Gyakori tapasztalat, hogy maguk az együtt utazó családtagok vagy társaságok keserítik meg egymás pihenésre szánt időszakát. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy egy 2001 és 2015 között, a Washingtoni Egyetem kutatói által végzett felmérés szerint
Ennek valószínűsített oka lehet, hogy a nem működő vagy problémás kapcsolatokból a szabadság idejének kapcsolatot rendbetevő, megújító elvárással indulnak a felek, azonban az összezártság, s a köztük lévő különbözőségek ilyenkor még inkább felnagyítódnak, kihangsúlyozódnak, ami aztán a kapcsolat megszakítását vonhatja maga után.
Alaptermészetünk, temperamentumunk, a hétköznapi életben ellátott feladataink, hobbink, anyagi lehetőségeink, s még sok más is meghatározhatja azt, hogy kinek mit jelent a pihenés, s abban az egy-két nyári hétben, amit pihenőszabadságként megengedünk magunknak, hogyan, milyen körülmények között, s mennyire intenzíven éljük meg. Ezt azonban az együtt nyaraló felek között egyeztetni kell, mert ha túlságosan eltérőek az elképzelések, az egyiknek, vagy mindkettőnek (vagy egy egész csapatnak) konfliktusok sorozatát fogja jelenteni.
– Elsősorban alaptermészetünk a meghatározó. Ha kényelmes, kényeztetést kedvelő nyaralóról beszélünk, annak elképzeléseiben a megfelelő időtartamú alvási órák, ehhez megfelelő körülmények kellenek, ahol nem szorító tényező az időfaktor s a programok zsúfolt egymásutánisága, míg egy hiperaktív, érdeklődő természetű felnőttet nem kényszeríthetünk drasztikusan egy-két hét semmittevésre egy ingerszegény környezetben. Ilyen esetben érdemes a szabadság előtt megbeszélni, hogy ki milyen kompromisszumra képes, hogy mindenki számára kellemesen záruljon a vakációra szánt idő.
– Fontos előre tisztázni az anyagi hozzájárulásokat, kereteket. Érdemes számolni előre nem látott költségekkel is.
– Megbeszélni a mindenki számára elfogadható viselkedésformákat, például:
♦ alkoholfogyasztás mennyisége, s az abból fakadó viselkedés esetleges zavaró tényezői,
♦ a vásárlás, üzlet- és bazárlátogatások gyakorisága, intenzitása,
♦ szórakozások, bulik, extrém sporttevékenységek esetén ne kényszerítsük rá a másik félre (felekre) a mi vágyainkat, elképzeléseinket, ha azt ő nem érzi sajátjának, vagy elzárkózik tőle,
♦ mindenki saját (kulturális) igényeinek megfelelően vegyen részt ilyen jellegű programokon, aki egész nap csak a strandon vegetálna, ne kényszerítsük egész napos múzeumlátogatásra és fordítva.
♦ gyermekekkel nyaralók legyenek figyelemmel a gyermektelenekre és fordítva. Más elképzelések és igények jellemzik őket.
♦ ha két (vagy több) gyermekekkel nyaraló család merőben eltérő nevelési módszereket alkalmaz, komoly konfliktusforrásokkal számolhatnak, amely nem megfelelő kommunikáció esetén akár a barátság végét is eredményezheti.
♦ együtt nyaraló több pár esetében tartsuk tiszteletben a párok összetartozását s a köztük lefektetett szabályokat, ne zsaroljuk, gúnyoljuk, hecceljük ezért őket, ne gerjesszünk élcelődésből köztük konfliktusokat.
A felsorolt tényezők mind mérgezhetik az egyén pihenőszabadságának minőségét, hangulatát, jólétét. Ezért határozottan fontos, hogy olyan emberekkel, családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel vagy idegenekkel töltsük a szabadságunkat, akikkel a nyaralás megkezdése előtt lefektetünk néhány alapszabályt, amely lehetővé teszi később a komolyabb konfliktusoktól mentes pihenésünket.
Családtagok és baráti társaságok esetében számoljuk a már számunkra ismert emberek alaptermészetével és berögzült szokásaikkal, s ha mindezen ismeretek dacára vállaljuk a közös időtöltést, akkor legyünk azokkal szemben toleránsak.
Mivel a pihenőszabadságunk elsősorban a saját feltöltődésünk kellene legyen, ezért
Ne mérgezett kapcsolatokkal, frusztráltan és fáradtan térjünk vissza a hétköznapokba, hanem kisimult, nyugodt lélekkel. S ha egy-két nevetőránccal több lesz, az még belefér…
korábban írtuk
Forró-Erős Gyöngyi: A jóllétünknél semmi sem lehet fontosabb
Húsz év után egyik napról a másikra hagyta abba az újságírást. Forró-Erős Gyöngyi ma pszichoterapeutaként dolgozik, és vallja: nagyon fontos elfogadni, ha már nem a saját utunkon járunk, és félreállni anélkül, hogy azt éreznénk, bármit is feladtunk.
