Mit tesz a huszonöt éves Miklós, aki a koncentrációs táborból szabadul, aztán újra halálra ítéli az orvosa Svédországban, amikor kiderül, hogy súlyos tüdőbeteg? Elhatározza, hogy megnősül. E cél elérése érdekében levelet ír száztizenhét, szintén Svédországban ápolt magyar lánynak: „Írta a leveleit, egyiket a másik után. Ceruzával skríbolt, azzal a megkapó gyöngyírásával.”
Aztán elkezdtek érkezni a válaszok, és köztük volt az akkor tizennyolc éves Reich Lilié is.
A levelezés hat hónapig tartott, mielőtt összeházasodtak, és küzdelmes út vezetett a boldogságig.
A regény stílusa egyszerű, könnyed, és olyan jó olvasni a kis levélrészleteket, amelyek egy másik világba röpítenek bennünket:
„Fényképemnincs magamról… pár napja újból kórházba kerültem, s most Eksjőben fekszem.
Fedezzék fel ezt a fantasztikus szerelmi történetet, kedves Olvasók, hisz annyi szépség rejlik benne. Az a hihetetlen életerő, az a bizonyosság, hogy rátalálunk az igazira, a remény, hogy túl lehet élni, meg lehet gyógyulni, csak akarni kell, felemelő és csodálatra méltó.
Cikkünk a Nőileg magazin 2016. februári lapszámában jelent meg.
korábban írtuk
Márton Erika: Bátor vagyok, és az is akarok lenni
Képzőművész és (színházi) látványtervező, vagány nő, aki nem fél a váltástól. Roppant kreatív és szókimondó, semmilyen skatulyába nem tuszkolható. Márton Erikát nézni és hallgatni egyaránt szórakoztató.
