• Fotó: Emlékgyár
„Kisbaconban láttam meg a napvilágot, abban a székelyföldi kúriában, ahol Benedek Elek száz évvel ezelőtt élt és alkotott. A ház középső részében több mint 50 éve emlékház működik, az épület bal szárnyában a szüleim laknak, én is itt nevelkedtem csaknem húszéves koromig. Gyerekkoromban csupán egy ajtó választott el az eredeti Benedek Elek tárgyaknak, mesekönyveknek, festményeknek helyet adó emlékszobáktól, a nagy ebédlőtől és Elek apó dolgozószobájától. Naponta többször is bemehettem, gyakran ott tanultam, a dolgozóasztal mellett írtam a másnapi házi feladatot, vagy figyeltem hogyan mutatja be Benedek Elek munkásságát, gardírozza a mesekönyvektől roskadozó vitrinek között a látogatók csoportját édesanyám. Abban az időben ő volt ház és a múzeum gondnoka, ma nagynéném és családja teszi ugyanezt.
Emlékszem, hogy mennyire megfogott az ükapámról készült nagyméretű festmény, íróasztala fölött helyezték el, s tisztán előttem van, hogy mindig odafordultam, és köszöntem neki: »Szervusz, apó!«.
Bátran mondhatom, hogy beleszülettem Meseországba. Mindig azt éreztem, hogy minden mesél, az erdő, a kert mögötti hegyek, a parkbéli kőszobrok, a patak… Nem is csoda, ha meseszeretővé válik így az ember. Érdekes, hogy Elek apó meséi kísértek végig a gyermekkoromon, és csak felnőttkoromban fedeztem fel, hogy milyen izgalmasak a versei is” – meséli a mesemondó ükunokája, Bardócz Orsolya, aki Elek apó versei közül sokat meg is zenésített azóta.
Bábszínészként Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron dolgozott, majd előadóművészetet tanult Budapesten, s bátran mert azokhoz az elfeledett Benedek Elek versekhez nyúlni, amelyekből csaknem hatszázat gyűjtött össze a korabeli gyermekújságokból, s amiből a legszebbeket a Kisbaconi versek kötetbe összeválogatta. És így született meg Elek apó megzenésített és megénekelt versekből a Vén fa árnyékában című, első hanglemeze is. Ezt követte két Benedek Elek meselemez, A fuzsitus tündérek és a Székely Tündérország, a téli verseket tartalmazó Erdőt, mezőt hó takarja című lemez, és több, Benedek Elek munkásságáról szóló életrajzi kötet is.
Irodalom élő szóval
Mint mondja Orsolya, Benedek Huszár Botonddal készítettek már korábban Benedek Elekről szóló irodalmi előadásokat, a szintén oldalági leszármazottakkal, Sebestyén Abával és Benedek Huszár Jánossal hangoskönyvet is a nagyhatású ős verseiből. „Kisbacon nem messze fekszik Barót városától, ami egyben Erdővidék kisrégiónak is a központja, s idén ünnepli első írásos említésének 800 éves évfordulóját. Lényegében ez fújta meg az ébresztő hangot a Székely Trupp számára, ami
száz évvel ezelőtt Benedek Elek vezetésével alakult meg azzal a céllal, hogy az erdélyi irodalmat székely írók (pl. Tamási Áron, Nyirő József, Tompa László), előadóművészek elvigyék, élő szóval mutassák be az embereknek.
A mostani „trupp” kiemelt célja, hogy a nagy elődök nyomdokain haladva Benedek Elek aktuális üzenetét újból a nagyközönség elé vigyük. Az előadás ősbemutatóját Barót centenáriumi ünnepségsorozatának keretében tartottuk, ami igen meleg fogadtatást kapott, fellelkesítve mindannyiunkat a folytatásra.” A Székely Trupp ébredése című előadás egy sorozat kezdete, ami reményeik szerint sok település kisebb-nagyobb kultúrotthonát és színházi termeit fogja majd megtölteni.
Kisbaconi próbák, Elek apó asztala
„Mindig is tudtam, hogy rokona vagyok Benedek Eleknek. Édesapám már kiskoromban elmagyarázta, hogy dédnagymamám nagybátyja volt Elek apó. Emellett nagytatámhoz rendszeresen járt Lóli, azaz Benedek Flóra, Elek apó lánya, amikor a budapesti rokonságtól jött haza, és ilyenkor mindig megállt náluk.
Leginkább azonban felnőttként tudatosult bennem, amikor édesapám elém tárta a családi hagyatékot.
Itt kerültek a kezembe például a Benedek Marcell, Elek apó fia és Benedek Huszár Marcella dédnagymamám közti levelezések, hiszen ők első unokatestvérek voltak. De több tucat régi dokumentumot, levelet, fotót, származási igazolást is megmutatott, többek között Elek apó bátyjának, üknagyapámnak a testamentumát” – magyarázza családi kötődését Benedek Huszár Botond, az újjáélesztett székely trupp oszlopos tagja.
„Orsival 2019-ben ismertük meg igazán egymást, gyermekkorunkban is találkoztunk, csak akkor még nem tudatosult ennyire bennünk, hogy mi unokatestvérek vagyunk. Azóta létrehoztunk egy Benedek Elek emlékestet, amit „meghordoztunk” Magyarországon, és elvittük Bécsbe is. Ami Sebestyén Abát illeti (marosvásárhelyi színész, rendező, a Yorick Stúdió alapítója – szerk. megj.), szintén tudtuk, hogy rokonok vagyunk, levezettük a származást, dokumentumokkal alátámasztva, és így derült ki Aba számára, hogy ő Benedek Elek bátyjának szépunokája” – meséli Botond.
A nem sokkal ezelőtt bemutatott közös műsoruk jelentős része Benedek Elek műveiből áll, de elhangzanak Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Benedek Marcell, Bartalis János szövegrészletek is.
Érdekességként teszi hozzá, hogy Kisbaconban próbáltak a legtöbbet, ott, ahol a mindenki nagyapója papírra vetette generációkon átívelő gondolatait, és a színpadon látható Elek apó egyik asztala is.
Az ügy a fontos
„A Yorick Stúdió szellemiségétől sem áll távol az ilyen jellegű előadások létrehozása, az aktuális társadalmi, szociális problémák, tabu témák feldolgozása mellett fontos számukra a (kortárs) irodalom népszerűsítése is” – veszi át a szót Sebestyén Aba. „Különleges kegyelem, hogy most ily módon részt vehetek Elek apó közösségteremtő, erősítő munkájának a folytatásában.
Az ügy a fontos, az Elek apótól örökölt szellemiség, a feladat, amit el kell végezni”
– hangsúlyozza a színművész. „Nagyon fontos megismerni, feltárni múltunkat. Személyes, családi, közösségi és nem utolsó sorban nemzeti vonatkozásban is. A legnagyszerűbb megvalósításokra büszkének lenni, és őszintén, a legmélyebb traumákkal is szembenézni. A jövőben, egymás segítő kézfogásában bízni! Talán ebben segít ez az előadás.”
„Könnyű a toll, s nem nehéz a kasza”
Az ősbemutatónak otthont adó Barót polgármestere, Benedek Huszár János szintén kisbaconi, és szintén oldalági leszármazottja Elek apónak. „Gyakorlatilag alig van erdélyi gyermek, akit az iskolaévei alatt a hatvanas évektől kezdődően ne vittek volna el az író emlékházához, így a kultusz már több évtizedes múltra tekint vissza, s az emlékházhoz, a temetőbe ma is nagyon sokan elzarándokolnak.
Ez az előadás talán egy új impulzust ad ahhoz, hogy újabb generációk járják meg ezt a zarándokösvényt.”
Mint fogalmaz, üknagyapja öccse nagy példaképei közül a legközelebb áll hozzá, „a rokonság és a Kisbaconról szóló írásaiban megjelenő helyszínek okán – amelyek az én életem helyszínei is –, és nem a joviális, mesemondó nagyapó, hanem az éles tollú publicista, az országgyűlési képviselő, közösségi ügyek kezdeményezője, felkarolója, védnöke és maga az az erdővidéki ember, akinek sikerült két modus vivendit: a falusi gazdaember és az értelmiségi lét látszólag összeegyeztethetetlen ellentétét valahogyan mégis összeegyeztetnie. Aki szilárd, lendületes testi és szellemi erővel vitte végig minden vállalását. A Marczi fiához írt Testamentum egyik intelme számomra életviteligazító világítótoronnyá lett: »csak az a valamennyire egész ember, kinek könnyű a toll, s nem nehéz a kasza«.”