Vékony kis könyvecske ez, tele olyan tartalommal, ami szívhez szóló, húsba vágó, és rendkívül tanulságos. Az írónő Péterfy Gergely író felesége. Már ez a tény is felkeltette az érdeklődésemet, meg egyáltalán, olyan szép és kedves a borítója, biztosan ilyen a tartalma is, gondoltam. És valóban, tele van szépséggel és kedvességgel, mélységes szeretettel, és akad benne humor is. De ugyanakkor fájdalom és veszteség, harag és bánat is. Olyan, mint az élet.
A történet önéletrajzi ihletésű, az írónő előző házasságáról szól, és az abból született értelmi és testi fogyatékos kislányáról. Arról, hogy hogyan kellett megküzdjön az előítéletekkel, amit a gyerek váltott ki az emberekből, hogyan küzdött az egészségügyi ellátásért, és hogyan küzdött a saját férjével, aki bántalmazta őt fizikailag és érzelmileg egyaránt. És közben minden erejével és energiájával a kislányt gondozta, ápolta, nevelte és szerette.
Érdekes módon azonban végig érződik a történetben valamiféle pozitív hozzáállás, amitől megszépül az egész mű. Az a kitartás és erő, ami sugárzik belőle, nem engedi, hogy teljesen sötéten lássunk, és egyértelmű, hogy az asszony sem így látta az életét a kis Zsuzsival.
Forrás: libri.hu
A család, és főleg a nők a családban, sokat segítettek, és támogatták őt. Az a fajta szolidaritás csendül ki a regényből, amit a sokat megélt nők, asszonyok képesek éreztetni csupán. Vegyék kézbe, és olvassák szeretettel, mert lényegében erről szól a könyv, a szeretetről és az életigenlésről.
Kiemelt kép: pixabay.com
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. januári lapszámában jelent meg.
