérő stílus jelenít meg.
Mielőtt azonban bárki összezavarodna a szerelmi szálak között, itt egy idézet, amelyen érdemes elgondolkodni: „Mondd csak, miért nem tanítják a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a »nemi életről«, hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről…”
Képünk illusztráció.
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. novemberi lapszámában jelent meg.
