A kislányom kétéves volt, nála gyönyörűbbet – én legalábbis – nehezen tudtam volna elképzelni, mikor először mondták rá a sepsiszentgyörgyi parkban, hogy „vele nem játszunk, mert ő cigány”. Egy év múlva ovis lett, kiscsoportos. „Anya, ugye hogy a fekete haj csúnya?” – állított haza egy napon. Mint kiderült, kis szőke barátnői erről győzködték, ő pedig lelkiismeretesen fujjogtatott attól fogva minden fekete hajra, többek között saját magára.
Sokféleképpen lehetünk másak
Mindenkinek volt vagy van valami egyéni tapasztalata. De, úgy tűnik, erdélyiként elég mereven ragaszkodunk egyfajta fősodrású idillhez. Én például fehér bőrű vagyok, és egyedülálló anya, két, Székelyfödön exotikusnak ható kisgyerekkel. Gyakran érzem úgy, hogy „megnéznek”.
„Hosszan néznek az utcán, ha kiabál a 6 éves, sérült fiam a babakocsiban” – mondja ezt már Csatlos Tünde, Marci édesanyja, a Marci-napló szerzője, a Nőileg újságírója. Fura vagy – súgja ez a megnézés –, nincs helyed itt.
Csatlos Tünde és kisfia, Marci
Szavaink sincsenek igazán. Számos pejoratív szavunk van a melegekre, a „sérült” vagy „fogyatékos” is előítélettől terhes, hogy a roma-cigány szóhasználat körüli botladozásokról ne is beszéljünk.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2020-as felmérése szerint, ha másságról van szó, az erdélyi magyarok kevésbé elfogadóak mind a magyarországi magyarokhoz, mind a románokhoz képest. Kiemelkedő módon, a magyar kisebbség 52 százaléka nem fogadná el, hogy szomszédja roma nemzetiségű legyen, 47 százaléka pedig homoszexuálisokkal nem szeretne szomszéd lenni.
„Különösen nagy volt a nyomás serdülőként, amikor az ember kezd ráeszmélni, hogy valószínűleg a saját neméhez vonzódik. Akkor még nem voltak meg a megfelelő szavak erre, a terminológia, hogy: meleg, homoszexuális, buzi, stb… csupán egy nyomasztó és félelmetes érzés, hogy „más vagyok, egyedül vagyok”. Sepsiszentgyörgy volt a 2000-es években az ismert világom közepe, és itt egyetlen személyről sem tudtam, vagy hallottam aki hozzám hasonló lenne. Teljesen elszigetelt voltam a másságommal. Akkortájt még nem voltak okos eszközök, applikációk… melegbarát szórakozóhely vagy legalább havi egy melegbuli szerintem még így 20 év elteltével sincs.” (Dávid, 32 éves)
Merev etnikai kasztrendszer
Az említett kutatás vezetőjét, Kiss Tamást kérdeztük, hogy mivel magyarázhatóak az erdélyi számok.
Kiss Tamás szociológus
„Köztudottan Kelet-Európa általában elzárkózik a homoszexualitás kérdésétől, de ezen belül is vannak nagyon fontos különbségek. Magyarország és Csehország, vagy akár Lengyelország is ilyen szempontból elfogadóbb. Románia ezzel szemben az egyik legkonzervatívabb társadalom, ami valószínűleg az ortodox egyházi háttérrel függ össze. Ebben a tekintetben az erdélyi magyarok a román átlagot hozzák. Ugyanakkor a magyar területeken valóban az amúgy sem rózsás romániai helyzethez viszonyítva is intenzívebbek, erőteljesebbek az előítéletek a roma közösségekkel szemben. Ez például a roma/nem-roma barátságok és házasságok esetében látható.
Nagyon sok helyzetben egy magyar-roma vegyesházasság akár a családi és személyes kapcsolathálókból való kitagadást jelenti. Székelyföldön sokkal merevebb a mai napig az az etnikai kasztrendszer, ami ezt a viszonyrendszert meghatározza.
A társadalmi pozíció és az etnikai hovatartozás egybeesik. Nagyon egyértelmű a presztízs-hierarchia, és ez még a romák által is elfogadott és interiorizált. Másik, hogy olyan intézményeket kénytelenek használni a romák, amelyeket az erdélyi magyarok dominálnak. A harmadik dolog, hogy ha Székelyföldre gondolunk, akkor a politikai reprezentációt a magyarok – akik ez esetben a domináns többség – teljes mértékben monopolizálják. A romáknak nincs képviseletük, sőt, helyenként még a népszámlálásban sem jelennek meg, mert mondjuk a helyi elitnek az a stratégiája, hogy ez egy etnikailag homogén régió legyen. Igaz, Székelyföldön belül ez is mikrorégiónként változik. Udvarhely vidékének egyes falvaiban erős a roma asszimiláció. Egy megkapó eset, hogy Székelyszenterzsébeten a szüreti bált még külön tartják romák és magyarok, de a romák is ugyanúgy székely ruhában vonulnak fel. De ha összességében vesszük, akkor a székelyföldi reprezentatív közvéleménykutatásokban megjelenő erőteljes előítélet-rendszer, roma-ellenes rasszizmus a merevebb szétváláshoz, nagyobb társadalmi távolsághoz köthető.”
„A románok nagyon félnek. Sajnos mindent elhisznek, amit a tévében látnak. A média nem a pozitív részét mutatja a dolgoknak, hanem a negatívat, mert azt tudják eladni. Hogy ha hozzánk jön akárki, kiraboljuk, megfőzzük, ellopjuk a pénzüket, vagy némelyiküknek olyan elképzelése van, hogy mi valahol a mezőn lakunk, sátrakban, vagy sokan azt várják, hogy valami nagyobb palotában, luxushelyen lakjunk. Sokan pedig úgy gondolják, minek a cigányokhoz menni, az értelmetlen.” (Gábor Klára, egy amerikai-cigány egyesületet működtetője)
Gábor Klára a kislányával
Az ifjúság már elfogadóbb
„Ami a homoszexuálitást illeti, szerintem generációs tekintetben nagy a változás – véli Kiss Tamás. Az ifjúsági szubkultúrában nem akad fenn senki ezen a dolgon, miközben a szüleik egy teljesen más környezetben nőttek fel, tabusították ezt a kérdést, nem beszéltek róla.
Generációs attitűdváltás van szerintem, ráadásul nem csak a városokban, hanem vidéken is.
Kérdés, hogy merre alakul majd a diskurzus a médiában. A romák tekintetében is ez most egy izgalmas periódus, ahol az egyházakban például megjelenik a roma pasztoráció, roma származású pappal. Van szerintem egy nyitás, és egy olyan szándék, hogy egyenlőbb alapokra helyezzük ezt a viszonyrendszert. Végső soron: a kisebbségi közösségeken belül elismerjük az ő kisebbségi jogaikat.”
„Ha sérült gyereked van, megpecsételődtél: te vagy az anya a kerekesszékes lánnyal, a downos kisfiúval, a gyerekkel, aki nem jár, nem beszél. Egy elfogadó környezetben könnyebb a szülőknek is elfogadni, hogy más a gyerekük. Mert ez az első lépés, az elfogadás. Azt tapasztalom, hogy ha én a legtermészetesebben foglalkozom a kisfiammal, akkor a környezetem sem idegenkedik már annyira tőle. Ha beszélek róla, mernek kérdezni. A környezetünkben élők úgy tanulnak, mint a kisgyerekek: másolnak.” (Csatlos Tünde)
Kulcskérdés az oktatás a szemléletváltásban is
Beszélgetőtársaink egyaránt hangsúlyozták, hogy a támogató családi és baráti környezet megvédhet a kellemetlenségektől. „Összességében néhány gúnyos beszólást, rossz nézést, társaságom kerülését leszámítva nagyon rossz tapasztalatom nem volt, nem vertek meg, nem aláztak meg nagy nyilvánosság előtt, stb. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a barátaim jól fogadták az előbújásaimat” – összegzi Dávid.
„Hiszem, hogy a sorstársak tudnak erőt adni, mert ők tudják a legjobban, mit élünk át”
– mondja Tünde. Ugyanakkor mindannyian a nevelés, oktatás fontosságát hangsúlyozzák az elfogadásban.
„Az iskolában nem emlékszem, hogy lett volna szexuális felvilágosító óra, de ha mégis, a melegség egészen biztos, nem került szóba. Attól senki más nem válik meleggé, de aki magán felismeri, annak elképesztően sokat segítene egy felvilágosító óra. Amiért meleg tartalmakat lát vagy hall egy fiatal, attól nem válik azzá!
Minden homoszexuális, aki valaha élt a világon, heteroszexuális szülőktől származik, és legtöbben csak hetero közegben mozogtak, mégsem lettek heterók. Akkor miért lenne fordítva igaz?” – veti fel Dávid.
Egy korábbi interjúnkban fogalmazta meg Gábor Klára az iskola és az oktatás fontosságát ebben a témában is. „Ahhoz, hogy ezek a szegény családok jobban működjenek, az édesanya jóléte szükséges. Ha az édesanya szellemileg és fizikailag jól van, akkor már másképpen működik az egész család. Lehet az édesapa részeges, de hogyha egy édesanyának van bevétele, foglalkozása, akkor másképpen működik a család. Szerintem ez lenne megoldás, hogy az édesanyáknak jobb helyzetet teremteni, hogy a gyerekeket tudja rendesen nevelni.”
Kiemelt képen Gereöffy Andrea kisfiával / Fotó: Kátai Judit, Filep István
https://noileg.ro/gabor-klara-sajnos-az-emberek-mindent-elhisznek-amit-a-teveben-latnak/
